12. fejezet: Képesség és csók

/Bella/

Nem bírtam pihenni. Azt már tudtam hogy Vicnek elmondom, de Jacobnak nem. Még nem. Nem bírok úgy elé állni hogy embert öltem. És nem is fogok tudni így élni. Aro is megfogja érteni. Remélem. Az a baj, hogy itt nem fogok tudni úgy élni hogy állatvérrel táplálkozom. És a Culleneken és a Daneli klánon kívül nem tudok több olyan családról aki ezt az élet módot folytatná. Aro csak tud egyet. A gondolat menetemben Aro zavart meg. Észre sem vettem hogy már reggel van.

-Szia!

-Szia! Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Elsőnek is Volterában maradsz?

-Egy ideig biztos.

-Azt megbeszéltük hogy a rokonom vagy.-erre csak bólintottam-És ezért te Volturi hercegnő vagy. Ezért szeretném ha itt maradnál.

-Uhh... Mi van akkor ha vállalom és elakarok menni?

-Akkor elmész, és mindig is Volturi leszel, ennyi.-nem tudtam mit mondhatnék.-Megértem ha nem akarod.

-Nem erről van szó. Csak... Hagyjuk.-majdnem elmondtam a Culleneket. Megőrültem? Mi lett volna ha megtudja? 

-Akkor?

-Jó benne vagyok!

-Tényleg?

-Ez sokat jelent neked. Úgy hogy igen.

-Akkor szólok a többieknek hogy készítsenek elő mindent. A héten még megtartjuk.-nagyon izgatott lett. Választ sem várva elment. És én megint egyedül maradtam.

********

Napok teltek el mióta beszéltem Aroval. Azóta mindenki a beavatásomon dolgozik. Egyedül Adam van vele. Nagyon jókat beszélgetünk. De már rég nem vadásztam. Megint el kéne mennem. Nagy nehezen megtaláltam Janet.

-Szia! Van kedved vadászni?-szaladtam oda barátnémhoz.

-Szia Bella! Hát persze! Ha gondolod máris indulhatunk! Senkinek sem fog feltűnni hogy elmegyek néhány órára.

-Rendben, akkor menjünk.

Előre szóltam neki, hogy nem fogok embert ölni, de nem figyelt rám. Csak megint eljátszottuk ugyan azt a beszélgetést mint múltkor. Megint ő nyert. Nem akartam embert ölni, de az agyamat megint ellepte a vörös köd. És már csak a vér számított. Mikor végeztem meghallottam Jane hangját.

-Nem sokára könnyebb lesz.

-Köszi. De te mióta csinálod?

-Azt hagyjuk. De mi van közted és Adam között? 

-Mi lenne, nincs semmi!

-Aha, persze.Madárnak nézel? Láttam ahogy egymásra néztek.Érzel valamit iránta.

-Tudod hogy Edwardot szeretem.

-De ő nem szeret.-vágta rá rögtön. Igaza van.-Akkor mi van köztetek?

-Nincs semmi, bár....-de nem fejeztem be. Helyette Voltera felé futottam.

-Mi az hogy bár..?-háborodott fel. És utánam rohant. Szerencsére nem ért utol. De mindenben igaza van. Edward nem szeret és én többet érzek Adam iránt mint barátság. De ezt nem tudhatja meg. Gyorsan vissza értem. Rögtön a nagyterembe mentem. Aroék bent ültek.

-Szia Bella! Merre voltál?-kezdett beszélgetésbe Marcus.

-Jannel vadászni. De ha keres nem tudjátok merre vagyok és hogy merre mentem!

-Miért?

-Hagyjuk.-már el is tűntem.
-Rendben.


A kertbe rohantam. Ahol Adambe botlottam.
-Oh, szia!
-Szia Bella! Hát te?
-Jane elől menekülök.
-Mit vétett?
-Nem akarod tudni.
-Rólam volt szó igaz?
-Miből gondolod?-de nem válaszolt.
-Meg van már a képességed?-terelte el a témát.
-Még nincs. Szerintem nekem nincs.-szomorodtam el.
-Hát ebbe nem lennék olyan biztos.
-Miért is?
-Ne legyél  ideges. Kipróbáltuk rajtad az összes képességet ami i Volterában van. És egyik sem hatott rád. Szerintünk van egy pajzsod ami megvéd téged. Csak fejleszteni kell.
-Ti használtátok rajtam az erőtöket? Ez szuper!-mondtam cinikusan.
-Hé, nyugi! Egyik sem tett kárt benned!
-Köszi. Most meg kellene nyugodnom?
-Mi lenne ha segítenék a pajzsodban?
-Nem is tudom.
-Na, gyere már!
-BELLA!! BESZÉDEM VAN VELED!! GYERE ELŐ!!!-hallottuk Jane dühös hangját. Jobb ha messziről kerülöm.
-Oké, benne vagyok.-a vigyor ami szétterült az arcán levakarhatatlan volt. De hisz látja  a jövőt, tudta hogy megengedem neki hogy segítsen.
-Hogy kezdjük?
-Próbáld meg kiterjeszteni a pajzsod!
-És még is hogy gondoltad?
-Csak csináld!-én megpróbáltam, de nem sikerült.
-Nem baj! Próbáld még egyszer!
-Okés.-megtettem amit kért, de megint kudarcot vallottam. Ez így ment órákon keresztül.

** 2 óra múlva **

-Mikor ismered be hogy nem tudom megcsinálni?-léptem mellé dühösen.
-Megfogod tudni csinálni! Csak gyakorolnod kell!-fogta meg a kezem. Nem rántottam el, jól esett a közelsége. De még mindig ideges voltam. Nagyon is.
-Már 2 óra ezt csináljuk és egyszer sem sikerült!-miért nem megy? Egyre mérgesebb lettem. Mire Adam messzire repült tőlem. Rögtön utána rohantam.
-Jól vagy? Én nem akartam-kezdtem el szabadkozni.
-Bella, sikerült! Megcsináltad!
-De jó vagy?
-Persze.-arca pedig egyre közelebb került az enyémhez. Ajkaival lassan közeledett az enyémhez. Hüvös leheletét éreztem az ajkamon. Megcsókolt. Nem tudtam mit csinálok, vissza csókoltam. Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki.

11.fejezet:

 /Bella/

 -Mikor fog felkelni?-hallottam kétségbe esett hangokat. Nem Luke hangja volt. Idegenek.
-Nyugalom Jane!-szólt rá egy férfi hang. Szóval a lány  neve Jane. Ennyivel előrébb vagyok.
-Te könnyen beszélsz, Adam! Látod a jövőt!-még mindig nem tudom hol vagyok. 
-Adam, most már mond meg mikor fog felkelni!- szólt rá erényesebben egy férfi hang.
-Nyugodj meg Aro! Biztos vagyok benne, hogy most  is hall minket!-várjunk csak! Aro. Hisz ő a Volturi vezére. Akkor én Volterában vagyok? De hogy kerültem ide? 
-Látod ő is aggódik!
-De neki van miért! Hisz rokonok! Természetes hogy nem akarja hogy meghaljon!-mi van? Én? Aro? ROKONA? Az lehetetlen.
-Bella, hallasz minket?
-És.. mi van ha meghalt?
-Nem halt meg. Láttam hogy fel fog ébredni. Mondj valamit, Bella!
Féltem. Féltem attól ha kinyitom a számat csak ordítani tudok. Percek teltek el. Végül kisikerült nyitnom a szemem. Többször kellett pislognom mire rendesen láttam. A szobában állt egy magas szőkés barna hajú srác. Olyan 20-21 éves, ő lehet Adam. Mellette egy szőke hajú lány állt. Nem nézet ki 15-nél többnek. Ő Jane. Távolabb egy egy fekete hajú férfi állt. Biztos ő Aro, akkor ő a rokonom. Ezt nehéz lesz megszokni. De miért kapar és éget a torkom? És miért vannak harapás nyomok a kezemen? Várjunk csak! Párizs. Luke. Cullenek. Támadás. Méreg. Emlékszem már, Luke megharapott. De akkor.. én... vámpír vagyok. 

-Szia Bella! Én Adam vagyok. 
-Tudom kik vagytok. Hallottam a beszélgetést. És egyébként is tudom. Azt is hogy Aro  a rokonom vagy.-itt elhallgattam, nem mondtak semmit ezért folytattam.-És azt is tudom, mik vagytok és mi lettem. Bocs hogy félbeszakítottalak.-ők csak lesokkolva álltak. Végül Adam törte meg a csendet.
-Honnan tudsz ennyi mindent a vámpírokról? 
-Ez hosszú történet-és nem is volt kedvem elmondani.
-Van időnk bőven!-ezen csak mosolyogtam. És belekezdetem a mesélésbe. Elmondtam mindent. Azt hogy Forksba költöztem apuhoz, bele szerettem egy vámpírba, hogy elhagyott, hogy vissza költöztem Párizsba, de pár dolgot nem mondtam el. Például azt hogy miért támadott meg Luke, és ki volt az a vámpír akibe beleszerettem. Ezeket nem kell tudniuk. 
-Ki volt az a vámpír?
-Nem akarom elmondani.
-Hű, elég mozgalmas életed volt.- Jane csak ennyit mondott. De Aro még mindig nem szólt semmit.
-Most hány éves vagy?-kíváncsiskodott tovább.
-21.
-És ennyiszer találkoztál vámpírral?-kerekedet ki Jane szeme. 
-Igen.
-És nem zavar hogy a rokonod vagyok?
-Nem , sőt örülök neki. Te vagy az egyetlen ''élő" rokonom. 
-Gyere, bemutatlak a többieknek.-húzott az ajtó felé Jane.
-Előbb menjetek el vadászni.-szólt ránk Aro.
-Igaza lehet!-mondta Adam.
-Nee már!
-Hagyd Jane! Gyors túlesünk rajta, és kész!-adtam igazat a többieknek.
-Oké.-csak ennyit mondott.


Át mentünk egész Volterán. Mindenki minket, vagyis engem bámult. Kicsit kínosan éreztem magam. Még új vagyok itt. Mikor már kellő messze értünk Volterától beszélgetni kezdtünk.
-Elárulod melyik család volt?
-Nem, fogom.
-De ha kibírták a véred illatát, akkor csakis vegetáriánus család lehetett.
-Így van.-de akkor még nem tudtam hogy ez is sokat mond.
-De csak 2 ilyen családról tudunk.  A Denali és a Cullenek. Nem a Denali klánnál volt, ugye?-csak bólintottam-De a Culleneknél mindenkinek van párja. Várjunk csak! Te Edwarddal voltál együtt!
-Így van! De most már Aro is tudni fog róla.
-Ezt miből gondolod?
-Mivel a képessége az hogy hallja mások gondolatait ha megérinti. 
-Honnan tudsz erről?
-Mindent elmondtak a Cullenek.
-Várj emberek vannak a közelben! Itt az ideje vadászni!
-Állj, emberre? Én ezt nem bírom! Hisz ártatlanok!
-Ne foglalkozz vele!


Ide értek. Nem bírtam magamon uralkodni. Az agyamat ellepte a vörös köd. Vért akartam. Vért. Vért. És még több vért. Nem tudtam tovább türtőztetni magam. Neki rontottam a gyanútlan embernek. Az ütőerébe mélyesztettem a fogam. És csak ittam. Mikor már nem volt benne vér, elengedtem az élettelen testet. Csak néztem magam elé.
-Jó voltál!
-Nem akartam megölni!
-Akkor mivel táplálkoznál?
-Állati vérrel. 
-Nem fogod kibírni. Körülötted mindenki embervérrel táplálkozik. Te lennél egyedül.
-Igazad lehet. De..
-Nincs de!
-Akkor sem fogok tudni így élni!
-Pedig muszáj lesz! Ezzel lezártnak tekintem a témát.
-Jó befejeztem!
A vita után vissza mentünk Volterába. Mindenki minket várt a nagyteremben.
-Sziasztok! Bella had mutassak  be mindenkit!

*********
A következő 2 óra nagyon unalmas volt. Körbe járni egész Volterát és mindenkinek ugyanazt elmondani. Már nagyon untam. Végül megmutatták a szobámat. Nem figyeltem rá hogy milyen csak ledőltem az ágyba. Nem gondoltam hogy egy vámpír is lehet fáradt. Én mégis az voltam. De nem tudtam nyugodtan pihenni. Állandóan Victoria és Jake járt az eszembe. Elmondjam-e nekik vagy ne? Nem tudom. Victoriának biztos. De Jakenek nem. Majd idővel.

10.fejezet: Megint egy vámpír?

/Bella/
Órák óta repülök Párizs felé. Már nincs sok hátra. Csak 1 óra és ott vagyok. Elfelejthetek mindent. Végleg. Néha azt kívánom bárcsak lennék halott, mint hogy mindezt átkeljen élnem. Remélem több vámpírral nem lesz dolgom. Szerencsére mindent elfogok felejteni, legalábbis remélem. De Victoria ebben nem segített. Csak Ők jutnak róla eszembe. Ezért is jöttem el. Nem bírtam tovább. Új életet akarok kezdeni.
-Kérjük, kapcsolják be a az öveiket. A leszállást megkezdjük.-hallottam meg  a pilóta hangját. Engedelmeskedtem neki és pár percen belül megkezdtük a leszállást. Megérkeztem Párizsba. Gyorsan átvettem a csomagjaimat és kerestem egy taxit.
-A legközelebbi szállodába, kérem. 
-Rendben hölgyem.-fél óra alatt oda értünk. Kifizettem a taxist és bementem a szállodába.

-Jó estét! Egy szobát szeretnék.
-Hány napra?
-1 vagy 2 napra. Bella Swan névre.
-Rendben. A 38. szoba az első emeleten. Itt a kulcs.
-Köszönöm.
Oda mentem a lifthez és felmentem az első emeletre. Megkerestem a 38-as szobát. A szoba tökéletes. A fejem tele van gondolatokkal, emlékekkel. Nem tudom mit kéne tennem. Beálltam a zuhany alá. Ez egy kicsit megnyugtatott. Gyorsan végeztem. Felöltöztem és mentem is Vanessához. Már sötétedett. 9 óra is elmúlt de nem érdekelt. A parkon keresztül mentem. Éreztem hogy valami vagy inkább valaki figyel. A hátamon éreztem a pillantását.  Egyre gyorsabban mentem. De valahogyan elém került. Hirtelen megtorpantam. A szemem már hozzá szokott a sötéthez így könnyen ki tudtam venni a támadóm alakját. Hófehér bőr, vörös szem, gyorsaság. Vámpír. Menekülni akartam, de a lábam nem mozdult. Tudtam itt a vég. Hányszor néztem farkas szemet a halállal, de sosem vitt el. Most talán sikerülni fog neki.
-Ki vagy?-kérdeztem tőle. A félelem minden jele nélkül.
-Én? Luke. És ha jól tudom te pedig Isabella.-felelte nemes egyszerűséggel.
-Mit akarsz?
-Hát jártam a Culleneknél és ők úgy tudják meghaltál. Ez felettébb gyanús volt. Ezért megkerestem Victoriát. És ő is ugyanezt mondta.-közben körbe-körbe körülöttem.-De tudod van egy trükköm. Látom mások gondolatait. Így könnyű volt kideríteni merre vagy.
-Miért jöttél?
-Gyűlölöm a Culleneket. Már több barátomat megölték. De most te következel.
-Hisz már úgy tudják meghaltam.
-Az mindegy.-Nem volt időm gondolkozni. Rám támadt.Nem tudtam mit tenni, hisz ő vámpír. Már csak harapásokat éreztem. A karomon, a nyakamon és a lábamon. Éreztem ahogy a mérek szétterjed a testemben. Csak feküdtem a földön és sikítottam. Luke csak vigyorogva figyelt. Mit akar majd kezdeni velem? Hagy átváltozni, utána megöl? Egyre mélyebbre süllyedtem a sötétségben.

/Aro/
Éppen Párizs felé futunk. Nem hagyhatom meghalni. Meg kell hogy mentsük. Utána el is kell neki mondanom hogy mik vagyunk. Adam és én mentünk elől, mögöttünk Jane és Alec a végén pedig Demetri és Félix. Ők az egyetlenek akik ne tudnak semmit. Már nem lehettünk messze. Éreztük a vámpír szagot és sikítást hallottunk. Még gyorsabban futottunk. Már láttuk is őket. Bella a földön fekszik. Még nem halt meg. De..de.. megharapta.
-Demetri, Félix kapjátok el!-a menekülő vámpír után futottak. A többiek pedig oda mentek Bellához. Pár perc és vissza is tértek a vámpírral.
-Aro, itt van!
-Ki vagy? És mit akarsz?
-Luke. Megakartam ölni.
-Miért tennél ilyet?
-Magánügy.
-Bár ezt ne mondtad volna. Demetri.-intettem felé. Mire ő letépte a vámpír fejét. Én Bellához mentem.
-Hogy van?
-Megharapta. és a méreg már szétterjedt.-állapította meg Jane.
-Nincs mit tenni. Átfog változni. Sajnálom hogy ezt nem láttam előre.-sajnálkozott Adam.
-Semmi baj. Majd mindent megbeszélünk. Menjünk vissza Volterába.
-Várj Aro! Mi lesz a cuccaival? Nem hagyhatunk nyomokat!-szólt rám Jane.
-Igazad van. Hozzátok el őket Aleccel. Mi pedig induljunk.-adtam ki a parancsot. Adam pedig felvette Bellát és futottunk is Olaszország felé.

/Jane/
A szálloda felé vettük az irányt. Egészen a parktól a szobájáig követtük az illatát. Gyorsan össze szedtük a cuccait és le mentünk kijelentkezni.
-Jó napot! Kiszeretnék jelentkezni!
-Melyik szoba? És milyen néven?
-A 38-as. És Bella Swan.
-Igen itt is van. Itt írja alá.-gyors alá írtam mindent.
-Itt van mind.-oda adta Alec  a kulcsot és kifizettük a szállodát.
-Viszlát!
-Viszlát!-köszöntünk el gyorsan és Voltera felé vettük az irányt.