18.fejezet: Az új családtag

"-Honnan tudsz rólunk? Egyáltalán honnan tudsz mindent velünk kapcsolatban?-szólalt meg Edward.
-Én..én...
-Ki vagy te egyáltalán? "


/Alice/
-Michel Volturi.-felelte magabiztosan.
-Volturi?-kerekedett ki  nővérem szeme.
-Igen, de már eljöttem tőlük. Nem bírtam azt az életet. És volt egy lány akivel nagyon szerettük egymást, de ő nem volt hajlandó lemondani az ember vérről. Ezért is döntöttem úgy hogy ide jövök. Hát  ha ti befogadtok.
-Nos, ezt meg kell beszélnem a családommal. Tudod nálunk mindent szavazással döntünk el.-Carlislenek igaza van. Tudom hogy Edward nem akarja hogy maradjon, és Rosalie sem szeretné, de nem látok semmi olyan dolgot ami veszélyezné a családom biztosságát. Miért ne érdemelhetne második esélyt? Gondolat menetemből Jasper szakított ki.

-Kicsim jól vagy?-nem értettem miért kérdezi, és hogy miért néz rám mindenki, és hogy hova lett Michel.
-Ühüm, persze. De miért?
-Mert percek óta szólongatunk, de te nem reagálsz. A látomásoddal kapcsolatos?
-Nem.-vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan is. És ez mindenkinek feltűnt.
-Alice, tényleg mi baj van? Mit rejtegetsz a gondolataidban? Kérlek, mond el.-nem tudhatja meg Edward. Túl kockázatos.
-Hagyjuk.-csak ennyit mondtam.
-Jól van gyerekek. Ezt máskor megbeszéljük. De most el kell döntenünk hogy Michel maradhat-e? Szóval szavazzunk!  Én igennel szavazok.Esme?
-Természetesen igen.-legalább anya mellettem áll.
-Edward?
-Nem.-miből gondoltam hogy így lesz.
-Rosalie?
-Nem.-tudtam hogy így lesz.
-Emmet?-ő nem tudom mit fog mondani.Vagy mellénk áll, vagy össze veszik Rosalieval.
-Nem.-a francba.
-Alice?
-Mivel semmi fenyegetést nem láttok, ezért igen.-3 igen és 3 nem. Jasperen múlik minden.
-Jasper?
-Tényleg nem látsz semmi különöset vele kapcsolatban?-nézett mélyen a szemembe.
-Nem.
-Akkor igennel szavazok.
-Papucs.-Emmet nem bírta ki hogy ne szóljon be.
- Még hogy én? Te válaszoltál nemmel, Rose kedvéért.-na megint kezdik, teljesen kikészítenek. Mindig megszívja valaki. És most csak egy baj van Nem elég nekem ezek a látomások, még ők is csinálják., Jasper nem fog bírni magával és neki fog esni Emmetnek és Jasper lesz aki súlyosan megsérül, de én csak itt állok és nem teszek semmit. Mi van velem?
-Fiúk, hagyjátok abba!-szólt rájuk a bátyám. Szerencsére ő hallja a gondolataimat.-Jasper, hagyd abba, te is tudod mi lesz ennek a vége! Gondolj Alicere.
"Köszönöm"-üzentem gondolatban Edwardnak. ő csak bólintott.
-Gyerekek, most már itt az ideje hogy beszéljünk Michelel.-szólalt meg Esme, aki eddig csak távolról figyelte az eseményeket.
-Rendben.-mondtuk egyszerre.
-Úgy volt hogy 15 perc múlva vissza jön.-kezdett aggodalmaskodni apa. Én megpróbáltam kutatni a jövőben, hátha felbukkan valami. És így is lett, Michel ahogy 2 perc múlva megjön, és fél pillanatra Bella vérvörös szemekkel. Szerencsére Ed nem vett észre semmit.
-2 perc és itt lesz.

Pontosan 2 perc múlva vissza jött Michel.
-Hogy döntöttetek?
-Maradhatsz, de csak egy feltétellel!
-És mi lenne az?
-Csak is állati vért iszol. Ha rajta kapunk hogy megszegted az ígéreted, akkor el kell menned. Megérteted?
-Igen.
-Rendben, akkor gyere és ülj le, mesélj magadról.

Mindenki helyett foglat a kanapékon.
-Mit szeretnétek tudni?
-Mesélj az emberi életedről. Hogy mikor változtál át, meg ilyenek.-kérte meg anya.
-Rendes nevem Michel Darwin. 1896-ban születtem Los Angelesben, a családomat megölték 8 éves koromban. Utána az utcán éltem. 1911-ben mikor 15 éves lettem, megtámadtak, később kiderült vámpírok voltak. Nagyon súlyosak voltak a sérüléseim amikor Aro rám talált. Rögtön átváltoztatott. Akkor még újszülött voltam rátudtak szoktatni az ember vérre, de nekem én sosem bírtam ember vért inni, de muszáj volt. Nem sokkal rá meg lett a képességem is. Át tudok menni szilárd tárgyakon.
-Wow, ez zsír. Mutasd meg.-könyörgött Emmet.
-Majd később, ha nem bánjátok!
-Persze, folytasd.
-Na, szóval. Volterában bele szerettem egy lányba. Imádtam őt, de nem volt hajlandó lemondani az ember vérről. Emiatt sokszor veszekedtünk és eltávolodtunk egymástól. Emiatt is jöttem el onnan.
-Most már megmutatod?
-Persze.-felállt és oda sétál a falhoz. Pár másodperc múlva már a fal túloldalán volt. Mindenkivel beszélt egy kicsit. Én is megakartam tőle tudni pár dolgot. Hát ha ott volt még akkor amikor új vámpír ment Volterába. Meg kell tudnom ki volt az.

-Michel beszélhetnénk?-kérdetem tőle.
-Persze.-kimentünk az erdőbe, ahol már senki sem hall minket.
-Meddig maradtál Volterában, már mint mikor jöttél el?
-1 vagy 2 hete.
-Miért?
-Nem tudsz róla hogy ment-e oda egy új vámpír?
-De egy vámpír jött, ő Aro rokona. A nevére sajnos nem emlékszem.
-Már mint valódi rokona Aronak?
-Igen.
-Értem és köszi.
-Nincs mit.-ezzel el is indult haza. Valami itt nem stimmel, csak tudnám mi az.