18.fejezet: Az új családtag

"-Honnan tudsz rólunk? Egyáltalán honnan tudsz mindent velünk kapcsolatban?-szólalt meg Edward.
-Én..én...
-Ki vagy te egyáltalán? "


/Alice/
-Michel Volturi.-felelte magabiztosan.
-Volturi?-kerekedett ki  nővérem szeme.
-Igen, de már eljöttem tőlük. Nem bírtam azt az életet. És volt egy lány akivel nagyon szerettük egymást, de ő nem volt hajlandó lemondani az ember vérről. Ezért is döntöttem úgy hogy ide jövök. Hát  ha ti befogadtok.
-Nos, ezt meg kell beszélnem a családommal. Tudod nálunk mindent szavazással döntünk el.-Carlislenek igaza van. Tudom hogy Edward nem akarja hogy maradjon, és Rosalie sem szeretné, de nem látok semmi olyan dolgot ami veszélyezné a családom biztosságát. Miért ne érdemelhetne második esélyt? Gondolat menetemből Jasper szakított ki.

-Kicsim jól vagy?-nem értettem miért kérdezi, és hogy miért néz rám mindenki, és hogy hova lett Michel.
-Ühüm, persze. De miért?
-Mert percek óta szólongatunk, de te nem reagálsz. A látomásoddal kapcsolatos?
-Nem.-vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan is. És ez mindenkinek feltűnt.
-Alice, tényleg mi baj van? Mit rejtegetsz a gondolataidban? Kérlek, mond el.-nem tudhatja meg Edward. Túl kockázatos.
-Hagyjuk.-csak ennyit mondtam.
-Jól van gyerekek. Ezt máskor megbeszéljük. De most el kell döntenünk hogy Michel maradhat-e? Szóval szavazzunk!  Én igennel szavazok.Esme?
-Természetesen igen.-legalább anya mellettem áll.
-Edward?
-Nem.-miből gondoltam hogy így lesz.
-Rosalie?
-Nem.-tudtam hogy így lesz.
-Emmet?-ő nem tudom mit fog mondani.Vagy mellénk áll, vagy össze veszik Rosalieval.
-Nem.-a francba.
-Alice?
-Mivel semmi fenyegetést nem láttok, ezért igen.-3 igen és 3 nem. Jasperen múlik minden.
-Jasper?
-Tényleg nem látsz semmi különöset vele kapcsolatban?-nézett mélyen a szemembe.
-Nem.
-Akkor igennel szavazok.
-Papucs.-Emmet nem bírta ki hogy ne szóljon be.
- Még hogy én? Te válaszoltál nemmel, Rose kedvéért.-na megint kezdik, teljesen kikészítenek. Mindig megszívja valaki. És most csak egy baj van Nem elég nekem ezek a látomások, még ők is csinálják., Jasper nem fog bírni magával és neki fog esni Emmetnek és Jasper lesz aki súlyosan megsérül, de én csak itt állok és nem teszek semmit. Mi van velem?
-Fiúk, hagyjátok abba!-szólt rájuk a bátyám. Szerencsére ő hallja a gondolataimat.-Jasper, hagyd abba, te is tudod mi lesz ennek a vége! Gondolj Alicere.
"Köszönöm"-üzentem gondolatban Edwardnak. ő csak bólintott.
-Gyerekek, most már itt az ideje hogy beszéljünk Michelel.-szólalt meg Esme, aki eddig csak távolról figyelte az eseményeket.
-Rendben.-mondtuk egyszerre.
-Úgy volt hogy 15 perc múlva vissza jön.-kezdett aggodalmaskodni apa. Én megpróbáltam kutatni a jövőben, hátha felbukkan valami. És így is lett, Michel ahogy 2 perc múlva megjön, és fél pillanatra Bella vérvörös szemekkel. Szerencsére Ed nem vett észre semmit.
-2 perc és itt lesz.

Pontosan 2 perc múlva vissza jött Michel.
-Hogy döntöttetek?
-Maradhatsz, de csak egy feltétellel!
-És mi lenne az?
-Csak is állati vért iszol. Ha rajta kapunk hogy megszegted az ígéreted, akkor el kell menned. Megérteted?
-Igen.
-Rendben, akkor gyere és ülj le, mesélj magadról.

Mindenki helyett foglat a kanapékon.
-Mit szeretnétek tudni?
-Mesélj az emberi életedről. Hogy mikor változtál át, meg ilyenek.-kérte meg anya.
-Rendes nevem Michel Darwin. 1896-ban születtem Los Angelesben, a családomat megölték 8 éves koromban. Utána az utcán éltem. 1911-ben mikor 15 éves lettem, megtámadtak, később kiderült vámpírok voltak. Nagyon súlyosak voltak a sérüléseim amikor Aro rám talált. Rögtön átváltoztatott. Akkor még újszülött voltam rátudtak szoktatni az ember vérre, de nekem én sosem bírtam ember vért inni, de muszáj volt. Nem sokkal rá meg lett a képességem is. Át tudok menni szilárd tárgyakon.
-Wow, ez zsír. Mutasd meg.-könyörgött Emmet.
-Majd később, ha nem bánjátok!
-Persze, folytasd.
-Na, szóval. Volterában bele szerettem egy lányba. Imádtam őt, de nem volt hajlandó lemondani az ember vérről. Emiatt sokszor veszekedtünk és eltávolodtunk egymástól. Emiatt is jöttem el onnan.
-Most már megmutatod?
-Persze.-felállt és oda sétál a falhoz. Pár másodperc múlva már a fal túloldalán volt. Mindenkivel beszélt egy kicsit. Én is megakartam tőle tudni pár dolgot. Hát ha ott volt még akkor amikor új vámpír ment Volterába. Meg kell tudnom ki volt az.

-Michel beszélhetnénk?-kérdetem tőle.
-Persze.-kimentünk az erdőbe, ahol már senki sem hall minket.
-Meddig maradtál Volterában, már mint mikor jöttél el?
-1 vagy 2 hete.
-Miért?
-Nem tudsz róla hogy ment-e oda egy új vámpír?
-De egy vámpír jött, ő Aro rokona. A nevére sajnos nem emlékszem.
-Már mint valódi rokona Aronak?
-Igen.
-Értem és köszi.
-Nincs mit.-ezzel el is indult haza. Valami itt nem stimmel, csak tudnám mi az.

17. fejezet: Egy új családtag?

/Victoria/
Fogalmam sem volt róla ki lehet az, de egy baj volt, ő tudta kik  vagyunk.
-Ki vagy te?-tette fel szerelmem a kérdést.
-Michel Volturi.-alig néz ki 15 évesnek. Mit kereshetett ő a Volturinál.
-Volturi? És mit akarsz?-hangom egyáltalán nem volt kedves, remélem ezt ő is észre vette.
-A Culleneket keresem.-mit akarhat tőlük? 
-Minek?-mondja már meg mit akar, vagy páros lábbal rúgom ki. Szerelmem észre vette mennyire dühös lettem, így jobbnak látta ha ő beszél. 
-Miért keresed őket?
-Szeretnék csatlakozni hozzájuk. Volterában már nem bírtam maradni. Kérlek, megtudjátok mondani merre vannak?
-Persze, most éppen Londonban vannak. Azon belül nem tudom. Onnan már megtalálod őket.-már  cseppet sem voltam dühös, de ebben szerelmem is segített. Bár nem tartom jó ötletnek hogy egy Volturi lakjon náluk, de az ő döntésük lesz hogy megengedik-e neki vagy nem. Én nem szólok bele. 
-Köszönöm. Sziasztok!
-Nincs mit! Szia.-köszöntünk el szerelmemmel. Remélem megtalálja őket. Még jó hogy Bella Párizsban van és nem Angliában. De mi lehet vele? Nem hív fel, de még el sem jön. Tudom még nincs sok ideje hogy elment, de akkor is! Ne történjen vele semmi csak ennyit kérek!


/Michel/
Amint megtudtam merre találom a Cullen családod már futottam is, minél hamarabb oda akartam érni, hogy új életet kezdjek. Elfelejtsem régi szerelmemet, és az ember ölő énemet. Órákon át futottam, míg el nem értem a tengert, azt az utat úszva tettem meg. Nem kellett sok idő, már partot is értem. Közeledtem London felé és egyre idegesebb lettem. Mi van ha nem fogadnak be? Hova fogok menni ez után? Nem lesz baj abból hogy én Volturi voltam? Ezek a kérdések kavarogtak bennem. Észre sem vettem hogy beértem Londonba. Nem mentem be a belvárosba, hanem rögtön az erdő felé vettem az irányt. Elég nehéz volt megtalálni őket, de végre sikerült. Egy óriási fehér ház állt itt. Izgultam, nagyon is. És félek mi van ha nem engedik meg hogy itt lakjak? Nem Michel, nem gondolsz hülyeségekre, oda mész szépen és be kopogsz! Te jó isten mostanában egyre többször beszélek magamban. Ez kezd bizar lenni. Mikor össze szedtem minden bátorságomat be kopogtam. Nem tudtam mire számítsak.


/Alice/
Napok óta ugyan az a látomás. Egy 15 éves vámpír srácról, aki ide jön de nem tudom miért! Idegesít, mi van ha veszély hoz a családra. Beszéltem erről Carlislevel, de ő nem hallgat rám. Szerinte csak egy átlagos vámpír. De szerintem nem. Mint minden nap, ülünk a nappaliban és nem csinálunk semmit. Szerelmem karjaiban fekszek mint mindig. Ő megnyugtat. És szerintem hisz is nekem. És mint minden nap, újabb látomásom volt. Percekig néztem a semmibe. Hallottam hogy szerelmem szólongat, de nem figyeltem. Ismét egy 15 éves vámpírt láttam, de most tisztábban. Még ma ideér. De utána egy másik kép is becsúszott. Bella vérvörös szemekkel. Nem tudom mire utalnak ezek a látomások. Bella jól van, és nem lehet vámpír. A látomásban szereplő lány biztos nagyon hasonlít rá. Nem tudom.


-Kicsim, mit látsz? Szólalj meg!-kérlelt Jasper. Már a többiek is körénk gyűltek. Nagy meglepetésemre Edward is lejött. 
-Jasper, mi baja?-szólalt meg hetek óta Edward.
-Nem tudom, látomása volt, és ennyi. Nem tudsz valamit kiolvasni a gondolataiból?-meg kell szólalnom, Edward nem láthatja amit én. 
-Nem, semmit.
-Nincs semmi bajom! De jön egy új vámpír, nem tudom mit akar, de nem sokára itt van! Készüljetek fel! Én...én.. mindjárt jövök!-mindenki döbbenten nézett rám. Nem tudták mire vélni a viselkedésemet. Jasper utánam jött.


-Alice, mit láttál?
-Már elmondtam. 
-Nem hiszek neked. Túl rég óta ismerlek.
-Hagyjuk ezt jó? Majd elmondom. De most menjünk le mert mindjárt itt lesz!-szerelmem nem értett semmit. De amikor leértem mindenki arcáról ezt tudtam leolvasni.
-Már itt is van!-végszóra be kopogott. Esme nyitott ajtót. 
-Szia! Gyere be! 
-Jó napot! Köszönöm!
-A nevem Esme Cullen. És ő a férjem Carlisle Cullen.
-Tudom kik maguk! És...
-Honnan tudsz rólunk? Egyáltalán honnan tudsz mindent velünk kapcsolatban?-szólalt meg Edward.
-Én..én...
-Ki vagy te egyáltalán?

16.fejezet

/Bella/

Nem hiszem el. Hogy tehette? Esélyem volt új életet kezdeni! De így!  Miért kavart be? És miért kellett Adamnak rögtön más csajjal kavarnia? Ez így nem fog menni! Nem bírok így élni, bár a vadászatok egyre könnyebben mennek. Mindig Janel megyek aki állandóan csak bátorít, és lassan hozzá szokok hogy embert vért iszok. De erre nagyon nem vagyok büszke! Victroiának sikerült jó útra térni annyi idő után. De nekem nem fog menni. Így könnyebb. De mit szólna ehhez a Cullen család? Carlisle lenne a legcsalódottabb, mit szólna Esme, Alice vagy Edward? Alecnek nincs igaza, már nem érzek semmit Edward iránt. Hiába mondja mindenki azt. Nem tudom megtudok-e bocsájtani Alecnek? De sosem voltam harag tartó, főleg ha utána a dolgok megoldottak. Ezek után még itt van a beavatásom is. Amit nem is tudok mikor lesz. Aro még nem is tud a képességemről. Ezek után még nem is beszéltem Victoriával, sem Jakkel. Ennek is eljön az ideje. De jobb minél előbb mint soha. Mert még ki tudom magyarázni a vörös szememet. Rá fogom arra hogy még újszülött vagyok, ez igaz is,de...akkor is ártatlan emberek életét veszem el. Ezen mér nem tudok változtatni. Nincs hozzá elég akarat erőm. Nem fogok erről szólni Aronak. Ha már itt tartunk megkeresem és beszélek vele. Jobb mint céltalanul bolyongani a folyosókon vagy össze veszni Jannel is, mivel elég feldúlt vagyok még mindig. Jobb ha egy ideig nem kerülnek a szemem elé. Amíg ezen gondolkoztam oda értem a nagyteremhez. Mikor beléptem Aro és Marcus valamin vitáztak de amint észre vettek abba hagyták. Min veszhettek össze? Mindegy majd megkérdezem Arotól. Ezen kívül csak az tűnt fel hogy eggyel több szék van bent. De nem bírtam tovább gondolkodni mert Aro megszólalt végre. 

-Áá.. Isabella!-Bella akartam mondani, de mindegy, nem fontos-Mi járatban?

-Csak beszélni akartam veled.

-Miről?

-A beavatásról és a képességemről.

-Mond mit szeretnél! 

-Mikor lesz a beavatás?

-Holnap.De mi van az erőddel?-nem hiszem el hogy csak ez érdekli.

-Van egy pajzsom, ami mentális és fizikai is.-mondtam büszkén.

-Az nagy erő. Főleg ha tudod már irányítani.-hangja elismerő volt. Ha még tudná hogy az össze vámpír ereje az enyém. Akkor mi lenne?

-Már gyakorolom.

-Akkor folytasd. De nekem még sok elintézni valóm van.

-Jó rendben, menj csak.

Nekem nem volt kedvem a szobámban dekkolni, ezért kimentem az erdőbe. Nem kellett sok idő míg egy vízeséshez nem értem. Gyönyörű volt. Leültem a partra és a víz csobogását hallgattam. Megnyugtatott. Mindent kizárhattam az elmémből egy kis időre. Nem gondoltam semmire. Nem voltam izgatott a holnapi nap miatt. Mindent elfelejthetek de nem sokáig. Mert az a baj hogy vámpíroknak gyorsabban telik az idő, amit valljuk be, nehéz megszoknom. 

Gyorsan teltek az órák. Már napfelkelte van. Mesébe illő a táj. Teljesen belemerültem a csodálásába, egészen annyira hogy nem vettem észre hogy valaki közeledik. Már csak akkor amikor vállamra tette a kezét. Nem tudtam ki lehet  az. De amikor a szemébe elvesztem a tekintetében és már nem voltam dühös. 

/Victoria/

Napok óta elment és nem hívott ahogy megígérte! Aggódom érte! Mi van ha történ valami vele? Azt nem bocsájtanám meg magamnak. 5 percenként próbálom hívni de ki van kapcsolva vagy én nem tudom. Ezzel az idegeskedéssel kikészítem Jhonnyt is. Szerelmem tudja hogy Bella menyire fontos nekem. Hisz ő segített nekem abban hogy jobb ember legyek. Hogy állati vért igyak, amit azóta is betartok. És ezért öröké hálás leszek neki. Éppen ezért nem élném túl ha valami baja esne. De ekkor valaki betoppant az ajtón? Szerelmemmel egyszerre ugrottunk fel! És álltunk támadó állásba. De az idegen nem tett így, ő jól tudta kik vagyunk. De mi nem tudtuk ki lehet. És mit akarhat.

/Alice/ 

A családunk még rosszabb hangulatban van mint eddig. Sosem gondoltam volna hogy ilyen hamar elveszítsük Bellát. És hogy Victoria öli meg. Azok a hülye kutyák nem tudták megvédeni. A mai napig nem mondta el Edward hogy  mit mutatott neki az a kutya. De nem is beszél senkivel sem. Még jó hogy vadászni elmegy. De mind attól félünk hogy valami hülyeséget csinál. Vagy elmegy és nem látjuk többet. Szerencsére ilyen látomásom csak egy volt azt is hamar megakadályoztuk, így nem ment el. De mostanában van egy másik látomásom is ami elégé aggaszt mert nem tudom ki lehet az a vámpír. Még újszülöttnek néz ki, de egy biztos minket keres. Csak egy baj van. Nem tudom mi okból. És hogy mikor fog bekövetkezni a látomásom. Már szóltam a családomnak, de senkit sem zavart igazán. Egyedül engem érdekelt. De pár napja volt egy látomásom Belláról, legalábbis szerintem ő volt. De ő nem lehetett mert vörös volt a szeme és a Voltrinál volt. Ő biztos nem lehet a mi Bellánk. Ezért nem is szóltam a családomnak. Jobb ha erről nem tudnak. Ilyen hangulatban telnek a napjaink. Nekem mindig van valami látomásom. De fele nem is tudom mikor fog bekövetkezni és az a fura hogy már az új vámpírral kapcsolatban is vannak látomásaim. De ezekről nem beszéltem senkinek sem.

15.fejezet: Miért tetted ezt?

/Alec/

*Adam és Bella veszekedése előtt*

Nem hiszem el hogy Adam rástartolt Bellára. Ismerem már jól, eddig minden nő csak egy éjszakára kellett neki. Ha ezt csinálja Bellával is, megölöm. Jobb ha még az elején beszélek Adammal. Bella alig 2 hete van itt és máris rátalált a szerelem. Ezt kétlem! Előtte mást szeretett, aki elhagyta, de van egy olyan érzésem hogy még mindig szereti. Csak nem mutatja ki. De lehet hogy mindenki jobban járna vele ha vissza menne Edwardhoz. Elmondaná neki hogy még mindig szereti, Adam meg szórakozhatna tovább a csajokkal. Bella itt nem lesz boldog. Soha. Hisz Volturi tönkre teszi az egész életét. Embert vért kell innia. Ő nem ilyen. Nem fogja bírni. Erősnek mutatja magát, de nem az. Ő nem fogja bírni ezt az életet. Majd beszélek erről Aronak. Mi lenne ha felkeresném Edwardot  hogy jöjjön ide mert a szerelme vámpír és most épp csatlakozni akar a Volturihoz mint negyedik tag. Tuti kiröhögne és nem is jönne el, azt hinné hogy csapda. Sosem jönnének ide a Cullenek. De amint lesz rá alkalmam ide hívom őket vagy ha önszántukból jönnek elmondom nekik az egész történetet Belláról. Mivel ő nem akar velük találkozni. Akármibe is kerül én megfogom tenni. Bella már olyan nekem mint a nővérem, oly annyira  szeretem őt mint Janet. Imádom mindkettőjüket! Amikor megláttam a gépet amin Adammal csókolózik, nem is tudom mit éreztem. Egy pillanat alatt az összes érzelem leolvasható volt az arcomról. Nem tudom Bella ebből mit vett észre. Remélem semmit. Még a végén félre érti. Épp Bella szobájánál megyek el. Mi a francot keres itt Adam.

-Mit keresel itt?-nem vette észre hogy jövök, ezért a hangom hallatára összerezzent.
-Nem mindegy ez neked?
-Képzeld nem! Szóval?
-Csak beszélni akarok Bellával a ma történtekről. De nem tudom hogy ez-e a legmegfelelőbb pillanat-e?
-Szerintem nem! Gyere beszélni akarok veled!
-Oké.-elindultam a szobám felé. Adam követett. A szobám elég messze volt Belláétól így biztos lehetek benn hogy nem hall minket.

-Miről akarsz beszélni?
-Belláról.
-Mi van vele?
-Csak annyi hogy nem akarom hogy úgy végezze mint a többi barátnőd.
-Mi van?
-Ismerlek már Adam!
-Aha persze!
-És egyébként is ő mást szeret, csak ő elhagyta Bellát, de biztos vagyok benne hogy még mindig szeretik egymást!
-És ki ez az állítólagos szerelme?
-Az egyik Cullen.
-És mi közöd van neked ehhez?
-Az hogy Bellát úgy szeretem mintha a nővérem lenne. Nem hagyom hogy szórakozz vele. Eleget szenvedett már az életében, új életet akar kezdeni, de ezt nem tedd tönkre. Úgy hogy keress másik lány akivel szórakozhatsz. Bellát pedig hagyd békén!
-Bells ezt el is mondta neked már mint azt hogy mást szeret.
-Nem nekem ha nem Janenek.
-Értem. Ha úgy akarod akkor békén hagyom. Most örülsz?
-Igen.
-Most már elmehetek?
-Persze.-kiviharzott a szobámból.

Nem bírok már bent ülni, ki kell szellőztetnem a fejem, elmegyek vadászni. Pár perc múlva az erdőben futottam. Ilyenkor nem szoktunk vadászni, mindig közösen a nagyteremben tartjuk a "vacsoránkat". Heide azokat gyanútlan turistákat vezeti be hozzánk akik Volterát jöttek megnézni mint látványosság. Ha tudnák hogy itt igazi vámpírok laknak sosem jönnének ide. De én jobban szeretek egyedül vadászni, így van ez most is. Egy túrázót fogtam el. Az ütő erébe mélyesztettem a fogam és kiszívtam az összes vérét. Nem maradt élet a testben ezért elégettem. Nem szabad nyomokat hagyni. Már este van, ma nem megyek haza, inkább itt töltöm az éjszakát. Egyébként is szeretek itt lenni. A közelben van egy kis patak, amit imádok, most is oda megyek. Még egyszer át kell gondolnom mindent.

****Más nap****

Már fel kelt a nap, de nekem még  mindig nincs kedvem menni. Ha haza megyek abból óriási vita lesz! Mit tettem? Lehet hogy Adamnak tényleg komolyak voltak a szándékai? De akkor nem mondott volna le róla ilyen könnyen. Ha haza megyek bocsánatot kell kérnem mindkettőjüktől.

***3 óra múlva***

Most már ideje mennem. Voltera felé futottam. Amikor oda értem, nem beszéltem senkivel. Egyenesen a szobám felé mentem. Ahol várt rám valaki, ismerős volt az illat, még sem tudtam ki lehet az.
-Bella, te mit keresel itt?
-Hát, tudod volt egy kis vitám Adammal és te is szóba kerültél.
-Igen? És min vesztetek össze?-tettem a hülyét, bár tudtam át lát rajtam.
-Beszéltél Adammal tegnap este?-dühösnek látszott. Nem mondhatom el neki az igazat.
-Nem.
-Én nem így hallottam. Add ide a kezed!
-Minek?
-Csak csináld!-megtettem a mit kért, pár percig a távolba meredt. Majd megszólalt.
-Honnan tudsz róla? Miért mondtad el neki? Miért kellett ezt csinálnod?-a sírás határán volt.
-Bella, hagy magyarázzam el!
-Nem!-kiáltotta dühösen. Majd kirohant a szobámból. Nem tudom merre mehetett. Ha ezt Aro megtudja nekem végem. Megbántottam Bellát. Aki a legfontosabb neki.

14. fejezet: Na, nee!!

/Bella/
Minek kellet ide jönnöm? A fenébe is. Adam az a kétszínű alak. Hogy tehette? Ezért még megkapja a magáét! Megcsókol utána meg egy másik nővel kavar! Na ezt azért nem. Hogy hihettem hogy lehet köztünk valami! Gondolhattam volna hogy ő is ilyen. Miből gondoltam hogy ő más? Olyan mint Edward. Bár nem szép dolog Edwardhoz hasonlítani, ő teljesen más. Ő elhagyott. Megmondta hogy nem szeret. Azóta lehet hogy már mással van együtt. De akkor is! Admnak hogy volt képe megcsókolni és elhitetni velem hogy több van köztünk mint barátság. Jane is ezzel jött, hogy össze illünk meg minden. Már látom hogy ez nincs így.

Két perce állok itt és még nem vettek észre. Nekem meg nincs erőm oda menni hozzájuk. Engem nem érdekel. Most azonnal el kérem Janetől a fotót vagy fotókat. Még nem tudom mit kezdek velük. Futva mentem a szobájába. Kopogás nélkül mentem be.
-Kopogni nem szokás? Na mind egy! Kinyomtattam a fotókat! Nézd!-fecsegte Jane. Neki bezzeg jó kedve van.
-Kérem ide őket!-most cseppet sem érdekel hogy megbántom-e vagy nem!
-Miért?
-Gyere megmutatom!-most jól jön a tegnap begyűjtött képességek közül a gondolat kivetítő. Megtudom vele másoknak mutatni az emlékeimet vagy a gondolataimat. Most is így tettem. Levetítettem Janenek a kertben történteket. Megértette miért kellenek a képek. Ki is találta mit kezdjünk velük.

Ki mentünk a kertbe, ahol még mindig ott voltak Adamék. Gondosan elkerültük őket, bár ha mellettük mentünk volna el akkor sem vettek volna észre minket. Ahhoz túlságosan elvoltak foglalva egymással. Mi a kert másik végébe mentünk. Barátnőm egy nagy hordóba gallyakat hordott és meglocsolta benzinnel. Meggyújtottam egy gyufát és  a hordóba dobtam. Hatalmas lángok csaptak fel. Kisebb füst felhő szállt fel. Elkezdtem a tűzbe dobni a fényképeket. Nem telt el sok
idő Adam is megjelent a tűznél.

-Mi a fenét csináltok?-vont kérdőre minket.
-Tűzet gyújtottunk.-titokzatoskodott Jane.
-Azt látom, de minek?
-Hogy elégessük a hazug vámpírokat.-mosolygott Jane.
-Na jó, most komolyan!
-Fényképeket égetünk.-néztem a szemébe.
-Azokat amin mi vagyunk, ketten?-komorodott el. Én csak bólintottam.-De miért?-Hát tényleg nem érti? Mekkora egy tuskó! Jane is észre vette hogy kezdek baromi dühüs lenni.
-Mekkora egy barom vagy!-barátnőm csak ennyit mondott.
-Tényleg nem érted?-kérdeztem dühüsen.
-Kéne?
-Megcsókolsz, elhitetted velem hogy köztünk lehet valami. Másnap pedig a szemem láttára smárolsz egy másik csajjal! Na azt már nem!-keltem ki magamból. A maradék képet meg a tűzbe vágtam. Elindultam a szobámba, de nem bírta befogni!

-Várj, Bella! Had magyarázzam el!
-Nem.
-Adj, egy percet,, kérlek!
-Jó. Egy percet kapsz!
-Tegnap a szobád előtt mentem el, és azon gondolkodtam hogy bemenjek-e megbeszélni a csókot vagy nem? Végül úgy döntöttem hogy nem. Utána találkoztam Aleccel aki üvöltözni kezdett velem, beszélt valami Cullenekről, meg hogy olyan mintha a testvére lennél. És hogy hagyjalak békén.

Nem akartam elhinni amit mond. De kénytelen voltam. Nem érdekel akkor sem lehet köztünk semmi Adammal.
-Ha nem hiszel nekem nézd meg Alec emlékeiben!
-Miért csak az övében? Ha már itt tartunk, annak ellenére hogy csak Alec mondta hogy hagyj békén, rögtön keresned kell mást?
-Először is, Én mindent elmondtam és ő nem fog. Azért gondoltam az emlékeire. Másodszor pedig, hallanod kellett volna miket mondott! Bella, hinned kell nekem.
-Nem mondom azt hogy hiszek, de azt sem hogy nem! Megkérdezem Alecet is!-Adam szemében reménység csillant meg.
-Jane, hol a  tesód?
-Vagy a szobájában, vagy elment vadászni!
-Rendben.

Először a szobájába mentem, ahogy gondoltam nincs itt. Azt viszont nem tudom merre ment el. Kérdezősködni nem akarok, mert akkor mindenki kíváncsi lesz mi történt. Majd itt megvárom.

Már vagy három óra telt el. Végre megjelent Alec.
-Bella, te mit keresel itt?

13.fejezet: Képességek!?

/Bella/
Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki.
 Jane. Kezében egy fényképezőgéppel. És a gép már kattant is. Adamal gyorsan szétrebbentünk.
-Ezért megöllek!-kezdtem fenyegetni. De őt ne érdekelte. Inkább elfutott. Mit hitt, hogy nem megyek utána? Nagyot tévedett! De hova mehetett? Lehet hogy Alec szobájába, azt hiszi majd a testvére megvédi. Alec szobája felé vettem az irányt. Igazam volt, itt járt. Nagyon mérges vagyok rá! Ezt nem ússza meg szárazon! Kopogás nélkül nyitottam be a szobába!

-Ááá, Bella! M járatban?
-Hol a nővéred?
-Nem tudom!
-Ja, persze! Szóval hol van?
-Nincs itt!
-Tényleg? Jane, gyere elő!
-Jól van! A szekrénybe bújt!
-Köszönöm.-megindultam a szekrény felé, de Jane megelőzött. Kirontott a szekrényből és testvére felé vette az irányt.
-Áruló.-ért oda barátném. Láttam mire készül, és ezt Alec is tudta. Arcáról lelehetett olvasni a félelmet.

Mindketten ismertük Jane erejét. Ha azt valaki ellen  használja, az nem mindig éli túl. Nem mertem közéjük állni, de várjunk csak.... nekem van egy pajzsom. Én hülye! Megpróbáltam kiterjeszteni a pajzsom, és sikerült. Bevontam Alecet a pajzsommal. Remélem így már nem tud neki ártani. Így is lett. Mindketten értetlenül néztek. Semmit nem értettek. Végül Alec szólalt meg.

-Van egy pajzsod?-kerekedett ki a szeme.
-Igen.
-Minden képességgel szemben működik?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem tudom, akkor gyakoroltuk Adammal, mikor megzavartak minket.
-Én nem így láttam.-nem hiszem el Jane. Neked véged.
-Ezt hogy érted?-hangjában féltékenységet véltem felfedezni.
-Úgy hogy...-kezdett volna bele Jane, de belé fojtottam a szót.
-Meg ne szólalj!-figyelmeztettem.
-Mondjátok már el!-szólt ránk Alec.
-Inkább megmutatom!-és már vette is elő a gépet.
-Ohh, értem. Hagyjuk. Akkor mi van a pajzsoddal?-hangja szomorúan csengett.
-Mi lenne? Nem tudom, nem próbáltam.

-Akkor itt az ideje!-Alec helyet pedig Janet vontam be a pajzsom alá. Sikerült. Akár hogy próbálkozott, nem sikerült rést találnia a pajzson.
-Szóval igen!-hagyta abba a pajzsom ostromozását Alec.
-Ez nagyszerű! El kell mondani Aronak!
-Állj! Előbb add ide a képet!
-Nem!
-Pedig ide fogod adni!-mondtam határozottan, mire Jane a földre eset és sikítani kezdett.
-Bella, hagy abba!-szólt rám Alec, mire elfordítottam a tekintetem róla. Jane dühösen pattant fel.
-Mi volt ez?-vont kérdőre.
-Én... nem értem. Ez a te képességed.
-Hát ez az!
-Lányok, mi van akkor hogy ha valakit a pajzsa alá vesz annak másolja az erejét.-vetette fel.
-Az nem lehet!-hitetlenkedtem.
-Mi van ha még is.
-Irány kipróbálni.-én nem lelkesedtem az ötletért, nem úgy mint az ötlet kitalálója, Jane.
-Szerintem ez ne jó ötlet!
-Gyere, csak bizonyosodjunk meg róla hogy tényleg így van.-kérleltek mindketten.
-Jól van! Hol kezdjük?
-Szerezd meg Adam erejét! Utána mindenkiét Volterából.
-Nem kéne Aronak is szólni?
-Majd szólunk neki később.

-Rossz elő érzetem van.-tűnődtem. Mi van akkor ha ezt Aro megtudja? Én leszek a leghatalmasabb vámpír az egész Volterában! Mit Volterában, az egész világon! Akkor tuti nem enged el soha. Itt élhetem le egész hátra lévő életemet, amit valljunk be elég hosszú idő! Gondolataimból Jane rázott ki!
-Akkor megyünk?
-Hova?-értetlenkedtem.
-Begyűjteni a képességeket.
-Megyünk, de egyszerre csak egy erőt!-adtam meg magam.

Tényleg úgy volt ahogy gondolták. Másolni tudom más vámpírok erejét. Órák óta mászkálunk és képességeket gyűjtök. Már meg sem tudom számolni, annyi erőt másoltam át. Felét még használni sem tudom. Van közte gondolatolvasás, jövőbe látás, emberré változás, és még sorolhatnám. De a kedvencem a tárgyak mozgatása. Kár hogy Jasperé nincs meg.  Néha hasznomra válna. Főleg mikor Janet kell lenyugtatni.

Ebbe a pár órába teljesen kimerültem. Csak holnap fogok Aroval beszélni és Adammal is meg kell beszélnem a ma történteket. És vár rám még egy dolog meg kell szereznem a képet Janetől. Az este megint iszonyat gyorsan telt. De elhatároztam, amint meg van a beavatás elmegyek Vichez és Jakehez is. Remélem Jake semmi hülyeséget nem csinált. Mert ha igen kitekerem a nyakát. Egész este ezen kattogott az agyam. De az éjszaka gyorsan telt, és így hamar reggel lett. Még nem akartam beszélni Aroval. Úgy döntöttem kimegyek  a kertbe, de bár ne így tettem volna.