20. fejezet: mi történt? 1. rész

„Ők is berakták a lencséket és mentünk ki a kocsikhoz. Én Adammal mentem, Jane, Alec, Heidi meg Renata a másik kocsival. Mikor elindultunk kínos csönd lett a kocsiban.”

/Bella/

Nem tudtam mit mondhatnék. Én sem értem miért csókoltam meg múltkor, és nem tudok mit csinálni. Ez teljesen kiakaszt. Remélem ez a vásárlás egy kicsit lenyugtat. De van egy olyan érzésem hogy még idegesebb leszek, mert Alice is kitudott akasztani, és Jane teljesen hasonlít rá. Nem csak az idegesítő részében, hanem abban is, hogy segít mindenben és meghallgat. Bár Heide-vel és Renata-val is lehet beszélgetni, de ők valamiért nem értenek meg. Olyan mintha már ő is átélte volna amit én is. De erről még nem beszélt soha. És lehet hogy nem is fog. Adam még mindig nem szólt semmit és én sem tudok miről beszélni. Szerencsére már nincs messze a pláza, de óráknak tűnik. És én nem sokáig bírom már. Valamiről muszáj beszélnünk. -Beszélnünk kéne a csókról!-kezdtem bele.

-Én is erre gondoltam.-mondta csöndesen.- Figyelj, én szeretlek és mindent megtennék érted, de ne várd el tőlem hogy örökre várjak rád! Dönts el mi legyen! Ha vissza akarsz menni Edwardhoz akkor mond meg! Mert én így nem bírok élni!-nem tudtam mit mondhatnék. Mikor szólásra nyitottam volna a számat, közbe szólt.-Nem kell most döntened! Csak mond majd el hogy, hogy döntöttél! Ennyit kérek csak!

-Rendben.-csak ennyit mondtam.

Alig vártam már hogy oda érjünk. Legalább nem kell a szemébe néznem és megmondanom neki hogy még mindig szeretem Edwardot, de elakarom felejteni és hogy Adammal akarok lenni. Szerencsére már csak pár méter és ott vagyunk. Jane-nék már ott vannak és minket várnak. Amint be értünk a parkolóba én ugrottam is ki a kocsiból és szaladtam oda a többiekhez, ők nem értették mi a bajom, de nem hagytam hogy rákérdezzenek. Inkább húztam őket a plázába. Sosem gondoltam volna hogy ennyire örülök hogy bemehetek, így nem kell Adammal foglalkoznom és csak is a ruhákat kell nézegetnem Jannel. Elfogja terelni a gondolataimat. Remélem. Az első üzletbe rögtön be is mentünk, a fiúk persze kint maradtak.

-Jane, beszélnünk kell! De nem akarom hogy a fiúk hallják.

-Hát, akkor csak otthon bírunk beszélni.

-Jól van.- egyeztem bele, bár jobban örülnék neki ha már eltudnám neki mondani hogy mi bánt. Nem tudom hogy lesz tovább.

-Bella, Bella!! Hahó! Figyelsz??

-Mi? Bocs, kicsit elbambúltam.

-Kicsit? Na mindegy, inkább vásároljunk!-pattogott Jane.

****************

Már órák óta vásároltunk és kb. 50 szatyort cipelnek a srácok amit ők egyáltalán nem díjaznak. De minket nem igazán érdekel. Mi csak jót mosolygunk rajtuk. Boltról boltra mentünk. Minden hol jelentős összeget hagytunk ott, amit az eladók nagy örömmel fogadtak. A nap végére elindulhattunk haza felé. A csomagtartóba alig fért be annyi cuccot vettünk. Most nem Adammal ültem egy kocsiban hanem a lányokkal. Gyorsan Volterába értünk ahol különös dolog történt.