4. fejezet: Victoria

/Bella/
"-Mit akarsz Victoria?-kérdeztem. És láttam, hogy anyuék félnek és nem értenek semmit.
-Azt amit már rég megkellet volna tennem. És csodálkozok, hogy nincsenek itt a Cullenek. Hogy-hogy nem vagy velük?-kérdezte gúnyosan.
-Semmi közöd hozzá!-mondtam neki. De nem gondoltam volna, hogy ezt teszi. Most miért nincsenek itt Jacobék? Pont mikor ők is itt vannak."
De már késő. Laurent és a társa megölte anyut és aput.
-Neeee!!-akartam kiáltani, de egy hang sem jött ki a torkomon
-Gondolom érdekelne hogy miért vagyok itt. Hát tudod hogy Edward megölte Jamest. Ezért úgy gondoltam én pedig téged öllek meg. Tudod olyan szemet szemért, társat társért alapon, de a szüleid is ott voltak így szemtanukat nem hagyhatunk.-mondta Victoria.
-De valamit akkor sem értek. Láttam a Culleneket de még sincsenek itt. Pedig eddig te Edward társa voltál. Vagy nem jól tudom?- kérdezte Laurent.
-Ha tudni akarod Edward elhagyott, már nem vagyunk együtt. Úgy hogy ölj meg! Már nincs kihez vissza mennem.-mondtam nekik. Amin ők elégé meglepődtek.
-Óh. Értem. De ne aggódj azt tervezem.-és Victoria elkezdett közeledni felém.
De valamit meghallhatott, mert mind hárman hátrálni kezdtek. És nem is kellet sokat várnom, mert tíz farkas lépet ki a fák közül. És rögtön a vámpírokra vetették magukat, de Victoria elmenekült. A másik kettőt a szemem láttára tépték szét és égették el. Bár nem sokat bírtam felfogni, mert még mindig ömlött a könnyem. De éreztem azt a bűzt amikor a tűzbe dobták őket. Amikor végeztek már ember alakban jöttek felém.
-Vidd el La Pushba! Ott van a legnagyobb biztonságban. Mi addig tovább keressük a nőt.-halottam Sam hangját.
-Annyira sajnálom Bella.-mondta és közben eloldozta a kötelet.-Ha hamarabb ide érek akkor talán...-de nem bírta befejezni a mondatott.
-Oda akarok menni!-mondtam és elindultam a szüleimhez.De Jacob elkapott.
-Már nem tehetsz értük semmit! Gyere haza viszlek!-mondta mire még jobban sírni kezdtem. Nem akartam még elmenni.
-Nyugodj meg Bella! Minden rendben lesz! És most menjünk!-mondta és elindult velem La Push felé. Jacob közelségétől kicsit megnyugodtam. Már csak akkor eszméltem fel amikor Billyékhez értünk.
-Jacob, mi történt? Mi folyik itt?-kérdezte Billy.
-Három vérszívó volt itt, kettőt elfogtunk a harmadikat a többiek még üldözik. Ráadásul megölték Rennét és Charliet, és még Bellával is végezni akartak.-mondta és lefektetett a kanapéra. Kis idő múlva a többiek is megjöttek.
-Elmenekült, nem bírtuk utol érni. Annyira sajnáljuk Bella!-mondta Sam. Szerencsére már lenyugodtam így már bírtam válaszolni.
-Semmi baj! Nem ti szeretetek bele egy vámpírba, aki elhagyott. És most miatta akar megölni Victoria. De minek kellet őt megismernem ráadásul még bele is szeretnem. Most nyugodtan élhetném az életemet és ők sem haltak volna meg. És tudjátok mi a legszörnyűbb, hogy láttam őket a reptéren. Itt voltak és még is hagyták, hogy Victoria ezt tegye.-adtam ki magamból a feszültséget.
-Mi is láttuk őket. Annyira sajnáljuk.-mondta Embry.
-Most már mindegy. De ha nem bánjátok én leszeretnék feküdni, elégé kimerültem.-mondtam.
-Persze menj csak nyugodtan. Jacob, mutasd meg neki a vendég szobát.-mondta Billy.
-Rendben.-mondta Jack. És elindultunk a szobába.
-Aludj nyugodtan. Mi kint leszünk és vigyázunk rád. Rendben?-kérdezte.
-Persze.-mondtam, bár elégé féltem.
-Akkor jó éjt.-mondta és kiment a szobából.
Még mielőtt lefeküdtem volna elmentem zuhanyozni. Mint végeztem bedőltem az ágyba és gyorsan elaludtam.

************

Reggel fáradtan ébredtem, mert este alig bírtam aludni. Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába. Ahogy gondoltam az összes farkas itt van.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Szia! Minden rendben? Elég nyúzott vagy!-mondta Paul.
-Szerinted?-kérdeztem tőle. Így is elég vacak hangulatom van, most még ezzel jön.
-Hagyd már békén! Nem látod hogy van?-védett meg Jacob.
-Köszi!-mondtam neki. Éppen ültem volna le reggelizni mikor megcsörrent a telefonom. Ki lehet az ilyenkor? Kérdeztem magamtól és elindultam a telefonomért.
Hát persze Vanessa. Megígértem neki hogy felhívom.
-Szia Vanessa!-köszöntem neki.
-Szia! Mi történt? Miért nem hívtál? Miért vagy ennyire szomorú?-kérdezte.
-Az a helyzet hogy a szüleimet megölték és nem hiszem hogy vissza megyek Párizsba.-mondtam el neki minden lényegeset.
-Te jó ég! Annyira sajnálom! Ne menjek oda?-kérdezte. Még csak az hiányozna hogy ő is bajba kerüljön. Most mit mondjak neki?
-Nem kell, de köszönöm. Most az egyik ismerősünknél lakok, jól megleszek.-mondtam.
-Rendben. De nekem mennem kell dolgozni ma délutános vagyok. És szólok Marienek is.-mondta.
-Jól van, majd még beszélünk. És köszi hogy szólsz neki. Szia!-köszöntem el tőle.
-Szia!-köszönt el ő is és letette a telefont. Ez után elindultam vissza a konyhába. De már senki nem volt itt. Hova tűntek? Kezdtem megijedni mikor egy ismerős hangot halottam.

3.fejezet : A nem várt látogatók

/Bella/
Ott álltak mind a heten és engem figyeltek. Köztük a világ legcsodálatosabb teremtése is. Most miért vannak itt? Az a seb amit az ő hiányuk okozott már kezdett begyógyulni, de most megint megjelent. Miért csinálják ezt? Minek kellet ide jönniük? Pláne neki! Főleg, hogy már nem is szeret. Eddig boldog voltam, örültem a szüleimnek, hogy újra láthatom őket. De most csak mérhetetlen szomorúságot és csalódottságot érzek. És ahogy látom ezt Jasper is érzi és Edward ezt bírja és elmegy. De mindegy nem miattuk jöttem. Nem foglalkozom velük.
-Sziasztok!-köszöntem anyuéknak.
-Szia kicsim! Miért nem mész oda hozzájuk!-kérdezte anyu.
-Miért mennék?- kérdeztem és tettetem a hülyét.
-Mert már rég nem láttad őket és Alice volt a legjobb barátnőd. Ne mond, hogy nem hiányzik. Tudom, hogy mit tett Edward. De az nem ok arra, hogy ne menj oda a legjobb barátnődhöz.-mondta apu.
Na most erre mit mondjak. Most mondjam el az igazat, hisz úgyis hallják.
-Jól mondod csak volt a legjobb barátnőm. Szó nélkül lelépett! Persze Edward megmondta,hogy nem szeret és hogy elmennek. Ők nem tudják milyen állapotban voltam hónapokik. És ezt is alig bírtam ki Jacob segítsége nélkül.-mondtam elég mérgesen.
-Tudom kicsim. De amikkor meglátott még mindig ugyan úgy nézett rád mint mielőtt elment. Még mindig szeret!-mondta anyu.
-Persze szeret! Ha szeretne nem hagyott volna el. Akár térden állva könyöröghetne is. Engem akkor sem érdekelne.-mondtam.
-Jó ne legyél mérges.Gyere menjünk!- mondta apu.
-Oké!-mondtam még mindig mérgesen. És tudtam, hogy ők mindent hallottak, hisz vámpírok. Mindegy most már tudják mit érzek.

/Alice/
Még 2 óra volt az indulásig. Mi addig próbáltuk Edwardból kiszedni mit látott Jacob gondolataiban. De persze, hogy nem mondja el! De ekkor megláttuk Bellát. Teljesen megváltozott. Én ennek örülök, mert eddig ilyet nem bírtam ráadni. De arra senki sem számított, hogy Bella haragszik ránk. Mert a szeméből csak haragot és csalódottságot tudtam kiolvasni. És ezt Edward nem bírta és el is ment a gép felé. Mi még ott maradtunk és hallgattuk Belláék beszélgetését.
-Sziasztok!-köszönt Bella a szüleinek.
-Szia kicsim! Miért nem mész oda hozzájuk!-kérdezte Renné.
-Miért mennék?- kérdezte.
-Mert már rég nem láttad őket és Alice volt a legjobb barátnőd. Ne mond, hogy nem hiányzik. Tudom, hogy mit tett Edward. De az nem ok arra, hogy ne menj oda a legjobb barátnődhöz.-mondta Charlie.
-Jól mondod csak volt a legjobb barátnőm. Szó nélkül lelépett! Persze Edward megmondta,hogy nem szeret és hogy elmennek. Ők nem tudják milyen állapotban voltam hónapokig. És ezt is alig bírtam ki Jacob segítsége nélkül.-mondta elég mérgesen. Na erre nem számítottam. Végleg elvesztettem a legjobb barátnőmet. És Edward miatt mert elakart menni és Bellának jobb életet. Nem vette észre, hogy Bella mennyire szerette?
-Tudom kicsim. De amikkor meglátott még mindig ugyan úgy nézett rád mint mielőtt elment. Még mindig szeret!-mondta Renné.
-Persze szeret! Ha szeretne nem hagyott volna el. Akár térden állva könyöröghetne is. Engem akkor sem érdekelne.-mondta Bella.
-Jó ne legyél mérges.Gyere menjünk!- mondta Charlie.
-Oké.-mondta Bella mérgesen. És elindultak a kocsi felé.
Mi pedig Edward után mentünk. A reptér másik végén meg is találtuk.
-Jól vagytok?-kérdezte Carlisle tőlem és Edwardtól.
-Nem, nem vagyok jól. Bella már nem szeret.-mondta Edward.
-Már hogy lennék jól? Bellát végleg elvesztettük. És már nem tart a legjobb barátnőjének. Mind ezt Edward miatt, mert nem vette észre Bella mennyire szerette!-mondtam míg félbe nem szakított Carlisle.
-Elég legyen Alice!-szólt rám apám.
-Hagyd igaza van! Én szúrtam el mindent!-mondta Edward.
-Aj! Fejezzétek már be! Már nem bírom tovább! Inkább induljunk!-mondta szerelmem.
-Rendben.-mondtuk egyszerre és elindultuk a gépre.

/Bella/
Az út nem volt hosszú. Vagy csak én nem vettem észre mert még mindig a Culleneken gondolkoztam. De amikkor megláttam a házat, hát gyönyörű volt. Úgy látszik anya teljesen átalakította.
-Gyere megmutatom a szobád.-mondta anya és elkezdett felfelé húzni a lépcsőn.
-Rendben.-úgy sem bírtam volna ellenkezni.
-Gyere majd le, ha kipakoltál.-mondta anya.
-Jó.
A szobám gyönyörű. A falak tengerkékek, az ablaknál van egy hatalmas franciaágy, a másiknál egy íróasztal rajta egy laptoppal. És egy hatalmas szekrény tükrökkel. A pakolással gyorsan végeztem. Így lementem anyuékhoz.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Szia! Már végeztél is?-kérdezte anya.
-Persze. Nem volt sok cuccom. De kérdezhetek valamit?-kérdeztem anyut.
-Kérdezd nyugodtan!-mondta anya.
-Ne haragudj meg, de hogy-hogy újra együtt vagytok?-kérdeztem.
-Nem haragszom. De tudod Phil elhagyott és úgy döntöttem lejövök Forksba és bérlek egy lakást. De apád nem hagyta, így ide költöztem. És mint látod itt ragadtam.-mondta anya mosolyogva.
-Értem.-mondtam. És felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra.
De ekkor két hideg kéz ragadott meg és elkezdett velem szaladni az erdő felé. Reméltem, hogy anyuék nem vettek észre semmit, de tévedtem. Míg engem Victoria vitt ki a rétre és kötözött egy fához. Addig aput Laurent, anyut pedig egy ismeretlen vámpír hozta és fogta le őket.
-Mit akarsz Victoria?-kérdeztem. És láttam, hogy anyuék félnek és nem értenek semmit.
-Azt amit már rég megkellet volna tennem. És csodálkozok, hogy nincsenek itt a Cullenek. Hogy-hogy nem vagy velük?-kérdezte gúnyosan.
-Semmi közöd hozzá!-mondtam neki. De nem gondoltam volna, hogy ezt teszi. Most miért nincsenek itt Jacobék? Pont mikor ők is itt vannak.

2. fejezet : A találkozás

/Edward/
Már lassan 3 éve annak, hogy Bellát elhagytam. Azóta az egész család szétesett. Bellát mindenki szerette. Esme és Carlisle lányuk ként tekintettek rá és most úgy érzik elveszették az egyik lányukat. Alice elvesztette a legjobb barátnőjét. Emmet is megkedvelte és azóta, hogy nincs velünk teljesen megváltozott. Előtte mindig volt valami beszólása, de azóta már nem viccelődik. Rosalie látta milyenek voltunk míg itt volt, és most milyenek vagyunk. És most már ő is belátta, Bellára szüksége van a családnak. De nekem a legnehezebb, mert elvesztettem azt akit a legjobban szeretek. Utánam pedig Jaspernek, mert ő érzi a saját szomorúságán kívül a miénket is. És pont emiatt döntöttek úgy Aliceszel, hogy elutaznak Európába. Később ugyan így tett Emmet és Rosalie is. Esme és Carlisle nem mertek magamra hagyni. De sikerült megnyugtatni őket, hogy semmi hülyeséget nem fogok csinálni. Ez után én sem maradtam Londonban. Voltam Magyarországon, Franciaországban és utána pedig Brazíliába mentem. Amikor leszálltam a gépről Alicel találtam szemben magam. De honnan tudta, hogy itt vagyok és mit rejteget előlem? Ja, biztos látomása volt. Na legalább az egyikre tudom a választ.

-Sziasztok!-köszöntem nekik és Alice már a nyakamban volt.
-Edward! Örülök, hogy látlak! És beszélnünk kell. De először menjünk vissza Forksba. A többiek már szóltam és már úton vannak. A repülőjegyeket már megvettem úgy hogy indulhatunk is!- magyarázta Alice és a gép felé kezdett húzni.
-De Alice, mi ez az egész?- kérdeztem, mert semmit nem mond el és a gondolatait is elrejtette.
-Majd otthon elmondom! Gyere!-parancsolt rám Alice. És én jobnak láttam nem ellenkezni vele. Így csak egy beletörődő sóhajt kapott válaszul. Csak most vettem észre, hogy Jasper is itt van. Egész végig csendben figyelt és ő sem értett semmit, legalább is a gondolatai erről árulkodtak.
A repülőút hosszú volt és nyugtalan, mert nem tudtam semmit. Mi értünk haza utoljára.

-Sziasztok!- köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok!-köszönt Emmet.
-Örülök, hogy itt vagy!-mondta Esme.
-Alice mi ez az egész?-kérdezte Emmet.
-Hát volt egy látomásom miszerint Bella vissza jön meglátogatni a szüleit és Victoria is most döntött úgy, hogy ide jön. Azt nem láttam, hogy Bella miatt jön-e, de mi van ha mégis. Én nem szeretném ha baja esne. Mert ha össze futnak annak nem lesz jó vége.- mesélte Alice a látomását.
Nem tudtunk mit mondani. Most hagyjuk, hogy Bella találkozzon velünk és utána újra menjünk el vagy adjuk Victoria kezére. Végül Carlisle törte meg a csendet.

-Hát szétnézünk az erdőben hátha rábukkanunk. És ha lesz egy újabb látomás majd az alapján döntünk.-mondta Carlisle.
Ez után elindulunk az erdőbe. Egy kis idő múlva már az erdő középen voltunk, de senki nem talált semmit. De mi mentünk tovább és hamarosan elértük La Push határát.
És ott voltak a farkasok, de Jacob ember alakban volt. És mint kiderült ő lett az Alfa.

-Mit kerestek ti itt? Ha Bellát akkor elkéstetek, mert 3 éve elköltözött. Pont miattatok. Nem akart olyan helyen élni ahol minden rád emlékezteti.-mondta Jacob. És az utolsó mondatánál rám nézett.
-Mi pont azért jöttünk, mert megakarjuk védeni, mert Victoria ide jön. És Bella is most jön meglátogatni a szüleit.-mondta Carlisle.
-Mi is megtudjuk védeni és kétlem, hogy látni akar titeket.-mondta.
"Igaz Edward? Ha nem hiszed el, hogy ezt mondta csak figyelj."-gondolta Jacob és megmutatta milyen állapotban volt mikor elmentünk. Szörnyen lefogyott és úgy nézett ki mint egy élő halott. És megmutatta azt is amikor az mondta gyűlöl minket és nem akar többet látni. Nem akartam elhinni. Hogy tehettem ezt vele?
-Igaza van! Menjünk! Bellát ők is megtudják védeni!-mondtam.
-Mi történt Edward?-kérdezte Rosalie.
-Semmi! Menjünk!-mondtam.
-Csak megmutattam neki milyen volt Bella miután elmentetek. És ő ezt nem hiszi el.-mondta Jacob. Nem hiszem el, hogy nem tudja befogni a száját. Ha a többiek nem lennének itt tuti, hogy most neki esnék és széttépném. De ezzel fájdalmat okoznák Bellának és háborút indítanék el a két fél között.
-Mindegy! Menjünk!-mondtam egyre mérgesebben.
A többiek szerencsére vették a lapot és már indultunk is vissza a házba.

Mikor haza értünk Carlisle elmondta mit fogunk tenni.
-Mivel a farkasok elküldtek minket így nincs más választásunk. Elmegyünk Londonba még ma. Alice foglald le a jegyet és már indulunk is.
Ekkor Alice eltűnt és pár perc múlva már mentünk is a reptérre. A gép indulásáig még 2 óra volt. Addig a többiek megpróbálták kiszedni belőlem mit mutatott az a korcs. De én nem mondtam el. Mikor elindultunk a gép felé nem hittünk a szemünknek. Ő volt de mégsem. Teljesen megváltozott, olyan ruhákat hord amit eddig fel sem vett. Alice persze ennek örül, ezt lelehetett látni rajta. De amit az ő szemében láttam az csak a harag, a gyűlölet és a csalódottság volt. És ezt Jasper is érezte. De én nem bírtam tovább itt maradni és elindultam a gép felé.

1.fejezet Az új élet

/Bella/
Már lassan 3 éve annak, hogy Edward elhagyott, még most sem értem miért tette pedig mindig azt mondogatta menyire szeret. Azóta elköltöztem Forksból és most Párizsban élek. Szerencsére találtam munkát egy kis kávézóban. Most itt pincérkedek az egyik barátnőmmel Vanessával akit a repülőn ismertem meg. Azóta is nagyon jóban vagyunk és együtt bérlünk egy lakást. A lakás gyönyörű, de elégé drága. Még az a jó, hogy közel van a kávéházhoz, mert nem szeretünk korán kelni. Mindennap 7 órára megyünk be és este 6-ig bent vagyunk. A lányokkal akik még itt dolgoznak Angela és Britney, velük szoktunk közös programokat szervezni. PL.:moziba vagy vásárolni megyünk. A mostani hétvégén is moziba mentünk volna, de én megszeretném látogatni a szüleimet. Most is a kávéházban vagyunk és várjuk mikor lesz már vége a napnak. De nekem előtte beszélnem kell a főnökkel a hétvégi kiruccanásomról.
-Mikor jön már meg Marie?-kérdeztem Vanessát, úgy kb. tizedjére.
-Kb. még félóra. De miért kérdezed folyton?-kérdezte kíváncsian.
Ja igen még neki sem mondtam el, pedig már csak 2 nap az indulásig.
-Csak megszeretném kérdezni, hogy elengedne-e a hétvégén a szüleimhez. Tudod elég rég láttam őket. -mondtam szomorúan, mert elég keveset láttam őket az utolsó pár évben.
Bár annak örülök, hogy nem maradtam Forksban, mert minden rá emlékeztetett volna.
-Az tök jó! De eddig miért nem mondtad? Elmehettünk volna venni pár jó cuccot! Na mindegy már késő. De úgyis el enged!- mondta magabiztosan.

20 perccel később

-Oh,nézd megjött Marie!
-Szia Marie!-köszöntünk együtt.
-Sziasztok lányok!-köszönt Marie.
-Ömm Marie! Kérdezhetek valamit? -mondtam kicsit félénken.
-Hát persze! Kérdezz bármit!-mondta Marie.
-Tudod rég láttam a szüleimet és arra gondoltam elmehetnék-e a hétvégén meglátogatni őket? Persze csak ha nem gond!-kérdeztem Marietől.
-Már mért lenne gond? Menj csak nyugodtan és üdvözlöm a szüleidet! De én megyek mert még sok dolgom van. Most is csak azért jöttem be, hogy megnézzem minden rendben van-e. Sziasztok!-mondta Marie.
-Szia! És köszi!
-Nincs mit!-és már el is ment.

Szerencsére elég kevesen voltak a kávéházban így gyorsan telt az idő. Munka után Vanessával haza indultunk. Miután oda értünk mindketten a saját szobánkba mentünk. Az én szobám gyönyörű zöld, óriási ablakokkal. Az egyik falnál van egy nagy franciaágy, a másiknál pedig egy óriási ruhás szekrény. Ami tele van ruhával, magas sarkú cipővel és kiegészítőkkel. Hát ha ezt most Alice látná! Máskor mindig ilyen cuccokat próbált rám adni, most meg önszántamból hordok ilyeneket. Hát igen, azóta hogy elhagyott teljesen megváltoztam és próbálom lezárni a múltat. Több kevesebb sikerrel.

Gyorsan lezuhanyoztam és felhívtam Charliet, hogy hétvégén megyek Forksba. Nagyon örült neki. Utána még sokáig beszélgettem Vanessával és olyan 11 óra körül lefeküdtünk.

********

Reggel a telefon csörgése keltett. Nem tudtam ki lehet az és még a szám sem volt kiírva. Ezért felvettem.
-Halló?-kérdetem.
-Szia! Marie vagyok. Csak szólni akartam, hogy nem kell ma bejönni dolgozni.-mondta Marie elégé gondterhelt hangon.
-Jó rendben. De mi történt?-kérdeztem, de nem nagyon akart válaszólni.
-Ezt most hagyjuk. Majd ha vissza jössz beszélünk. Egyébként is holnap elutazol, úgyhogy csomagolnod kéne! És kérlek szólj Vanessának is. Szia! És jó utat!-mondta Marie.
-Hát jó majd beszélünk. És szólok Vanessának is. Szia!-mondtam.
-Köszi. Szia!- és már le is rakta a telefont.
Ez után átmentem Vanessához és szóltam, hogy nem kell ma be menni. Ő ennek nagyon örült, mert így segíthet csomagolni. Egész nap csak csomagoltunk, beszélgettünk és megvettük a jegyet. És megegyeztünk, hogy ő is kijön velem a reptérre. Este még rendeltünk pizzát és sokáig beszélgettünk.

********

Reggel a saját sikításomra ébredtem és amint felültem láttam Vanessa kérdő szemeit. Az álmomra nem emlékeztem tisztán de azt tudom, hogy Victoria is benne volt. Miután Vanessát megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, elmentem zuhanyozni majd reggelizni. Az utazás miatt nem tudtam egy almánál többet enni. Amit Vanessa nem hagyhatott szó nélkül. Utána elmentem felöltözni. Most egy fekete csőnacit, egy kék felsőt, egy fekete magas sarkút és egy fehér kabátot vettem fel. És amint végeztem már hallottam is Vanessa hangját, hogy indulnunk kell. Vanessa egy fekete cicanadrágot, egy fekete magas sarkút és egy comb középig érő sárga ruhát vett fel melyre egy fekete övet rakott. És már indultunk is. A reptérre taxival mentünk és már csak arra volt időm, hogy elbúcsúzzak, mert már fel is kellet szállni a gépre. A repülő út elégé nyugis volt. Szerencsére. De amikor leszálltam nem hittem a szememnek. Nem csak azért mert anya és apa újra együtt volt. Persze ezen is elégé kiakadtam. Nem mintha nem örülnék neki, de akkor is. Én ezt miért nem tudtam? Hanem volt valami más vagy inkább valaki más is a reptéren.

Az élet nem tündérmese

Ez a történet a New Moon-tól folytatódik egész pontosan onnan, hogy Edward elhagyja Bellát. Lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz követni, mert egyszere fogom írni, hogy mi történt mindkettőjükkel. Miután az útjaik elváltak nem minden napi életben lesz részük. De beköszönthet-e egy új szerelem ami megváltoztat mindent és végleg elhagyják egymást? A család ez ellen mit fog tenni? És hogy kerül a képbe a Volturi? Hát ezt mind megtudhatjátok ha elolvassátok a történetemet!! :)