20.fejezet: Mi történt? 2.rész

/Alice/

„Mikor elment Michel én csak ott álltam. Mi van ha Bella az? De ő nem lehet! Sosem inna ember vért. Ha csak nem tettük ennyire tönkre az életét. Lehet úgy érzi miattunk van ez az egész. Még nem akartam vissza menni. Sok mindent nem értek, de nem járhatok utána, mert a többiek rájönnek. Most mit tegyek? „

Ez a kérdés kavargott bennem állandóan. Ennyire nem tehettük tönkre az életét. Nem lehet hogy ő ember vért iszik. Sokáig gondolkoztam ezen. És annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy valaki közeledik. Nem értem hogy játszhatta ki a képességem. Hogy hogy nem láttam előre? De már késő volt. Hátulról elkapott. Nem bírtam védekezni sem. Már csak egy hangos sikoly tellett tőlem, mert valaki elkábított. Már csak a sötétséget láttam. Nem érzékeltem semmit. Nem hallottam. Így fogalmam sem volt róla, hogy hová visznek.

****Órák múlva***

Kábának éreztem magam. Nem tudtam hol vagyok. És hogy mi történhetett. De nem ezek aggasztottak a leginkább. Ha nem az hogy senki nem tudja hogy merre lehetek. A családom már biztosan keres, de nem tudják hol. Megpróbáltam összpontosítani és kutatni a jövőt. Elsőnek egy kép ugrott be ahol Jasper elakar menni a családjától. Pont úgy mint Edward. Ugyan olyan hangulatban volt mint Ed. A másik képen a Volturiban vagyok és én is csatlakoztam hozzájuk. És Bella mellett állok. Nem hittem el amit láttam. Ez teljességgel lehetetlen. Ez...ez nem történhet meg. Biztosan csak a képességem játszik velem. Lehet hogy az a baj, hogy régóta nem táplálkoztam. Vagy nem tudom, de az biztos hogy ez nem fog meg történni. Megpróbáltam kijutni innen, de ablak az nem volt, így nem is tudtam milyen napszak van. Már órák óta ébren vagyok és semmi. De ekkor egy új kép jelent meg. Pár perc múlva bejön egy férfi de az arcát nem láttam. Egyre idegesebb lettem. Fel alá járkáltam mikor az ajtó kicsapódott és bejött egy férfi. DEMETRI??!!! Nem ez nem lehet. Amit láttam az nem történhet meg! Soha!!

-Hát felébredtél?-gúnyos mosolyra szaladt a szája.

-Mint látod, igen! Mit keresek itt?

-Aro parancsára ide hoztunk.-és? Ennyi? Nehezére esne mindent elmondania! Én nem vagyok gondolatolvasó.

-És mit akar?

-Majd megtudod.-ezzel ki is ment és hangos csattanással csukódott be maga után az ajtó.

/Jasper/

„-Alice a Volturiról kérdezősködött és nem jött haza. De egyre zárkózottabb és félek hogy csatlakozni akar hozzájuk.-hadartam el gyorsan. Ekkor már mindenki a nappaliban volt és rám figyelt. Mindenki a gondolataiba merült. De ekkor egy hangos sikolyt hallottunk az erdőből. Felismertem a hangot. Alice. Teljesen ledermedtem, nem bírtam mozdulni sem. „

De így voltak ezzel a többiek is. Carlisle eszmélt fel elsőnek.

-Mennyünk!-jelentette ki, de én el sem fogtam mit mondott. Láttam ahogy kimennek az ajtón csak Edward maradt bent, nem értettem.

-Hallod? Jasper! Figyelj rám! Alicenek szüksége van rád! Gyere!-Alice..Alice...ez járt az eszembe. Bátyám rázogatni kezdett, mire nagy nehezen rá bírtam figyelni.

-Alice.- suttogtam.

-Jasper, figyelj rám! Gyere menjünk a többiek után és keressük meg Alicet!

-Rendben.-csak ennyit mondtam és futottunk is a többiek után. Az erdő közepe felé mentünk , a többiek már vártak ránk.

-Találtatok valamit?

-Igen, de van egy rossz hírem.-közölte velem Esme. Már Edward is tudta mit találtak, csak én nem.

/Jacob/

„Elakartam futni a gond elől. Még hallottam ahogy a többiek marasztalnak. Hogy ne menjek! Csak őrültséget csinálnék! De én nem hallgattam rájuk. Csak futottam az erdőben. Már elég messze jártam La Pushtól így lassítottam, de nem álltam meg. Még nem. Nem tudom mikor fogok vissza menni. Egyelőre biztosan nem. Még nem. „

Már több mint fél éve hogy elhagytam La Pusht. Azóta alig változok át farkassá. Azóta is a canadai erdőben egy kis városban élek. Itt senki nem zavar. Van munkám egy kis lakásom. De még ez sem feledteti velem el Bellát. Akit Victoria kezére adtam és hagytam meghalni.

Megint mint minden nap reggel 8-ra mentem dolgozni egy kis boltba, de ekkor még nem sejtettem hogy ez a nap megváltoztatja az életemet. Egy 20 év körüli lány lépet be a boltba. Teljesen úgy nézett ki mint Bella. Csak annyiban különböztek, hogy szőke melír volt a hajában. Mikor oda ért a kasszához nem bírtam ki hogy megkérdezzem ki ő.

-Szia! Ne haragudj hogy kíváncsiskodom de mi a családneved?-jó ez alég hülyén hangzott, de mindegy. Meg kell tudnom ki ő.

-Szia! És Swan vagyok. De miért kérdezed?

-Öö..semmi.-láttam az arcán hogy nem ért semmit, de nem magyarázhattam el neki. Még nem. Elsöbb meg kell tudnom mindent.