Az élet nem tündérmese

2010. május 1., szombat

5. fejezet: Nem hitted hogy megtörténhet


/Bella/
Egy ismerős hangot hallottam.
-Szia Bella!-köszönt Victoria.
-Hogy kerülsz ide? Hol van Jacob?-kérdeztem.
-Nem tudom. Mikor ideértem már nem volt itt senki. De beszélni szeretnék veled. Nagyon sajnálom amit tettem.
-Na persze sajnálod.-mondtam neki gúnyosan.
-Én tényleg, de kérlek gyere velem akkor mindent eltudok magyarázni.-kért Victoria. Még hogy menjek vele. Na persze.
-Azt akarod hogy menjek veled az után amit tettél?-kérdeztem.
-Kérlek gyere! A farkasok mindjárt itt vannak.-én innen el nem megyek. Arra várhat.
-Hát jó ha nem jössz magadtól akkor viszlek én.-mondta és elindult velem az erdőbe.
-Tegyél le!-mondtam, de rájöttem úgysem győzhetek meg egy vámpírt. De mit akarhat? Hogy akarja bebizonyítani hogy tényleg sajnálja? És egyáltalán hova megyünk? Ezek a kérdések kavarogtak bennem. Addig amíg meg nem érkeztünk. Hasonlóan néz ki a ház mint a Cullen villa. Ugyan olyan tágas és tele van ablakkal.
-Ez a te házad?-kérdeztem, mert eddig úgy tudtam hogy nomád volt. Most mi lett vele miért változott meg?
-Igen. Tudod, az után hogy megöltem a családodat elmentem Canadába és ott megismertem egy vámpírt akinek az a képessége hogy látja a múltat hogy ha megérint egy személyt. Megkértem rá hogy mutassa meg az enyémet is, mert nem emlékszem az emberi életemre. Azt sem tudtam ki változtatott át.-mondta.
-Pont mint Alice. Ő sem emlékszik semmire.-mondtam
-Tényleg? Na mindegy inkább folytatom. Amikor azt mutatta meg hogy kiváltoztatott át nem hittem neki mert Laurent volt az. És volt egy képessége amit rajtam használt és amiatt tettem azt amit. James is miatta akart megölni téged. És most hogy már nem él így nem hat rám a képessége.-mondta. Nem akartam hinni a fülemnek.
-Ez tényleg igaz?-kérdeztem.
-Igen.-mondta.
-És én miben tudok neked segíteni?-kérdeztem, mert most már tényleg nem értek semmit.
-Megismertem egy embert akibe bele is szerettem és nem tudom hogy mondjam el neki mi is vagyok valójában. És arra gondoltam hogy te segíthetnél.-mondta.
-Egy feltétellel.-mondtam mire ő csak bólintott.-Ha ezentúl állati véren élsz, mert szerintem a pasinak sem tetszene ha te embereket ölsz.
-Rendben megpróbálom. De kérlek segíts!-mondta. Remélem be is tatja az ígéretét!
-Segítek!-mondtam.
-Köszönöm!-mondta és a nyakamba ugrott amire én egyáltalán nem számítottam.

/Jacob/
Bellának megint csörög a telefonja. Nem hiszem el csak most haltak meg a szülei és folyton zaklatják. Remélem nem az a vérszívó hívja, mert ha igen én megölöm. Gondolat menetemből apa szakított ki.
-Fiam, én átmegyek Suehoz. Vigyázz Bellára.-mondta apa komolyan.
-Menj csak. És vigyázok rá.-mondtam. De amint elment Billy valaki csöngetett.
-Hello Sam.
-Szia! Idegen vámpírok tartanak La Push felé. Gyere rád is szükségünk van.-mondta Sam.
-És mi lesz Bellával?-kérdeztem.
-Hamarabb végzünk velük még mielőtt ide jöhetnének.-mondta.
-Rendben menjünk.-mondtam. És már száguldottunk is az erdőben. Egy tisztás felé tartottunk amikor megláttuk őket.
-Kerítsük be őket!-adtam ki fejben az utasítást. Ezek tapasztalt vámpírok voltak, de gyorsan végeztünk velük. Utána visszaváltoztunk emberré, tüzet gyújtottunk és a tűzbe dobtuk a vámpírok darabjait. Valami büdös szag terjengett a levegőben.
-Menjünk vissza! Nézzük meg Bellát.-adtam ki a parancsot és ismét farkas alakban rohantunk az erdőben. Nem telt sok időbe már ismét a háznál voltunk.
-Ezt nem hiszem el! Itt jártak! És Bella nincs sehol!-mondtam dühösen. Hogy lehet hogy elszöktek előlünk? És hová lett Bella? Ki vitte el?

/Bella/
-Victoria jól érzed magad?-kérdeztem, mert nem értem a viselkedését.
-Miért?-kérdezte tőlem.
-Hát mert itt lógsz a nyakamban és nem akarsz megtámadni.-világosítottam fel.
-Nem tudom most valahogy nem kívánom az ember vért.-erre a kijelentésre nem számítottam.
-Most megleptél. Lehet hogy sokkal könnyebb lesz mint gondoltuk.-mondtam büszkén.
-Hát lehet hogy itt az ideje elmenni vadászni. Te nem jössz velem?-kérdezte. Na még csak az kéne.
-Nem lenne szerencsés ha egy ember lenne veled.-mondtam neki komolyan.
-Az igaz. Akkor én elmentem.-mondta és kiugrott az ablakon. Egyedül maradtam. Most mit csináljak hívjam fel Jacobot hogy nincs semmi baj. Victoria csak segítséget kért. Vagy mi? Végül úgy döntöttem letusolok. Gyorsan végeztem és mivel nem volt ruhám kerestem Victoria ruhái között. Szerencsére találtam egy egyszerű felsőt és egy farmer nacit mellé meg felvettem a tornacipőmet.
Éppen lent kajáltam mikor Victoria jelent meg a kezében egy férfival.
-Victoria ki ő? Mi történt? Ugye nem?-kérdeztem, mert nem értek semmit.

4 megjegyzés:

Elena írta...

Szia!
Egész jó a történeted. Néhol ugyan kicsit nyers a megfogalmazás, de alakul a molekula. Az elején én is borzalmasan írtam (szerintem nálad sokkal rosszabbul), de mostanra már sztem egész jól megy. De ez nem ide tartozik ;P
Az alapsztori viszont nagyon tetszik. :) Folytasd, mert még nagy jövő állhat előtted
Pussz

Crissy írta...

És húúú.....el sem hiszem hogy victoria kedves......
Nagyon tetszik a törid bár így egy kicsit fura lesz ha bella és edward össze akarnak majd újra jönni mert hát 3 év na de mind 1.....
De attól még tetszik!!!!
Ügyes vagy!!!!
Hamar legyen ám friss!!! XD
Puxi

Reni írta...

Sziasztok!!!
Bocsi hogy csak most válaszolok nektek!
Először is köszi hogy írtatok komit!
Elena: köszi az őszinteséget és nem is írtál rosszul. nem tudom miért gondolod ezt.
Crissy: hát igen ez is megtörtént. edwardról és belláról nem mondok semmit majd minden kiderül.

Puszi nektek!!

Névtelen írta...

Utálom, hogy csak most olvasom! De jó ngyon, érdekes csavarok, és VÉGRE! Jacob szemszög!nagyon jó csak a függővég...
Néha kicsit írd le a dolgokat részletesebben, mert úgy szebb, de am nagyon király:D
Olvasom majd tovább:Vera