1.fejezet Az új élet

/Bella/
Már lassan 3 éve annak, hogy Edward elhagyott, még most sem értem miért tette pedig mindig azt mondogatta menyire szeret. Azóta elköltöztem Forksból és most Párizsban élek. Szerencsére találtam munkát egy kis kávézóban. Most itt pincérkedek az egyik barátnőmmel Vanessával akit a repülőn ismertem meg. Azóta is nagyon jóban vagyunk és együtt bérlünk egy lakást. A lakás gyönyörű, de elégé drága. Még az a jó, hogy közel van a kávéházhoz, mert nem szeretünk korán kelni. Mindennap 7 órára megyünk be és este 6-ig bent vagyunk. A lányokkal akik még itt dolgoznak Angela és Britney, velük szoktunk közös programokat szervezni. PL.:moziba vagy vásárolni megyünk. A mostani hétvégén is moziba mentünk volna, de én megszeretném látogatni a szüleimet. Most is a kávéházban vagyunk és várjuk mikor lesz már vége a napnak. De nekem előtte beszélnem kell a főnökkel a hétvégi kiruccanásomról.
-Mikor jön már meg Marie?-kérdeztem Vanessát, úgy kb. tizedjére.
-Kb. még félóra. De miért kérdezed folyton?-kérdezte kíváncsian.
Ja igen még neki sem mondtam el, pedig már csak 2 nap az indulásig.
-Csak megszeretném kérdezni, hogy elengedne-e a hétvégén a szüleimhez. Tudod elég rég láttam őket. -mondtam szomorúan, mert elég keveset láttam őket az utolsó pár évben.
Bár annak örülök, hogy nem maradtam Forksban, mert minden rá emlékeztetett volna.
-Az tök jó! De eddig miért nem mondtad? Elmehettünk volna venni pár jó cuccot! Na mindegy már késő. De úgyis el enged!- mondta magabiztosan.

20 perccel később

-Oh,nézd megjött Marie!
-Szia Marie!-köszöntünk együtt.
-Sziasztok lányok!-köszönt Marie.
-Ömm Marie! Kérdezhetek valamit? -mondtam kicsit félénken.
-Hát persze! Kérdezz bármit!-mondta Marie.
-Tudod rég láttam a szüleimet és arra gondoltam elmehetnék-e a hétvégén meglátogatni őket? Persze csak ha nem gond!-kérdeztem Marietől.
-Már mért lenne gond? Menj csak nyugodtan és üdvözlöm a szüleidet! De én megyek mert még sok dolgom van. Most is csak azért jöttem be, hogy megnézzem minden rendben van-e. Sziasztok!-mondta Marie.
-Szia! És köszi!
-Nincs mit!-és már el is ment.

Szerencsére elég kevesen voltak a kávéházban így gyorsan telt az idő. Munka után Vanessával haza indultunk. Miután oda értünk mindketten a saját szobánkba mentünk. Az én szobám gyönyörű zöld, óriási ablakokkal. Az egyik falnál van egy nagy franciaágy, a másiknál pedig egy óriási ruhás szekrény. Ami tele van ruhával, magas sarkú cipővel és kiegészítőkkel. Hát ha ezt most Alice látná! Máskor mindig ilyen cuccokat próbált rám adni, most meg önszántamból hordok ilyeneket. Hát igen, azóta hogy elhagyott teljesen megváltoztam és próbálom lezárni a múltat. Több kevesebb sikerrel.

Gyorsan lezuhanyoztam és felhívtam Charliet, hogy hétvégén megyek Forksba. Nagyon örült neki. Utána még sokáig beszélgettem Vanessával és olyan 11 óra körül lefeküdtünk.

********

Reggel a telefon csörgése keltett. Nem tudtam ki lehet az és még a szám sem volt kiírva. Ezért felvettem.
-Halló?-kérdetem.
-Szia! Marie vagyok. Csak szólni akartam, hogy nem kell ma bejönni dolgozni.-mondta Marie elégé gondterhelt hangon.
-Jó rendben. De mi történt?-kérdeztem, de nem nagyon akart válaszólni.
-Ezt most hagyjuk. Majd ha vissza jössz beszélünk. Egyébként is holnap elutazol, úgyhogy csomagolnod kéne! És kérlek szólj Vanessának is. Szia! És jó utat!-mondta Marie.
-Hát jó majd beszélünk. És szólok Vanessának is. Szia!-mondtam.
-Köszi. Szia!- és már le is rakta a telefont.
Ez után átmentem Vanessához és szóltam, hogy nem kell ma be menni. Ő ennek nagyon örült, mert így segíthet csomagolni. Egész nap csak csomagoltunk, beszélgettünk és megvettük a jegyet. És megegyeztünk, hogy ő is kijön velem a reptérre. Este még rendeltünk pizzát és sokáig beszélgettünk.

********

Reggel a saját sikításomra ébredtem és amint felültem láttam Vanessa kérdő szemeit. Az álmomra nem emlékeztem tisztán de azt tudom, hogy Victoria is benne volt. Miután Vanessát megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, elmentem zuhanyozni majd reggelizni. Az utazás miatt nem tudtam egy almánál többet enni. Amit Vanessa nem hagyhatott szó nélkül. Utána elmentem felöltözni. Most egy fekete csőnacit, egy kék felsőt, egy fekete magas sarkút és egy fehér kabátot vettem fel. És amint végeztem már hallottam is Vanessa hangját, hogy indulnunk kell. Vanessa egy fekete cicanadrágot, egy fekete magas sarkút és egy comb középig érő sárga ruhát vett fel melyre egy fekete övet rakott. És már indultunk is. A reptérre taxival mentünk és már csak arra volt időm, hogy elbúcsúzzak, mert már fel is kellet szállni a gépre. A repülő út elégé nyugis volt. Szerencsére. De amikor leszálltam nem hittem a szememnek. Nem csak azért mert anya és apa újra együtt volt. Persze ezen is elégé kiakadtam. Nem mintha nem örülnék neki, de akkor is. Én ezt miért nem tudtam? Hanem volt valami más vagy inkább valaki más is a reptéren.