21.fejezet: Csak egy pillantás

/Jasper/

„-Találtatok valamit?

-Igen, de van egy rossz hírem.-közölte velem Esme. Mert már Edward is tudta mit találtak, csak én nem.”

-Mi az? Mondjátok már! Mi van Aliccel?-a pánik lassan eluralkodott rajtam.

-Fiam, Alice a Volturinál van.

-Ezt honnan veszitek? Az nem lehet.

-Demetri volt itt. Valószínű, hogy ő vitte el.

-Akkor mire várunk? Menjünk már!

-Rendben, akkor menjünk haza és onnan majd elmegyünk a reptérre, addig is Esme foglal helyet. Jó lesz így?

-Persze, csak siessünk.-még hallottam Esmet ahogy lefoglalja a jegyeket. De én futni akartam, nem akartam ott maradni. Túl sok volt ott az érzelem. Ahogy mindenki értem és Alicért aggódik, nekem ez sok. Emiatt én értem haza elsőnek. Megkerestem a kocsi kulcsot, ami fent volt a szobánkba, mire leértem a többiek már menet készen álltak.

Nem telt el sok idő míg a reptérre értünk, Esme megvette a jegyeket de még így is volt fél óra az indulásig. Carlisle próbálta elérni, hogy a gép hamarabb induljon, de mind hiába. A percek iszonyat lassan teltek. A gép indulása előtt 10 perccel korábban felszálltunk, alig bírtam ki hogy a székben maradjak. Már Emmet is megpróbált a székben tartani, de mind hiába. A repülő végre fel szállt.

*** A repülő megérkezett Olaszországba***

Amikor a gép leszállt Voltera felé vettük az irányt, nem béreltünk kocsit, inkább futva tettük meg az utat. Már látszódtak Voltera falai.

/Alice/

„-Aro parancsára ide hoztunk.-és? Ennyi? Nehezére esne mindent elmondania! Én nem vagyok gondolatolvasó.

-És mit akar?

-Majd megtudod.-ezzel ki is ment és hangos csattanással csukódott be maga után az ajtó.”

Az órák nagyon lassan teltek. És a látomásaim sem változtak, még mindig látom magam ahogy arra kényszerítenek, hogy csatlakozzak hozzájuk, látom Bellát is és látom ahogy Jasper össze omlik teljesen. Én nem tudom mit tegyek.....

Hatalmas csattanással csapódott ki az ajtó. Ismét Demetri állt ott.

-Aro hívat, gyere!

Végig mentünk a hideg, sivár folyosón, amíg el nem értük a nagy fa ajtót. Mikor Felix kinyitotta az ajtót, minden szem pár rám szegeződött.

-Végre, hogy ide értetek.-mosolygott gúnyosan Aro.

-Nem térhetnénk a lényegre?-láttam rajta, hogy nem tetszik neki a hozzá állásom, de nem érdekel.

-De, miért is ne?! Gondolom sejted miért hozattalak ide.

-Igen, sejtem és akármit is akarsz tőlem, nem fogok csatlakozni.

-Biztos vagy ebben? És ha azt mondanám, hogy a családod fogja megbánni, akkor is nemmel válaszolsz?

-Nem tudsz nekik ártani és ezt te is tudod. Úgy hogy jobb lesz ha elengedsz.

-Óóó...arra ne is számíts. Ha akarsz ha nem akkor is csatlakozol.

/Bella/

A csomagtartóba alig fért be annyi cuccot vettünk. Most nem Adammal ültem egy kocsiban hanem a lányokkal. Gyorsan Volterába értünk ahol különös dolog történt.

Ismerős hangot hallottam. Nem bírtam tovább menni, hiszen ez Alice!

-Bella..hallod? Mi történt?-Jane rázogatott.

-Az egyik Cullen itt van!-csak Jane értette meg mi bajom van, a többiek inkább magunkra hagytak.

-Ööö...Figyelj, fogalmam sincs, hogy mit tegyünk. Előbb derítsük ki mi folyik itt, majd utána kigondolunk valamit. Jó?

-Jó, persze. Csak tudjam már meg miért van itt!

Nem beszéltünk többet, a nagy terem ajtajához rohantunk és onnan hallgatóztunk. Teljesen ledöbbentem.

„-De, miért is ne?! Gondolom sejted miért hozattalak ide.

-Igen, sejtem és akármit is akarsz tőlem, nem fogok csatlakozni.

-Biztos vagy ebben? És ha azt mondanám, hogy a családod fogja megbánni, akkor is nemmel válaszolsz?

-Nem tudsz nekik ártani és ezt te is tudod. Úgy hogy jobb lesz ha elengedsz.

-Óóó...arra ne is számíts. Ha akarsz ha nem akkor is csatlakozol. „

Irtó mérges lettem Arora. Hogy tehet ilyet? Jane is látta a pánikot az arcomon.

-Szólok Aronak, hogy beszélni akarunk vele, de a neved nem említem.- csak bólintottam rá.

-Aro, beszélnünk kell veled!-hallottam barátnőm hangját.

-Nem várhat?

-Nem, mert nagyon sürgős. Gyere!

-Jól van, megyek! Ha megbocsájt a kis vendégünk.-fúú, de utálom mikor így beszél.

Mikor az ajtó kinyitódott és Jane meg Aro jöttek ki, Alice hátra fordult és csak egy pillanatra, de a szemembe nézett. Biztos vagyok benne, hogy felismert.