3.fejezet : A nem várt látogatók

/Bella/
Ott álltak mind a heten és engem figyeltek. Köztük a világ legcsodálatosabb teremtése is. Most miért vannak itt? Az a seb amit az ő hiányuk okozott már kezdett begyógyulni, de most megint megjelent. Miért csinálják ezt? Minek kellet ide jönniük? Pláne neki! Főleg, hogy már nem is szeret. Eddig boldog voltam, örültem a szüleimnek, hogy újra láthatom őket. De most csak mérhetetlen szomorúságot és csalódottságot érzek. És ahogy látom ezt Jasper is érzi és Edward ezt bírja és elmegy. De mindegy nem miattuk jöttem. Nem foglalkozom velük.
-Sziasztok!-köszöntem anyuéknak.
-Szia kicsim! Miért nem mész oda hozzájuk!-kérdezte anyu.
-Miért mennék?- kérdeztem és tettetem a hülyét.
-Mert már rég nem láttad őket és Alice volt a legjobb barátnőd. Ne mond, hogy nem hiányzik. Tudom, hogy mit tett Edward. De az nem ok arra, hogy ne menj oda a legjobb barátnődhöz.-mondta apu.
Na most erre mit mondjak. Most mondjam el az igazat, hisz úgyis hallják.
-Jól mondod csak volt a legjobb barátnőm. Szó nélkül lelépett! Persze Edward megmondta,hogy nem szeret és hogy elmennek. Ők nem tudják milyen állapotban voltam hónapokik. És ezt is alig bírtam ki Jacob segítsége nélkül.-mondtam elég mérgesen.
-Tudom kicsim. De amikkor meglátott még mindig ugyan úgy nézett rád mint mielőtt elment. Még mindig szeret!-mondta anyu.
-Persze szeret! Ha szeretne nem hagyott volna el. Akár térden állva könyöröghetne is. Engem akkor sem érdekelne.-mondtam.
-Jó ne legyél mérges.Gyere menjünk!- mondta apu.
-Oké!-mondtam még mindig mérgesen. És tudtam, hogy ők mindent hallottak, hisz vámpírok. Mindegy most már tudják mit érzek.

/Alice/
Még 2 óra volt az indulásig. Mi addig próbáltuk Edwardból kiszedni mit látott Jacob gondolataiban. De persze, hogy nem mondja el! De ekkor megláttuk Bellát. Teljesen megváltozott. Én ennek örülök, mert eddig ilyet nem bírtam ráadni. De arra senki sem számított, hogy Bella haragszik ránk. Mert a szeméből csak haragot és csalódottságot tudtam kiolvasni. És ezt Edward nem bírta és el is ment a gép felé. Mi még ott maradtunk és hallgattuk Belláék beszélgetését.
-Sziasztok!-köszönt Bella a szüleinek.
-Szia kicsim! Miért nem mész oda hozzájuk!-kérdezte Renné.
-Miért mennék?- kérdezte.
-Mert már rég nem láttad őket és Alice volt a legjobb barátnőd. Ne mond, hogy nem hiányzik. Tudom, hogy mit tett Edward. De az nem ok arra, hogy ne menj oda a legjobb barátnődhöz.-mondta Charlie.
-Jól mondod csak volt a legjobb barátnőm. Szó nélkül lelépett! Persze Edward megmondta,hogy nem szeret és hogy elmennek. Ők nem tudják milyen állapotban voltam hónapokig. És ezt is alig bírtam ki Jacob segítsége nélkül.-mondta elég mérgesen. Na erre nem számítottam. Végleg elvesztettem a legjobb barátnőmet. És Edward miatt mert elakart menni és Bellának jobb életet. Nem vette észre, hogy Bella mennyire szerette?
-Tudom kicsim. De amikkor meglátott még mindig ugyan úgy nézett rád mint mielőtt elment. Még mindig szeret!-mondta Renné.
-Persze szeret! Ha szeretne nem hagyott volna el. Akár térden állva könyöröghetne is. Engem akkor sem érdekelne.-mondta Bella.
-Jó ne legyél mérges.Gyere menjünk!- mondta Charlie.
-Oké.-mondta Bella mérgesen. És elindultak a kocsi felé.
Mi pedig Edward után mentünk. A reptér másik végén meg is találtuk.
-Jól vagytok?-kérdezte Carlisle tőlem és Edwardtól.
-Nem, nem vagyok jól. Bella már nem szeret.-mondta Edward.
-Már hogy lennék jól? Bellát végleg elvesztettük. És már nem tart a legjobb barátnőjének. Mind ezt Edward miatt, mert nem vette észre Bella mennyire szerette!-mondtam míg félbe nem szakított Carlisle.
-Elég legyen Alice!-szólt rám apám.
-Hagyd igaza van! Én szúrtam el mindent!-mondta Edward.
-Aj! Fejezzétek már be! Már nem bírom tovább! Inkább induljunk!-mondta szerelmem.
-Rendben.-mondtuk egyszerre és elindultuk a gépre.

/Bella/
Az út nem volt hosszú. Vagy csak én nem vettem észre mert még mindig a Culleneken gondolkoztam. De amikkor megláttam a házat, hát gyönyörű volt. Úgy látszik anya teljesen átalakította.
-Gyere megmutatom a szobád.-mondta anya és elkezdett felfelé húzni a lépcsőn.
-Rendben.-úgy sem bírtam volna ellenkezni.
-Gyere majd le, ha kipakoltál.-mondta anya.
-Jó.
A szobám gyönyörű. A falak tengerkékek, az ablaknál van egy hatalmas franciaágy, a másiknál egy íróasztal rajta egy laptoppal. És egy hatalmas szekrény tükrökkel. A pakolással gyorsan végeztem. Így lementem anyuékhoz.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Szia! Már végeztél is?-kérdezte anya.
-Persze. Nem volt sok cuccom. De kérdezhetek valamit?-kérdeztem anyut.
-Kérdezd nyugodtan!-mondta anya.
-Ne haragudj meg, de hogy-hogy újra együtt vagytok?-kérdeztem.
-Nem haragszom. De tudod Phil elhagyott és úgy döntöttem lejövök Forksba és bérlek egy lakást. De apád nem hagyta, így ide költöztem. És mint látod itt ragadtam.-mondta anya mosolyogva.
-Értem.-mondtam. És felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyra.
De ekkor két hideg kéz ragadott meg és elkezdett velem szaladni az erdő felé. Reméltem, hogy anyuék nem vettek észre semmit, de tévedtem. Míg engem Victoria vitt ki a rétre és kötözött egy fához. Addig aput Laurent, anyut pedig egy ismeretlen vámpír hozta és fogta le őket.
-Mit akarsz Victoria?-kérdeztem. És láttam, hogy anyuék félnek és nem értenek semmit.
-Azt amit már rég megkellet volna tennem. És csodálkozok, hogy nincsenek itt a Cullenek. Hogy-hogy nem vagy velük?-kérdezte gúnyosan.
-Semmi közöd hozzá!-mondtam neki. De nem gondoltam volna, hogy ezt teszi. Most miért nincsenek itt Jacobék? Pont mikor ők is itt vannak.