14. fejezet: Na, nee!!

/Bella/
Minek kellet ide jönnöm? A fenébe is. Adam az a kétszínű alak. Hogy tehette? Ezért még megkapja a magáét! Megcsókol utána meg egy másik nővel kavar! Na ezt azért nem. Hogy hihettem hogy lehet köztünk valami! Gondolhattam volna hogy ő is ilyen. Miből gondoltam hogy ő más? Olyan mint Edward. Bár nem szép dolog Edwardhoz hasonlítani, ő teljesen más. Ő elhagyott. Megmondta hogy nem szeret. Azóta lehet hogy már mással van együtt. De akkor is! Admnak hogy volt képe megcsókolni és elhitetni velem hogy több van köztünk mint barátság. Jane is ezzel jött, hogy össze illünk meg minden. Már látom hogy ez nincs így.

Két perce állok itt és még nem vettek észre. Nekem meg nincs erőm oda menni hozzájuk. Engem nem érdekel. Most azonnal el kérem Janetől a fotót vagy fotókat. Még nem tudom mit kezdek velük. Futva mentem a szobájába. Kopogás nélkül mentem be.
-Kopogni nem szokás? Na mind egy! Kinyomtattam a fotókat! Nézd!-fecsegte Jane. Neki bezzeg jó kedve van.
-Kérem ide őket!-most cseppet sem érdekel hogy megbántom-e vagy nem!
-Miért?
-Gyere megmutatom!-most jól jön a tegnap begyűjtött képességek közül a gondolat kivetítő. Megtudom vele másoknak mutatni az emlékeimet vagy a gondolataimat. Most is így tettem. Levetítettem Janenek a kertben történteket. Megértette miért kellenek a képek. Ki is találta mit kezdjünk velük.

Ki mentünk a kertbe, ahol még mindig ott voltak Adamék. Gondosan elkerültük őket, bár ha mellettük mentünk volna el akkor sem vettek volna észre minket. Ahhoz túlságosan elvoltak foglalva egymással. Mi a kert másik végébe mentünk. Barátnőm egy nagy hordóba gallyakat hordott és meglocsolta benzinnel. Meggyújtottam egy gyufát és  a hordóba dobtam. Hatalmas lángok csaptak fel. Kisebb füst felhő szállt fel. Elkezdtem a tűzbe dobni a fényképeket. Nem telt el sok
idő Adam is megjelent a tűznél.

-Mi a fenét csináltok?-vont kérdőre minket.
-Tűzet gyújtottunk.-titokzatoskodott Jane.
-Azt látom, de minek?
-Hogy elégessük a hazug vámpírokat.-mosolygott Jane.
-Na jó, most komolyan!
-Fényképeket égetünk.-néztem a szemébe.
-Azokat amin mi vagyunk, ketten?-komorodott el. Én csak bólintottam.-De miért?-Hát tényleg nem érti? Mekkora egy tuskó! Jane is észre vette hogy kezdek baromi dühüs lenni.
-Mekkora egy barom vagy!-barátnőm csak ennyit mondott.
-Tényleg nem érted?-kérdeztem dühüsen.
-Kéne?
-Megcsókolsz, elhitetted velem hogy köztünk lehet valami. Másnap pedig a szemem láttára smárolsz egy másik csajjal! Na azt már nem!-keltem ki magamból. A maradék képet meg a tűzbe vágtam. Elindultam a szobámba, de nem bírta befogni!

-Várj, Bella! Had magyarázzam el!
-Nem.
-Adj, egy percet,, kérlek!
-Jó. Egy percet kapsz!
-Tegnap a szobád előtt mentem el, és azon gondolkodtam hogy bemenjek-e megbeszélni a csókot vagy nem? Végül úgy döntöttem hogy nem. Utána találkoztam Aleccel aki üvöltözni kezdett velem, beszélt valami Cullenekről, meg hogy olyan mintha a testvére lennél. És hogy hagyjalak békén.

Nem akartam elhinni amit mond. De kénytelen voltam. Nem érdekel akkor sem lehet köztünk semmi Adammal.
-Ha nem hiszel nekem nézd meg Alec emlékeiben!
-Miért csak az övében? Ha már itt tartunk, annak ellenére hogy csak Alec mondta hogy hagyj békén, rögtön keresned kell mást?
-Először is, Én mindent elmondtam és ő nem fog. Azért gondoltam az emlékeire. Másodszor pedig, hallanod kellett volna miket mondott! Bella, hinned kell nekem.
-Nem mondom azt hogy hiszek, de azt sem hogy nem! Megkérdezem Alecet is!-Adam szemében reménység csillant meg.
-Jane, hol a  tesód?
-Vagy a szobájában, vagy elment vadászni!
-Rendben.

Először a szobájába mentem, ahogy gondoltam nincs itt. Azt viszont nem tudom merre ment el. Kérdezősködni nem akarok, mert akkor mindenki kíváncsi lesz mi történt. Majd itt megvárom.

Már vagy három óra telt el. Végre megjelent Alec.
-Bella, te mit keresel itt?