4. fejezet: Victoria

/Bella/
"-Mit akarsz Victoria?-kérdeztem. És láttam, hogy anyuék félnek és nem értenek semmit.
-Azt amit már rég megkellet volna tennem. És csodálkozok, hogy nincsenek itt a Cullenek. Hogy-hogy nem vagy velük?-kérdezte gúnyosan.
-Semmi közöd hozzá!-mondtam neki. De nem gondoltam volna, hogy ezt teszi. Most miért nincsenek itt Jacobék? Pont mikor ők is itt vannak."
De már késő. Laurent és a társa megölte anyut és aput.
-Neeee!!-akartam kiáltani, de egy hang sem jött ki a torkomon
-Gondolom érdekelne hogy miért vagyok itt. Hát tudod hogy Edward megölte Jamest. Ezért úgy gondoltam én pedig téged öllek meg. Tudod olyan szemet szemért, társat társért alapon, de a szüleid is ott voltak így szemtanukat nem hagyhatunk.-mondta Victoria.
-De valamit akkor sem értek. Láttam a Culleneket de még sincsenek itt. Pedig eddig te Edward társa voltál. Vagy nem jól tudom?- kérdezte Laurent.
-Ha tudni akarod Edward elhagyott, már nem vagyunk együtt. Úgy hogy ölj meg! Már nincs kihez vissza mennem.-mondtam nekik. Amin ők elégé meglepődtek.
-Óh. Értem. De ne aggódj azt tervezem.-és Victoria elkezdett közeledni felém.
De valamit meghallhatott, mert mind hárman hátrálni kezdtek. És nem is kellet sokat várnom, mert tíz farkas lépet ki a fák közül. És rögtön a vámpírokra vetették magukat, de Victoria elmenekült. A másik kettőt a szemem láttára tépték szét és égették el. Bár nem sokat bírtam felfogni, mert még mindig ömlött a könnyem. De éreztem azt a bűzt amikor a tűzbe dobták őket. Amikor végeztek már ember alakban jöttek felém.
-Vidd el La Pushba! Ott van a legnagyobb biztonságban. Mi addig tovább keressük a nőt.-halottam Sam hangját.
-Annyira sajnálom Bella.-mondta és közben eloldozta a kötelet.-Ha hamarabb ide érek akkor talán...-de nem bírta befejezni a mondatott.
-Oda akarok menni!-mondtam és elindultam a szüleimhez.De Jacob elkapott.
-Már nem tehetsz értük semmit! Gyere haza viszlek!-mondta mire még jobban sírni kezdtem. Nem akartam még elmenni.
-Nyugodj meg Bella! Minden rendben lesz! És most menjünk!-mondta és elindult velem La Push felé. Jacob közelségétől kicsit megnyugodtam. Már csak akkor eszméltem fel amikor Billyékhez értünk.
-Jacob, mi történt? Mi folyik itt?-kérdezte Billy.
-Három vérszívó volt itt, kettőt elfogtunk a harmadikat a többiek még üldözik. Ráadásul megölték Rennét és Charliet, és még Bellával is végezni akartak.-mondta és lefektetett a kanapéra. Kis idő múlva a többiek is megjöttek.
-Elmenekült, nem bírtuk utol érni. Annyira sajnáljuk Bella!-mondta Sam. Szerencsére már lenyugodtam így már bírtam válaszolni.
-Semmi baj! Nem ti szeretetek bele egy vámpírba, aki elhagyott. És most miatta akar megölni Victoria. De minek kellet őt megismernem ráadásul még bele is szeretnem. Most nyugodtan élhetném az életemet és ők sem haltak volna meg. És tudjátok mi a legszörnyűbb, hogy láttam őket a reptéren. Itt voltak és még is hagyták, hogy Victoria ezt tegye.-adtam ki magamból a feszültséget.
-Mi is láttuk őket. Annyira sajnáljuk.-mondta Embry.
-Most már mindegy. De ha nem bánjátok én leszeretnék feküdni, elégé kimerültem.-mondtam.
-Persze menj csak nyugodtan. Jacob, mutasd meg neki a vendég szobát.-mondta Billy.
-Rendben.-mondta Jack. És elindultunk a szobába.
-Aludj nyugodtan. Mi kint leszünk és vigyázunk rád. Rendben?-kérdezte.
-Persze.-mondtam, bár elégé féltem.
-Akkor jó éjt.-mondta és kiment a szobából.
Még mielőtt lefeküdtem volna elmentem zuhanyozni. Mint végeztem bedőltem az ágyba és gyorsan elaludtam.

************

Reggel fáradtan ébredtem, mert este alig bírtam aludni. Gyorsan felöltöztem és kimentem a konyhába. Ahogy gondoltam az összes farkas itt van.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Szia! Minden rendben? Elég nyúzott vagy!-mondta Paul.
-Szerinted?-kérdeztem tőle. Így is elég vacak hangulatom van, most még ezzel jön.
-Hagyd már békén! Nem látod hogy van?-védett meg Jacob.
-Köszi!-mondtam neki. Éppen ültem volna le reggelizni mikor megcsörrent a telefonom. Ki lehet az ilyenkor? Kérdeztem magamtól és elindultam a telefonomért.
Hát persze Vanessa. Megígértem neki hogy felhívom.
-Szia Vanessa!-köszöntem neki.
-Szia! Mi történt? Miért nem hívtál? Miért vagy ennyire szomorú?-kérdezte.
-Az a helyzet hogy a szüleimet megölték és nem hiszem hogy vissza megyek Párizsba.-mondtam el neki minden lényegeset.
-Te jó ég! Annyira sajnálom! Ne menjek oda?-kérdezte. Még csak az hiányozna hogy ő is bajba kerüljön. Most mit mondjak neki?
-Nem kell, de köszönöm. Most az egyik ismerősünknél lakok, jól megleszek.-mondtam.
-Rendben. De nekem mennem kell dolgozni ma délutános vagyok. És szólok Marienek is.-mondta.
-Jól van, majd még beszélünk. És köszi hogy szólsz neki. Szia!-köszöntem el tőle.
-Szia!-köszönt el ő is és letette a telefont. Ez után elindultam vissza a konyhába. De már senki nem volt itt. Hova tűntek? Kezdtem megijedni mikor egy ismerős hangot halottam.