13.fejezet: Képességek!?

/Bella/
Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki.
 Jane. Kezében egy fényképezőgéppel. És a gép már kattant is. Adamal gyorsan szétrebbentünk.
-Ezért megöllek!-kezdtem fenyegetni. De őt ne érdekelte. Inkább elfutott. Mit hitt, hogy nem megyek utána? Nagyot tévedett! De hova mehetett? Lehet hogy Alec szobájába, azt hiszi majd a testvére megvédi. Alec szobája felé vettem az irányt. Igazam volt, itt járt. Nagyon mérges vagyok rá! Ezt nem ússza meg szárazon! Kopogás nélkül nyitottam be a szobába!

-Ááá, Bella! M járatban?
-Hol a nővéred?
-Nem tudom!
-Ja, persze! Szóval hol van?
-Nincs itt!
-Tényleg? Jane, gyere elő!
-Jól van! A szekrénybe bújt!
-Köszönöm.-megindultam a szekrény felé, de Jane megelőzött. Kirontott a szekrényből és testvére felé vette az irányt.
-Áruló.-ért oda barátném. Láttam mire készül, és ezt Alec is tudta. Arcáról lelehetett olvasni a félelmet.

Mindketten ismertük Jane erejét. Ha azt valaki ellen  használja, az nem mindig éli túl. Nem mertem közéjük állni, de várjunk csak.... nekem van egy pajzsom. Én hülye! Megpróbáltam kiterjeszteni a pajzsom, és sikerült. Bevontam Alecet a pajzsommal. Remélem így már nem tud neki ártani. Így is lett. Mindketten értetlenül néztek. Semmit nem értettek. Végül Alec szólalt meg.

-Van egy pajzsod?-kerekedett ki a szeme.
-Igen.
-Minden képességgel szemben működik?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem tudom, akkor gyakoroltuk Adammal, mikor megzavartak minket.
-Én nem így láttam.-nem hiszem el Jane. Neked véged.
-Ezt hogy érted?-hangjában féltékenységet véltem felfedezni.
-Úgy hogy...-kezdett volna bele Jane, de belé fojtottam a szót.
-Meg ne szólalj!-figyelmeztettem.
-Mondjátok már el!-szólt ránk Alec.
-Inkább megmutatom!-és már vette is elő a gépet.
-Ohh, értem. Hagyjuk. Akkor mi van a pajzsoddal?-hangja szomorúan csengett.
-Mi lenne? Nem tudom, nem próbáltam.

-Akkor itt az ideje!-Alec helyet pedig Janet vontam be a pajzsom alá. Sikerült. Akár hogy próbálkozott, nem sikerült rést találnia a pajzson.
-Szóval igen!-hagyta abba a pajzsom ostromozását Alec.
-Ez nagyszerű! El kell mondani Aronak!
-Állj! Előbb add ide a képet!
-Nem!
-Pedig ide fogod adni!-mondtam határozottan, mire Jane a földre eset és sikítani kezdett.
-Bella, hagy abba!-szólt rám Alec, mire elfordítottam a tekintetem róla. Jane dühösen pattant fel.
-Mi volt ez?-vont kérdőre.
-Én... nem értem. Ez a te képességed.
-Hát ez az!
-Lányok, mi van akkor hogy ha valakit a pajzsa alá vesz annak másolja az erejét.-vetette fel.
-Az nem lehet!-hitetlenkedtem.
-Mi van ha még is.
-Irány kipróbálni.-én nem lelkesedtem az ötletért, nem úgy mint az ötlet kitalálója, Jane.
-Szerintem ez ne jó ötlet!
-Gyere, csak bizonyosodjunk meg róla hogy tényleg így van.-kérleltek mindketten.
-Jól van! Hol kezdjük?
-Szerezd meg Adam erejét! Utána mindenkiét Volterából.
-Nem kéne Aronak is szólni?
-Majd szólunk neki később.

-Rossz elő érzetem van.-tűnődtem. Mi van akkor ha ezt Aro megtudja? Én leszek a leghatalmasabb vámpír az egész Volterában! Mit Volterában, az egész világon! Akkor tuti nem enged el soha. Itt élhetem le egész hátra lévő életemet, amit valljunk be elég hosszú idő! Gondolataimból Jane rázott ki!
-Akkor megyünk?
-Hova?-értetlenkedtem.
-Begyűjteni a képességeket.
-Megyünk, de egyszerre csak egy erőt!-adtam meg magam.

Tényleg úgy volt ahogy gondolták. Másolni tudom más vámpírok erejét. Órák óta mászkálunk és képességeket gyűjtök. Már meg sem tudom számolni, annyi erőt másoltam át. Felét még használni sem tudom. Van közte gondolatolvasás, jövőbe látás, emberré változás, és még sorolhatnám. De a kedvencem a tárgyak mozgatása. Kár hogy Jasperé nincs meg.  Néha hasznomra válna. Főleg mikor Janet kell lenyugtatni.

Ebbe a pár órába teljesen kimerültem. Csak holnap fogok Aroval beszélni és Adammal is meg kell beszélnem a ma történteket. És vár rám még egy dolog meg kell szereznem a képet Janetől. Az este megint iszonyat gyorsan telt. De elhatároztam, amint meg van a beavatás elmegyek Vichez és Jakehez is. Remélem Jake semmi hülyeséget nem csinált. Mert ha igen kitekerem a nyakát. Egész este ezen kattogott az agyam. De az éjszaka gyorsan telt, és így hamar reggel lett. Még nem akartam beszélni Aroval. Úgy döntöttem kimegyek  a kertbe, de bár ne így tettem volna.

12. fejezet: Képesség és csók

/Bella/

Nem bírtam pihenni. Azt már tudtam hogy Vicnek elmondom, de Jacobnak nem. Még nem. Nem bírok úgy elé állni hogy embert öltem. És nem is fogok tudni így élni. Aro is megfogja érteni. Remélem. Az a baj, hogy itt nem fogok tudni úgy élni hogy állatvérrel táplálkozom. És a Culleneken és a Daneli klánon kívül nem tudok több olyan családról aki ezt az élet módot folytatná. Aro csak tud egyet. A gondolat menetemben Aro zavart meg. Észre sem vettem hogy már reggel van.

-Szia!

-Szia! Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Elsőnek is Volterában maradsz?

-Egy ideig biztos.

-Azt megbeszéltük hogy a rokonom vagy.-erre csak bólintottam-És ezért te Volturi hercegnő vagy. Ezért szeretném ha itt maradnál.

-Uhh... Mi van akkor ha vállalom és elakarok menni?

-Akkor elmész, és mindig is Volturi leszel, ennyi.-nem tudtam mit mondhatnék.-Megértem ha nem akarod.

-Nem erről van szó. Csak... Hagyjuk.-majdnem elmondtam a Culleneket. Megőrültem? Mi lett volna ha megtudja? 

-Akkor?

-Jó benne vagyok!

-Tényleg?

-Ez sokat jelent neked. Úgy hogy igen.

-Akkor szólok a többieknek hogy készítsenek elő mindent. A héten még megtartjuk.-nagyon izgatott lett. Választ sem várva elment. És én megint egyedül maradtam.

********

Napok teltek el mióta beszéltem Aroval. Azóta mindenki a beavatásomon dolgozik. Egyedül Adam van vele. Nagyon jókat beszélgetünk. De már rég nem vadásztam. Megint el kéne mennem. Nagy nehezen megtaláltam Janet.

-Szia! Van kedved vadászni?-szaladtam oda barátnémhoz.

-Szia Bella! Hát persze! Ha gondolod máris indulhatunk! Senkinek sem fog feltűnni hogy elmegyek néhány órára.

-Rendben, akkor menjünk.

Előre szóltam neki, hogy nem fogok embert ölni, de nem figyelt rám. Csak megint eljátszottuk ugyan azt a beszélgetést mint múltkor. Megint ő nyert. Nem akartam embert ölni, de az agyamat megint ellepte a vörös köd. És már csak a vér számított. Mikor végeztem meghallottam Jane hangját.

-Nem sokára könnyebb lesz.

-Köszi. De te mióta csinálod?

-Azt hagyjuk. De mi van közted és Adam között? 

-Mi lenne, nincs semmi!

-Aha, persze.Madárnak nézel? Láttam ahogy egymásra néztek.Érzel valamit iránta.

-Tudod hogy Edwardot szeretem.

-De ő nem szeret.-vágta rá rögtön. Igaza van.-Akkor mi van köztetek?

-Nincs semmi, bár....-de nem fejeztem be. Helyette Voltera felé futottam.

-Mi az hogy bár..?-háborodott fel. És utánam rohant. Szerencsére nem ért utol. De mindenben igaza van. Edward nem szeret és én többet érzek Adam iránt mint barátság. De ezt nem tudhatja meg. Gyorsan vissza értem. Rögtön a nagyterembe mentem. Aroék bent ültek.

-Szia Bella! Merre voltál?-kezdett beszélgetésbe Marcus.

-Jannel vadászni. De ha keres nem tudjátok merre vagyok és hogy merre mentem!

-Miért?

-Hagyjuk.-már el is tűntem.
-Rendben.


A kertbe rohantam. Ahol Adambe botlottam.
-Oh, szia!
-Szia Bella! Hát te?
-Jane elől menekülök.
-Mit vétett?
-Nem akarod tudni.
-Rólam volt szó igaz?
-Miből gondolod?-de nem válaszolt.
-Meg van már a képességed?-terelte el a témát.
-Még nincs. Szerintem nekem nincs.-szomorodtam el.
-Hát ebbe nem lennék olyan biztos.
-Miért is?
-Ne legyél  ideges. Kipróbáltuk rajtad az összes képességet ami i Volterában van. És egyik sem hatott rád. Szerintünk van egy pajzsod ami megvéd téged. Csak fejleszteni kell.
-Ti használtátok rajtam az erőtöket? Ez szuper!-mondtam cinikusan.
-Hé, nyugi! Egyik sem tett kárt benned!
-Köszi. Most meg kellene nyugodnom?
-Mi lenne ha segítenék a pajzsodban?
-Nem is tudom.
-Na, gyere már!
-BELLA!! BESZÉDEM VAN VELED!! GYERE ELŐ!!!-hallottuk Jane dühös hangját. Jobb ha messziről kerülöm.
-Oké, benne vagyok.-a vigyor ami szétterült az arcán levakarhatatlan volt. De hisz látja  a jövőt, tudta hogy megengedem neki hogy segítsen.
-Hogy kezdjük?
-Próbáld meg kiterjeszteni a pajzsod!
-És még is hogy gondoltad?
-Csak csináld!-én megpróbáltam, de nem sikerült.
-Nem baj! Próbáld még egyszer!
-Okés.-megtettem amit kért, de megint kudarcot vallottam. Ez így ment órákon keresztül.

** 2 óra múlva **

-Mikor ismered be hogy nem tudom megcsinálni?-léptem mellé dühösen.
-Megfogod tudni csinálni! Csak gyakorolnod kell!-fogta meg a kezem. Nem rántottam el, jól esett a közelsége. De még mindig ideges voltam. Nagyon is.
-Már 2 óra ezt csináljuk és egyszer sem sikerült!-miért nem megy? Egyre mérgesebb lettem. Mire Adam messzire repült tőlem. Rögtön utána rohantam.
-Jól vagy? Én nem akartam-kezdtem el szabadkozni.
-Bella, sikerült! Megcsináltad!
-De jó vagy?
-Persze.-arca pedig egyre közelebb került az enyémhez. Ajkaival lassan közeledett az enyémhez. Hüvös leheletét éreztem az ajkamon. Megcsókolt. Nem tudtam mit csinálok, vissza csókoltam. Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki.

11.fejezet:

 /Bella/

 -Mikor fog felkelni?-hallottam kétségbe esett hangokat. Nem Luke hangja volt. Idegenek.
-Nyugalom Jane!-szólt rá egy férfi hang. Szóval a lány  neve Jane. Ennyivel előrébb vagyok.
-Te könnyen beszélsz, Adam! Látod a jövőt!-még mindig nem tudom hol vagyok. 
-Adam, most már mond meg mikor fog felkelni!- szólt rá erényesebben egy férfi hang.
-Nyugodj meg Aro! Biztos vagyok benne, hogy most  is hall minket!-várjunk csak! Aro. Hisz ő a Volturi vezére. Akkor én Volterában vagyok? De hogy kerültem ide? 
-Látod ő is aggódik!
-De neki van miért! Hisz rokonok! Természetes hogy nem akarja hogy meghaljon!-mi van? Én? Aro? ROKONA? Az lehetetlen.
-Bella, hallasz minket?
-És.. mi van ha meghalt?
-Nem halt meg. Láttam hogy fel fog ébredni. Mondj valamit, Bella!
Féltem. Féltem attól ha kinyitom a számat csak ordítani tudok. Percek teltek el. Végül kisikerült nyitnom a szemem. Többször kellett pislognom mire rendesen láttam. A szobában állt egy magas szőkés barna hajú srác. Olyan 20-21 éves, ő lehet Adam. Mellette egy szőke hajú lány állt. Nem nézet ki 15-nél többnek. Ő Jane. Távolabb egy egy fekete hajú férfi állt. Biztos ő Aro, akkor ő a rokonom. Ezt nehéz lesz megszokni. De miért kapar és éget a torkom? És miért vannak harapás nyomok a kezemen? Várjunk csak! Párizs. Luke. Cullenek. Támadás. Méreg. Emlékszem már, Luke megharapott. De akkor.. én... vámpír vagyok. 

-Szia Bella! Én Adam vagyok. 
-Tudom kik vagytok. Hallottam a beszélgetést. És egyébként is tudom. Azt is hogy Aro  a rokonom vagy.-itt elhallgattam, nem mondtak semmit ezért folytattam.-És azt is tudom, mik vagytok és mi lettem. Bocs hogy félbeszakítottalak.-ők csak lesokkolva álltak. Végül Adam törte meg a csendet.
-Honnan tudsz ennyi mindent a vámpírokról? 
-Ez hosszú történet-és nem is volt kedvem elmondani.
-Van időnk bőven!-ezen csak mosolyogtam. És belekezdetem a mesélésbe. Elmondtam mindent. Azt hogy Forksba költöztem apuhoz, bele szerettem egy vámpírba, hogy elhagyott, hogy vissza költöztem Párizsba, de pár dolgot nem mondtam el. Például azt hogy miért támadott meg Luke, és ki volt az a vámpír akibe beleszerettem. Ezeket nem kell tudniuk. 
-Ki volt az a vámpír?
-Nem akarom elmondani.
-Hű, elég mozgalmas életed volt.- Jane csak ennyit mondott. De Aro még mindig nem szólt semmit.
-Most hány éves vagy?-kíváncsiskodott tovább.
-21.
-És ennyiszer találkoztál vámpírral?-kerekedet ki Jane szeme. 
-Igen.
-És nem zavar hogy a rokonod vagyok?
-Nem , sőt örülök neki. Te vagy az egyetlen ''élő" rokonom. 
-Gyere, bemutatlak a többieknek.-húzott az ajtó felé Jane.
-Előbb menjetek el vadászni.-szólt ránk Aro.
-Igaza lehet!-mondta Adam.
-Nee már!
-Hagyd Jane! Gyors túlesünk rajta, és kész!-adtam igazat a többieknek.
-Oké.-csak ennyit mondott.


Át mentünk egész Volterán. Mindenki minket, vagyis engem bámult. Kicsit kínosan éreztem magam. Még új vagyok itt. Mikor már kellő messze értünk Volterától beszélgetni kezdtünk.
-Elárulod melyik család volt?
-Nem, fogom.
-De ha kibírták a véred illatát, akkor csakis vegetáriánus család lehetett.
-Így van.-de akkor még nem tudtam hogy ez is sokat mond.
-De csak 2 ilyen családról tudunk.  A Denali és a Cullenek. Nem a Denali klánnál volt, ugye?-csak bólintottam-De a Culleneknél mindenkinek van párja. Várjunk csak! Te Edwarddal voltál együtt!
-Így van! De most már Aro is tudni fog róla.
-Ezt miből gondolod?
-Mivel a képessége az hogy hallja mások gondolatait ha megérinti. 
-Honnan tudsz erről?
-Mindent elmondtak a Cullenek.
-Várj emberek vannak a közelben! Itt az ideje vadászni!
-Állj, emberre? Én ezt nem bírom! Hisz ártatlanok!
-Ne foglalkozz vele!


Ide értek. Nem bírtam magamon uralkodni. Az agyamat ellepte a vörös köd. Vért akartam. Vért. Vért. És még több vért. Nem tudtam tovább türtőztetni magam. Neki rontottam a gyanútlan embernek. Az ütőerébe mélyesztettem a fogam. És csak ittam. Mikor már nem volt benne vér, elengedtem az élettelen testet. Csak néztem magam elé.
-Jó voltál!
-Nem akartam megölni!
-Akkor mivel táplálkoznál?
-Állati vérrel. 
-Nem fogod kibírni. Körülötted mindenki embervérrel táplálkozik. Te lennél egyedül.
-Igazad lehet. De..
-Nincs de!
-Akkor sem fogok tudni így élni!
-Pedig muszáj lesz! Ezzel lezártnak tekintem a témát.
-Jó befejeztem!
A vita után vissza mentünk Volterába. Mindenki minket várt a nagyteremben.
-Sziasztok! Bella had mutassak  be mindenkit!

*********
A következő 2 óra nagyon unalmas volt. Körbe járni egész Volterát és mindenkinek ugyanazt elmondani. Már nagyon untam. Végül megmutatták a szobámat. Nem figyeltem rá hogy milyen csak ledőltem az ágyba. Nem gondoltam hogy egy vámpír is lehet fáradt. Én mégis az voltam. De nem tudtam nyugodtan pihenni. Állandóan Victoria és Jake járt az eszembe. Elmondjam-e nekik vagy ne? Nem tudom. Victoriának biztos. De Jakenek nem. Majd idővel.

10.fejezet: Megint egy vámpír?

/Bella/
Órák óta repülök Párizs felé. Már nincs sok hátra. Csak 1 óra és ott vagyok. Elfelejthetek mindent. Végleg. Néha azt kívánom bárcsak lennék halott, mint hogy mindezt átkeljen élnem. Remélem több vámpírral nem lesz dolgom. Szerencsére mindent elfogok felejteni, legalábbis remélem. De Victoria ebben nem segített. Csak Ők jutnak róla eszembe. Ezért is jöttem el. Nem bírtam tovább. Új életet akarok kezdeni.
-Kérjük, kapcsolják be a az öveiket. A leszállást megkezdjük.-hallottam meg  a pilóta hangját. Engedelmeskedtem neki és pár percen belül megkezdtük a leszállást. Megérkeztem Párizsba. Gyorsan átvettem a csomagjaimat és kerestem egy taxit.
-A legközelebbi szállodába, kérem. 
-Rendben hölgyem.-fél óra alatt oda értünk. Kifizettem a taxist és bementem a szállodába.

-Jó estét! Egy szobát szeretnék.
-Hány napra?
-1 vagy 2 napra. Bella Swan névre.
-Rendben. A 38. szoba az első emeleten. Itt a kulcs.
-Köszönöm.
Oda mentem a lifthez és felmentem az első emeletre. Megkerestem a 38-as szobát. A szoba tökéletes. A fejem tele van gondolatokkal, emlékekkel. Nem tudom mit kéne tennem. Beálltam a zuhany alá. Ez egy kicsit megnyugtatott. Gyorsan végeztem. Felöltöztem és mentem is Vanessához. Már sötétedett. 9 óra is elmúlt de nem érdekelt. A parkon keresztül mentem. Éreztem hogy valami vagy inkább valaki figyel. A hátamon éreztem a pillantását.  Egyre gyorsabban mentem. De valahogyan elém került. Hirtelen megtorpantam. A szemem már hozzá szokott a sötéthez így könnyen ki tudtam venni a támadóm alakját. Hófehér bőr, vörös szem, gyorsaság. Vámpír. Menekülni akartam, de a lábam nem mozdult. Tudtam itt a vég. Hányszor néztem farkas szemet a halállal, de sosem vitt el. Most talán sikerülni fog neki.
-Ki vagy?-kérdeztem tőle. A félelem minden jele nélkül.
-Én? Luke. És ha jól tudom te pedig Isabella.-felelte nemes egyszerűséggel.
-Mit akarsz?
-Hát jártam a Culleneknél és ők úgy tudják meghaltál. Ez felettébb gyanús volt. Ezért megkerestem Victoriát. És ő is ugyanezt mondta.-közben körbe-körbe körülöttem.-De tudod van egy trükköm. Látom mások gondolatait. Így könnyű volt kideríteni merre vagy.
-Miért jöttél?
-Gyűlölöm a Culleneket. Már több barátomat megölték. De most te következel.
-Hisz már úgy tudják meghaltam.
-Az mindegy.-Nem volt időm gondolkozni. Rám támadt.Nem tudtam mit tenni, hisz ő vámpír. Már csak harapásokat éreztem. A karomon, a nyakamon és a lábamon. Éreztem ahogy a mérek szétterjed a testemben. Csak feküdtem a földön és sikítottam. Luke csak vigyorogva figyelt. Mit akar majd kezdeni velem? Hagy átváltozni, utána megöl? Egyre mélyebbre süllyedtem a sötétségben.

/Aro/
Éppen Párizs felé futunk. Nem hagyhatom meghalni. Meg kell hogy mentsük. Utána el is kell neki mondanom hogy mik vagyunk. Adam és én mentünk elől, mögöttünk Jane és Alec a végén pedig Demetri és Félix. Ők az egyetlenek akik ne tudnak semmit. Már nem lehettünk messze. Éreztük a vámpír szagot és sikítást hallottunk. Még gyorsabban futottunk. Már láttuk is őket. Bella a földön fekszik. Még nem halt meg. De..de.. megharapta.
-Demetri, Félix kapjátok el!-a menekülő vámpír után futottak. A többiek pedig oda mentek Bellához. Pár perc és vissza is tértek a vámpírral.
-Aro, itt van!
-Ki vagy? És mit akarsz?
-Luke. Megakartam ölni.
-Miért tennél ilyet?
-Magánügy.
-Bár ezt ne mondtad volna. Demetri.-intettem felé. Mire ő letépte a vámpír fejét. Én Bellához mentem.
-Hogy van?
-Megharapta. és a méreg már szétterjedt.-állapította meg Jane.
-Nincs mit tenni. Átfog változni. Sajnálom hogy ezt nem láttam előre.-sajnálkozott Adam.
-Semmi baj. Majd mindent megbeszélünk. Menjünk vissza Volterába.
-Várj Aro! Mi lesz a cuccaival? Nem hagyhatunk nyomokat!-szólt rám Jane.
-Igazad van. Hozzátok el őket Aleccel. Mi pedig induljunk.-adtam ki a parancsot. Adam pedig felvette Bellát és futottunk is Olaszország felé.

/Jane/
A szálloda felé vettük az irányt. Egészen a parktól a szobájáig követtük az illatát. Gyorsan össze szedtük a cuccait és le mentünk kijelentkezni.
-Jó napot! Kiszeretnék jelentkezni!
-Melyik szoba? És milyen néven?
-A 38-as. És Bella Swan.
-Igen itt is van. Itt írja alá.-gyors alá írtam mindent.
-Itt van mind.-oda adta Alec  a kulcsot és kifizettük a szállodát.
-Viszlát!
-Viszlát!-köszöntünk el gyorsan és Voltera felé vettük az irányt.

9. fejezet : A Volterában

/Aro/
A trónteremben ültem mikor Jane rontott be hozzám.
-Aro, neked nincsenek élő rokonaid?-most teljesen lázban él mióta megtaláltuk Alec és Jane rokonait. Ők persze nem tudnak róla, mert nem állíthatnak be, hogy ők a rokonaik és vámpírok. Az teljesen lehetetlen. Azóta már az egész Volterát végig kérdezte. Csodálkoztam hogy engem még nem talált meg.
-Neked is szia.És nem tudom. Én nem szoktam ezen gondolkodni.-remélem nem akarja megkeresni a rokonaimat.
-Oh, bocs. Szia.És nem vagy kíváncsi?-most már nem menekülök.
-Nem igazán.-erre csak egy rosszalló pillantást kaptam.-Na jó, talán egy kicsit.
-Akkor keressük meg őket!
-Nem ronthatnánk csak úgy be.
-Nem kell elmenned hozzájuk csak keressük meg őket. Lécci!-kérlelt nagy boci szemekkel. Tudja hogy őt szeretem a legjobban és persze Alecet.
-Hát ha szeretnéd!-amint kimondtam már tapsikolva ugrált. Nem lehet rá ismerni.
-Még szép! Hol kezdjük? A könyvtárban?
-Kezdjük ott.-adtam meg magam. Látszott rajtam hogy nem igazán érdekel a dolog.
Janennel átmentünk a könyvtárban. Könyvekben kerestünk, családfákat néztünk át, még az interneten is megnéztük. Találtunk egy párat, de az vagy meghalt vagy nem teljes mértékben a rokonom. De Jane nem adta fel. Végül találtunk egy lányt. Most Párizsban él. A rokonai meghaltak. Tovább kerestünk, míg megtaláltuk róla fényképét is. Annyira belemerültünk hogy nem vettük észre hogy Adam bejött.
-Sziasztok! Mit csináltok?
-Oh, Szia! Mi csak..-de nem bírtam befejezni a mondatott, mert Jane a szavamba vágott.
-Megkeressük Aro rokonait. És találtunk egy lányt. Elfogunk menni hozzá.
-Egy szóval sem mondtam hogy elmegyünk.
-De légy szíves. Nem veszíthetsz semmit. Menjünk el hozzá. Már nem él senkije és biztos örülne egy rokonnak.
-De hát én vámpír vagyok!
-Aro, te is tudod hogy már eldöntötted. Azért is jöttem ide. Tudod én minenről tudok.-a francba a jövőbe látással.
-Ti most szövetkeztek ellenem?
-Igen.-vágták rá egyszerre.
-Legyen. Holnap elmegyünk.
-Csak holnap?-ezen csak mosolyognom kellett.
-Igen.-ez után Jane és Adam vidáman távoztak. Gondolom elmondják mindenkinek.
Én a trónterembe mentem ahol Marcus és Caius ült.
-Üdv Aro. Hallom találtál egy rokont. Aki ember.-mondta gúnyosan Caius.
-Igen. De mi közöd hozzá barátom?
-Elég sok. Tudod hogyha ki derül hogy egy emberhez mész és elmondod neki, hogy mik vagyunk akkor mindenki azt fogja mondani, hogy a nagy Volturi megszegi a szabályokat. Tisztában vagy ezzel?-kérdezte Marcus.
-Nincs hozzá közötök és nem szándékozom neki elmondani mik vagyunk. És ezzel lezártnak tekintem a témát.
-De elmész hozzá!
-Azt mondtam lezártnak tekintem a témát.
Nem hiszem el, mit gondolnak. Nem is ismernek ha azt hiszik elmondanám a titkot egy embernek. Lehet el sem kellene mennünk. A többieknek lehet hogy igaza van. De nem hagyhatom cserben Janet. Muszáj lesz elmennem. Amíg ezt átgondoltam kiértem a kertbe. Nem tudom hogy tényleg jó ötlet-e. Nem azért amit Marcus és Caius mondott ha nem lehet , hogy nem is akar látni. Jó nincs egyetlen rokona sem de akkor is. Észre sem vettem hogy Adam rohan felém. Mi van ma a vámpír érzékeimmel. Na mindegy.
-Aro!
-Mi a baj Adam?
-Volt egy látomásom amiben a lányt megtámadja egy vámpír és nem éli túl.
-Mííí? Az lehetetlen! Hol történt?
-Párizsban egy parkban. Nem tudom pontosan melyikben, de megtaláljuk.
-Rendben.
-Akkor induljunk! Szólj Janenek és Alecnek. Én szólók Felixnek és Demetrinek.
-Megyek!
A nagy terem felé tartottam. Amint beléptem megláttam őket.
-Demetri, Felix elmegyünk. Várjatok meg kint. Mindjárt itt vannak Janek is.-amint ki mondtam már itt is voltak-Akkor induljunk.
-De hova megyünk?-értetlenkedett Felix.
-Majd elmondom. Induljunk.-mondta Jane.
És már futottunk is Párizs felé.

/Luke/
Meghalt? Az nem lehet, de gondolatolvasó vagyok és a gondolatok is erről árulkodtak. Ezért jöttem és kerestem fel a Culleneket. Laurent nem fog neki örülni. És Victoria sem. Tényleg milyen rég láttam. El kéne mennem hozzá. Amint elhatároztam már futottam is. Nem sokára megéreztem az illatát a kanadai határnál. Innen már könnyű dolgom volt. Alig fél óra futás után egy háznál álltam. Be is csöngettem. Hamarosan Victria nyitott ajtót.
-Á, Victoria.
-Luke, mit keresel itt?
-Csak megszeretném kérdezni nem tudod-e merre van Laurent?
-Meghalt.-vele volt mikor meghalt. Még jó hogy hallom a gondolatokat.
-Mi? Az nem lehet. És azt tudtad hogy Bella meghalt?
-Ezt honnan halottad?
-A Culenektől.
-Igen tudok róla.˝Nem halt meg.˝-gondolta Victoria.
-Hát jó. Csak ennyit akartam.
-Akkor menj el. Viszlát.
-Viszlát.
Szóval nem halt meg? De a Cullenek úgy tudják meghalt. Akkor gondoskodok róla hogy így legyen.

8. fejezet: Ez nem történhet meg! (Második rész)

/Bella/
A konyhában ültem és csak gondolkoztam. Hogy legyen tovább? Már mindenki azt hiszi hogy meghaltam, kivéve a legjobb barátnőmet. Lehet, hogy vissza kéne mennem Párizsba.
-Victoria, én vissza megyek Párizsba!
-Miért? Nem kell elmenned! Maradj nálunk.-kérlelt Vic.
-Ti itt vagytok egymásnak. Egyedül Vanessa tudja hogy élek. Ő a legjobb barátnőm. Köszönöm amit értem tettetek, de én vissza megyek.-láttam Victoriának ez mennyire rosszul esik, de ők itt vannak egymásnak. Rám nincs szükségük.
-Nem tudunk semmivel visszatartani?-reménykedett Jhonny.
-Nem hiszem.
-Mikor akarsz menni? Mert akkor ki vihetnénk a reptérre.
-Minél előbb.-így végre láthatom a barátnőmet és elfelejthetek mindent.-Szerintem már ma délután.
-Akkor irány csomagolni.-mondta Victoria kevésbé lelkesen.
Felmentünk a szobámba és elkezdtünk pakolni. Nekem nem volt semmi cuccom, de Vicnek csomó ruhája volt így ő adott egy bőröndre valót. Még jó hogy jó rám a ruhája.
-Már egy óra. Jobb lesz indulni.-szólt rám Vic.
-Rendben menjünk.-és elindultunk a reptérre. Kocsival mentünk ki. Nem telt el 10 perc már ott is voltunk. Jhonny vett egy jegyet a Párizsi gépre ami 20 perc múlva indul.
-Köszönök mindent. Hiányozni fogtok.-már a sírás küszöbén álltam. Sosem szerettem a búcsút.
-Te is nekünk. Remélem azért felhívsz minket. Vagy meglátogatsz. Vagy különben..-fenyegetőzött Victoria.
-A Párizsi járatra megkezdődött a beszállás. A gép indulásáig még 10 perc.-hallotuk a hangosbemondó hangját.
-Hát nekem mennem kell. Szeretlek titeket.-intettem egy utolsót és felszálltam a gépre.

/Edward/
-Luke, mit keresel itt?-próbáltam kiolvasni a gondolataiból, de semmi.
-Azt tudjátok hogy James legjobb barátja voltam. És Victoria nehezen viselte társa halálát. És ezt Laurent nem bírta nézni, ezért megkért hogy nézzek be hozzátok. Nézzem meg mi a helyzet a lánnyal. Bellával ugye?-a gondolatai is erről árulkodtak.
-Semmi közöd hozzá.-felelte húgom. Mérgesnek látszott.
-Miért?
-Mert meghalt.-nehezemre eset ezt kimondani.
-Ó, és ki tette el láb alól?-kérdezte mire hangos morgás hagyta el a torkomat.
-Jól van, nem akarok balhét. El is megyek.-már ment is az erdő mélyére. Mi pedig elindultunk a házhoz. Most gyorsabban tettük meg az utat, így alig volt 15 perc. A többiek bent ültek a nappaliban, mikor mi bementünk. Már halottam is az aggodalmas gondolatokat. Mi csak leültünk a kanapéra és néztünk magunk elé.
-Gyerekek, mi történt?-törte meg a csendet Carlisle.
-Alice látta hogy Bellát elviszi Victoria és...-nem bírtam folytatni. Szerencsémre Alice folytatta.
-Utána már nem láttam a jövőjét. Meghalt. Később pedig találkoztunk Luke-kal. Bella felől érdeklődött.
-Az lehetetlen. Nem halhatott meg.-mondta Esme és könnyek nélküli zokogásba kezdett. Carlisle próbálta nyugtatni. De nem sikerült neki. Jasper már nem bírta tovább.
-Ne haragudjatok, de nekem ki kell mennem. Nem bírom tovább.-és már kint is volt.
Alice utána ment , én pedig fel a szobámba. A képességemet sem használtam. Nem tudtam mi zajlik körülöttem.

1 héttel később
***
-Edward. el kell menned vadászni. Tudom milyen érzés mikor elveszítesz valaki. Nekünk is hiányzik, de muszáj elmenned.-győzködött Esme.
-Minek?-gorombának hangzott, de nem bírok gondolkozni. Mindenről ő jut az eszembe.
-Csak menj el. Jó?-kérlelt tovább.
-Rendben elmegyek.-adtam meg magam.
Nem mentem messzire. Csak szarvas ettem és már mentem is vissza. Leültem a szobámban és a Bellával készült közös fotónkat néztem. Ez így ment hónapokon keresztül. Csak vadászni jártam el. Senkit nem engedtem magamhoz közel. Ez fájt Esmének, mert nem csak Bellát veszítette el hanem engem is.

8. fejezet: Ez nem történhet meg! ( Első rész)

/Edward/
Nagyon jó. Nem elég hogy Bella már nem szeret, de most már hallgathatom Alice szemrehányását is. De igaza van én tehetek róla. Persze Esme és Carlisle is azt mondja hogy helyesen cselekedtem de tudom, hogy ők is úgy gondolják mint a többiek. Tudom hogy minden miattam van. Miattam szomorú a családom.
"Edward minden rendben?"-kérdezte gondolatban Jasper. Erre én csak a fejemet ráztam. Már hogy lenne minden rendeben.
"Alice nem haragszik rád. Érzem. És ne hibáztasd magad! Nem tehetsz róla!"-még hogy nem haragszik?! Egész végig arra gondol, hogy mennyire utál ezért az egészért.
"Fiam, sajnálom ami történt! De ugye nem mész el megint? Nem teheted ezt velünk! Gondolj Esmére és a testvéreidre is!"-gondolta apám. Miért nem tudnak békén hagyni? Nagyon elegem van ebből! És ha elmegyek akkor mi lesz? Már tudom is hova fogok menni.
Remélem Alice most annyira utál hogy nem nézi a jövőmet.
"Hát ezt jól elszúrtad öcskös!"-nem is Emmet lenne ha nem így fogná fel az egészet.
Már nincs sok hátra a repülőútból utána pedig mehetünk a Londoni házunkhoz. Én úgysem fogok sokáig maradni. Csöndben telt ez a kis idő míg a reptérre értünk. Carlisle elment kocsit bérelni és már mentünk is.
A ház szerencsére már be van rendezve. Egyébként nagyon hasonlít a forksi házunkhoz, talán csak annyiban térnek el, hogy ez kicsit tágasabb. Amint haza értünk már mentünk is az ebédlőbe, ami csak a látszat kedvéért van és belekezdtünk a családi megbeszélésbe. Mindenki csendben ült, egy idő után Carlisle törte meg a csendet.
-Tudom hogy milyen nehéz nektek de muszáj mindenek úgy lennie ahogy eddig. Tudjátok a látszat miatt. Én ugyan úgy a kórházban fogok dolgozni, ti pedig suliba járni. Holnap be is íratlak titeket. Rendben?-kérdezte fogadott apánk. De mindenkitől csak egy bólintást kapott.
-Jól van. Csak ennyit akartam.-mondta és mindenki elvonult saját szobájába. Én elmentem vadászni. Futottam ahogy csak bírtam. Egészen addig amíg hegyi oroszlán illatot nem hozott felém a szél. Futotta a gyanútlan állat felé, mire megérezhette volna a veszélyt már végeztem vele. Ez után még sokáig nem mentem haza csak felültem egy fára. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már kezdett sötétedni, így jobbnak láttam haza menni. Alig 5 perc alatt már a háznál voltam. Ekkor hangos sikítást hallottam Alice szobájából, azonnal felszaladtam. De bár ne tettem volna. Alicenek látomása van. Senki nem ért semmit. De én igen. Victoria elrabolta Bellát és Alice nem látja Bella jövőjét. Én nem bírtam tovább és az ablakon kiugorva mentem az erdőbe. Fogalmam sem volt merre megyek. Csak mentem, egészen addig míg Alice meg nem állított.
-Edward, állj meg! Hallgass végig!-kérlelt húgom.
-Mit szeretnél? Már nem mindegy? Hisz hagytam meghalni!-keltem ki magamból.
-Ugye nem mész el megint?-még én sem tudom.
-Mért érdekel téged?
-Nem akarom, hogy elmenj! Gondolj ránk!-győzködött húgom.
-Nem fogok elmenni, de még nem megyek haza. Mond el nekik mi történt. Megfogják érteni.-kértem húgom.
-Nem megyek nélküled.-jelentette ki Alice.
-Hát jó!-egyeztem bele.

Ezután hosszú csöndbe burkolóztunk. Alice és én felültünk egy fára ami a rét közelében van. Egyikünk sem beszélt. A húgom a Bellával töltött időre emlékezett. Amiért nagyon hálás voltam. Az idő múlását csak akkor vettem észre mikor Alice megszólalt.
-Már azon gondolkoznak hogy utánunk jönnek.
-Még nem sétálhatunk egy kicsit.
-Még maradhatunk egy kicsit.-egyezett bele Alice.
Leugrottunk a fáról és elindultunk az erdő mélyére. Nem beszéltünk csak futottunk. Nem tudom mióta mehetünk de egyszer csak hangos morgásra lettünk figyelmesek. Rögtön felismertem őket.

7. fejezet

/Bella/
És mikor megláttam ki hív majdnem elájultam. Mert Jacob az. Most mit tegyek? Nem vehetem fel, mert akkor ide jönnek és megölik Victoriát és Johnnyt. Ezt nem engedhetem!
De ha nem veszem fel azt hiszi meghaltam. De jobb lesz ha nem tudja hogy élek, lehet hogy Alice is látta mit tervez Victoria és ők is úgy tudják meghaltam. úgy lesz a legjobb hogy nem tudják hogy élek. Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a nappaliba.
-Nagyon zaklatott vagy!-Johnny honnan tudja mit érzek?
-Ezt hogy érted?
-Meg van hogy mi a képessége!-lelkendezett Vic.
-És elmondjátok vagy találjam ki?-ehhez nekem most nincs kedvem!
-Érzem mások érzelmeit és befolyásolni is tudom.-büszkélkedett Johnny.
-Pont mint Jasper! Ez remek!-próbáltam lelkesnek tűnni, de nem hiszem hogy sikerült.
-Látom nem igazán érdekel. Mi a baj?-most már tudom miért szereti Victoria. Jhonny alig ismer mégis törődik velem.
-Ááá semmi. Vagyis van, de nem szeretnék beszélni róla.-mondtam és vissza mentem a konyhába hogy befejezem a reggelimet.


/Jacob/
-Ezt nem hiszem el! Itt jártak! És Bella nincs sehol!-mondtam dühösen. Hogy lehet hogy elszöktek előlünk? És hová lett Bella? Ki vitte el? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben miközben vissza változtunk emberré hogy mindent megtudjunk beszélni és néhány embert megtudjunk kérdezni.
-Jake, én sajnálom. Nem tudtam, hogy ide jön. Kár volt téged is elrángatni.-monda Sam.
-Most már mindegy. Az a lényeg, hogy találjuk meg! Sam, Paul ti menjetek északra a hegyekbe. Embry, Seath ti délre menjetek. Leah, Jared ti menjetek nyugatra. Én keletre megyek. A többiek itt maradnak és megkérdeznek pár embert láttak-e valamit. És lehet hogy még vissza jönnek. Megértettétek?-hadartam gyorsan el a tervet. Nem hagyhatom hogy Bellának is baja essen ha már a szüleit nem tudtam megvédeni. Még láttam ahogy a többiek átváltoznak és elmennek, én csak utána változtam át. Futottam ahogy csak bírtam. Mikor már jóval bent jártam az erdőbe megéreztem Victoria szagát. Ezt el kell mondanom a többieknek.
'Figyeljetek! Victoria szagára bukkantam.'
'Mi is éreztük.'-gondolta Leah.
'Mi is Jake.'-mondta Sam.
'Az nem lehet. Az a vörös vérszívó félre vezetett minket.'-gondoltam dühösen.
'Nyugodj meg.'-gondolta Embry.
'És mi lenne ha felhívnád?'-gondolta Seath.
'Úgyse venné fel. Akkor minek próbálkozni.'-ha tényleg Victoria vitte el, akkor már nem él. Őt is ugyanúgy megölte mint a szüleit.
'Egy próbát megér. Menjünk vissza hozzátok!'-gondolta Sam.
'Rendben. Otthon találkozunk.'-és már rohantam is vissza hozzánk. Remélem Billy még nem ért haza, mert nincs kedvem megmagyarázni. Míg ezen gondolkoztam már haza is értem. Gyorsan vissza változtam és rohantam a telefonhoz. Szerencsére apu még nem ért haza, így nem kellett elmondanom mi történt. Villám gyorsan tárcsáztam Bella számát. Kicsöng...Már percek óta csöng, de semmi. Nem veszi fel. Ez csak egyet jelenthet, hogy meghalt. Elvesztettem. Hogy hagyhattam, hogy ez megtörténjen? Tehetetlenül rogytam le a földre. A többiek így találtak rám.
-Jake, mi törtét? Nem akar látni? Vagy Victoriánál van? Jake, mondj már valamit!-kérlelt Seath.
-Nem vette fel. Nem tudtam megvédeni, meghalt!-a végén elcsuklott a hangom.
-Jake, mi nagyon sajnáljuk.-mondták a többiek.
De én nem bírtam tovább bent maradni. Elakartam futni. Csak száguldani akartam az erdőben. Elakartam futni a gond elől. Még hallottam ahogy a többiek marasztalnak. Hogy ne menjek! Csak őrültséget csinálnék! De én nem hallgattam rájuk. Csak futottam az erdőben. Már elég messze jártam La Pushtól így lassítottam, de nem álltam meg. Még nem. Nem tudom mikor fogok vissza menni. Egyelőre biztosan nem. Még nem.

6. fejezet: Az igazság

/Bella/
-Victoria ki ő? Mi történt? Ugye nem?-kérdeztem, mert nem értek semmit.-Mond azt hogy nem ölted meg!-kértem Victoriát.
-Nyugodj meg! Nem öltem meg csak megharaptam, még letudtam állni így nem öltem meg.-mondta mire én egy kicsit megnyugodtam.-Csak átfog változni.
-De egyáltalán ki ő?-most mát igazán beavathatna hogy ki fog vámpírrá válni.
-Ő Johnny akiről meséltem. Nem tudom hogy került ide, ráadásul az erdőbe. És miért pont most?-hát ez jó kérdés.
-Nem lehet hogy hozzád jött?-gondolom Vic megmondta hogy hol lakik.
-Az lehet. De ma már létezik a telefon.-mondta dühösen.
-Lehet hogy csak meglepetésnek szánta. Mindegy, most mit teszünk?
-Nincs más dolgunk csak várni.
-Rendben. Addig is én elmegyek aludni.-most már tényleg fáradt vagyok. Nekem egy napra bőven elég hogy elrabolnak, Victoria jó lesz, és egy ember aki át fog változni.
Mikor felértem gyorsan zuhanyoztam és és lefeküdtem. Az ágyban sokáig forgolódtam de egy idő után elnyomott az álom. Ismét láttam magamat egy réten ahol ő és én voltam még régen, ez után láttam ahogy ott állok az erdőben és arra várok hogy vissza jöjjön. De ez nem fog megtörténni. Ezek a képek után végre nyugodtan bírtam aludni.

*******

Reggel hulla fáradtan ébredtem. És éreztem hogy este álmomban sírtam. De ekkor egy éles sikítást hallottam a földszintről.
-Mi történt?
-Csak most kezdett el hatni a méreg. Nem értem miért, már rég hatni a kellett volna. De nézd még csak tegnap haraptam meg és már majdnem átváltozott. Ha így halad nem tart sokáig.-gondolkozott hangosan. De ha már így mondja tényleg olyan mint egy vámpír.
-Igazad van. Elég különös. De nem lesz semmi baj.-gondolom én.- Inkább menj el vadászni. Tegnap nem bírtál és lásd be ez így elégé veszélyes rám nézve.
-Majd ha átváltozott. Mert néz rá már nincs sok hátra.-próbált meggyőzni.
-Hát jó.-hagytam rá. Ez után elmentem reggelizni, most csak egy egyszerű rántottát készítettem. Johnnynak tényleg nincs sok hátra már nem ordít és vergődik.
-Bella!! Átváltozott!-szólt Victoria.
-Megyek.-és már indultam is a nappaliba.
-Hol vagyok?-na innentől már nehéz lesz.
-Nálam vagy és történt egy kis baleset.-szép megfogalmazás. Így legalább John nem ért semmit.
-Milyen baleset?-látszott rajta hogy semmit nem ért. Ha Vic nem mondja el akkor én fogom.
-Victoria vámpír és véletlen megharapott és így te is vámpír lettél.-mondtam el gyorsan mire Victroiától csak egy szúrós pillantást kaptam.
-Ezt nem veszem be. Vámpírok nem léteznek.-gondoltam hogy nem fog hinni nekünk.
-Nézd meg magad a tükörben.-ez jó ötlet.-Ott van. Menj.
-A szemem... vörös majdnem fekete.-látszott rajta hogy kezd hinni nekünk.
-Az azért van mert fiatal vagy még és vérre van szükséged. Később majd arany színű lesz.-mondtam neki majd Victoria felé fordultam.-Menjetek el vadászni.
-Rendben. Johnny most elmegyünk vadászni, utána pedig mindent elmondunk amit tudni akarsz. Úgy jó?-kérdezte Victoria.
-Hát akkor menjünk!-mondta és kiugrottak az ablakon. Ahhoz képest hogy csak most lett vámpír elég jó bírja a vérem illatát. Nem tudom hogy csinálja.
Órákig vártam hogy vissza jöjjenek én addig csak Tv-tem. 2 óra múlva megérkeztek.
-Szia!-Victoriának nagyon jó kedve van. Lehet hogy mindent elmondott.
-Sziasztok! Beszéltél vele?
-Még nem! De kösz hogy emlékeztetsz!-mondta gúnyosan.
-Mindegy inkább mondj el neki mindent.
-Mi lenne ha engem is beavatnátok?-el is felejtettem hogy ő is itt van.
-Rendben. Ő itt Bella. És ő ember.-az utolsó szót nyomatékosítva.
-Szia! De nem foglak bántani?-látszódott rajta hogy aggódik értem, pedig nem is ismer.
-Ha eddig nem bántottad ez után sem fogod. Elég nagy az önuralmad.-mondta Victroia.
-Jó, de most mondjatok el mindent a vámpírokról.-kérte John.
-Mint te is tapasztaltad állati vérrel táplálkozunk, nagyon gyorsak vagyunk és amit még nem tudsz nem mehetünk napfényre.-sorolta fel a legfontosabbakat Vic.
-Miért? A napfény elpusztít minket?-látszik hogy nem veszi komolyan.
-Nem, annyira nem szörnyű.-nevetett Vic.-Csak csillogunk. Majd megmutatom ha süt a nap.
-És van valami képességünk?-hogy mennyire kíváncsi.
-Nekem nincs. De ismerek olyan vámpírokat akiknek van. Például gondolatolvasás, jövőbe látás és még sok más.
-És nekem van?
-Még nem tudni, ez idővel kiderül.
Szerencsére ez a beszélgetés könnyen ment.
-Figyeljetek én elmegyek enni. Addig beszélgessetek nyugodtan.-mondtam és kiindultam a konyhába.
-Segítsünk?
-Nem kell, megoldom.-és elkezdtem felmérni hogy mi van itthon. Annyira látszik hogy vámpír lakik itt nincs itthon semmi. Ezért csak egy pirítóst készítettem és elkezdtem enni.
-Bella, csörög a telefonod!-szólt Victoria.
-Köszi!-mondtam és felszaladtam a szobába. A telefonom az ágyam közepén volt. És mikor megláttam ki hív majdnem elájultam. Mert Jacob az.

5. fejezet: Nem hitted hogy megtörténhet

/Bella/
Egy ismerős hangot hallottam.
-Szia Bella!-köszönt Victoria.
-Hogy kerülsz ide? Hol van Jacob?-kérdeztem.
-Nem tudom. Mikor ideértem már nem volt itt senki. De beszélni szeretnék veled. Nagyon sajnálom amit tettem.
-Na persze sajnálod.-mondtam neki gúnyosan.
-Én tényleg, de kérlek gyere velem akkor mindent eltudok magyarázni.-kért Victoria. Még hogy menjek vele. Na persze.
-Azt akarod hogy menjek veled az után amit tettél?-kérdeztem.
-Kérlek gyere! A farkasok mindjárt itt vannak.-én innen el nem megyek. Arra várhat.
-Hát jó ha nem jössz magadtól akkor viszlek én.-mondta és elindult velem az erdőbe.
-Tegyél le!-mondtam, de rájöttem úgysem győzhetek meg egy vámpírt. De mit akarhat? Hogy akarja bebizonyítani hogy tényleg sajnálja? És egyáltalán hova megyünk? Ezek a kérdések kavarogtak bennem. Addig amíg meg nem érkeztünk. Hasonlóan néz ki a ház mint a Cullen villa. Ugyan olyan tágas és tele van ablakkal.
-Ez a te házad?-kérdeztem, mert eddig úgy tudtam hogy nomád volt. Most mi lett vele miért változott meg?
-Igen. Tudod, az után hogy megöltem a családodat elmentem Canadába és ott megismertem egy vámpírt akinek az a képessége hogy látja a múltat hogy ha megérint egy személyt. Megkértem rá hogy mutassa meg az enyémet is, mert nem emlékszem az emberi életemre. Azt sem tudtam ki változtatott át.-mondta.
-Pont mint Alice. Ő sem emlékszik semmire.-mondtam
-Tényleg? Na mindegy inkább folytatom. Amikor azt mutatta meg hogy kiváltoztatott át nem hittem neki mert Laurent volt az. És volt egy képessége amit rajtam használt és amiatt tettem azt amit. James is miatta akart megölni téged. És most hogy már nem él így nem hat rám a képessége.-mondta. Nem akartam hinni a fülemnek.
-Ez tényleg igaz?-kérdeztem.
-Igen.-mondta.
-És én miben tudok neked segíteni?-kérdeztem, mert most már tényleg nem értek semmit.
-Megismertem egy embert akibe bele is szerettem és nem tudom hogy mondjam el neki mi is vagyok valójában. És arra gondoltam hogy te segíthetnél.-mondta.
-Egy feltétellel.-mondtam mire ő csak bólintott.-Ha ezentúl állati véren élsz, mert szerintem a pasinak sem tetszene ha te embereket ölsz.
-Rendben megpróbálom. De kérlek segíts!-mondta. Remélem be is tatja az ígéretét!
-Segítek!-mondtam.
-Köszönöm!-mondta és a nyakamba ugrott amire én egyáltalán nem számítottam.

/Jacob/
Bellának megint csörög a telefonja. Nem hiszem el csak most haltak meg a szülei és folyton zaklatják. Remélem nem az a vérszívó hívja, mert ha igen én megölöm. Gondolat menetemből apa szakított ki.
-Fiam, én átmegyek Suehoz. Vigyázz Bellára.-mondta apa komolyan.
-Menj csak. És vigyázok rá.-mondtam. De amint elment Billy valaki csöngetett.
-Hello Sam.
-Szia! Idegen vámpírok tartanak La Push felé. Gyere rád is szükségünk van.-mondta Sam.
-És mi lesz Bellával?-kérdeztem.
-Hamarabb végzünk velük még mielőtt ide jöhetnének.-mondta.
-Rendben menjünk.-mondtam. És már száguldottunk is az erdőben. Egy tisztás felé tartottunk amikor megláttuk őket.
-Kerítsük be őket!-adtam ki fejben az utasítást. Ezek tapasztalt vámpírok voltak, de gyorsan végeztünk velük. Utána visszaváltoztunk emberré, tüzet gyújtottunk és a tűzbe dobtuk a vámpírok darabjait. Valami büdös szag terjengett a levegőben.
-Menjünk vissza! Nézzük meg Bellát.-adtam ki a parancsot és ismét farkas alakban rohantunk az erdőben. Nem telt sok időbe már ismét a háznál voltunk.
-Ezt nem hiszem el! Itt jártak! És Bella nincs sehol!-mondtam dühösen. Hogy lehet hogy elszöktek előlünk? És hová lett Bella? Ki vitte el?

/Bella/
-Victoria jól érzed magad?-kérdeztem, mert nem értem a viselkedését.
-Miért?-kérdezte tőlem.
-Hát mert itt lógsz a nyakamban és nem akarsz megtámadni.-világosítottam fel.
-Nem tudom most valahogy nem kívánom az ember vért.-erre a kijelentésre nem számítottam.
-Most megleptél. Lehet hogy sokkal könnyebb lesz mint gondoltuk.-mondtam büszkén.
-Hát lehet hogy itt az ideje elmenni vadászni. Te nem jössz velem?-kérdezte. Na még csak az kéne.
-Nem lenne szerencsés ha egy ember lenne veled.-mondtam neki komolyan.
-Az igaz. Akkor én elmentem.-mondta és kiugrott az ablakon. Egyedül maradtam. Most mit csináljak hívjam fel Jacobot hogy nincs semmi baj. Victoria csak segítséget kért. Vagy mi? Végül úgy döntöttem letusolok. Gyorsan végeztem és mivel nem volt ruhám kerestem Victoria ruhái között. Szerencsére találtam egy egyszerű felsőt és egy farmer nacit mellé meg felvettem a tornacipőmet.
Éppen lent kajáltam mikor Victoria jelent meg a kezében egy férfival.
-Victoria ki ő? Mi történt? Ugye nem?-kérdeztem, mert nem értek semmit.