2. fejezet : A találkozás

/Edward/
Már lassan 3 éve annak, hogy Bellát elhagytam. Azóta az egész család szétesett. Bellát mindenki szerette. Esme és Carlisle lányuk ként tekintettek rá és most úgy érzik elveszették az egyik lányukat. Alice elvesztette a legjobb barátnőjét. Emmet is megkedvelte és azóta, hogy nincs velünk teljesen megváltozott. Előtte mindig volt valami beszólása, de azóta már nem viccelődik. Rosalie látta milyenek voltunk míg itt volt, és most milyenek vagyunk. És most már ő is belátta, Bellára szüksége van a családnak. De nekem a legnehezebb, mert elvesztettem azt akit a legjobban szeretek. Utánam pedig Jaspernek, mert ő érzi a saját szomorúságán kívül a miénket is. És pont emiatt döntöttek úgy Aliceszel, hogy elutaznak Európába. Később ugyan így tett Emmet és Rosalie is. Esme és Carlisle nem mertek magamra hagyni. De sikerült megnyugtatni őket, hogy semmi hülyeséget nem fogok csinálni. Ez után én sem maradtam Londonban. Voltam Magyarországon, Franciaországban és utána pedig Brazíliába mentem. Amikor leszálltam a gépről Alicel találtam szemben magam. De honnan tudta, hogy itt vagyok és mit rejteget előlem? Ja, biztos látomása volt. Na legalább az egyikre tudom a választ.

-Sziasztok!-köszöntem nekik és Alice már a nyakamban volt.
-Edward! Örülök, hogy látlak! És beszélnünk kell. De először menjünk vissza Forksba. A többiek már szóltam és már úton vannak. A repülőjegyeket már megvettem úgy hogy indulhatunk is!- magyarázta Alice és a gép felé kezdett húzni.
-De Alice, mi ez az egész?- kérdeztem, mert semmit nem mond el és a gondolatait is elrejtette.
-Majd otthon elmondom! Gyere!-parancsolt rám Alice. És én jobnak láttam nem ellenkezni vele. Így csak egy beletörődő sóhajt kapott válaszul. Csak most vettem észre, hogy Jasper is itt van. Egész végig csendben figyelt és ő sem értett semmit, legalább is a gondolatai erről árulkodtak.
A repülőút hosszú volt és nyugtalan, mert nem tudtam semmit. Mi értünk haza utoljára.

-Sziasztok!- köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok!-köszönt Emmet.
-Örülök, hogy itt vagy!-mondta Esme.
-Alice mi ez az egész?-kérdezte Emmet.
-Hát volt egy látomásom miszerint Bella vissza jön meglátogatni a szüleit és Victoria is most döntött úgy, hogy ide jön. Azt nem láttam, hogy Bella miatt jön-e, de mi van ha mégis. Én nem szeretném ha baja esne. Mert ha össze futnak annak nem lesz jó vége.- mesélte Alice a látomását.
Nem tudtunk mit mondani. Most hagyjuk, hogy Bella találkozzon velünk és utána újra menjünk el vagy adjuk Victoria kezére. Végül Carlisle törte meg a csendet.

-Hát szétnézünk az erdőben hátha rábukkanunk. És ha lesz egy újabb látomás majd az alapján döntünk.-mondta Carlisle.
Ez után elindulunk az erdőbe. Egy kis idő múlva már az erdő középen voltunk, de senki nem talált semmit. De mi mentünk tovább és hamarosan elértük La Push határát.
És ott voltak a farkasok, de Jacob ember alakban volt. És mint kiderült ő lett az Alfa.

-Mit kerestek ti itt? Ha Bellát akkor elkéstetek, mert 3 éve elköltözött. Pont miattatok. Nem akart olyan helyen élni ahol minden rád emlékezteti.-mondta Jacob. És az utolsó mondatánál rám nézett.
-Mi pont azért jöttünk, mert megakarjuk védeni, mert Victoria ide jön. És Bella is most jön meglátogatni a szüleit.-mondta Carlisle.
-Mi is megtudjuk védeni és kétlem, hogy látni akar titeket.-mondta.
"Igaz Edward? Ha nem hiszed el, hogy ezt mondta csak figyelj."-gondolta Jacob és megmutatta milyen állapotban volt mikor elmentünk. Szörnyen lefogyott és úgy nézett ki mint egy élő halott. És megmutatta azt is amikor az mondta gyűlöl minket és nem akar többet látni. Nem akartam elhinni. Hogy tehettem ezt vele?
-Igaza van! Menjünk! Bellát ők is megtudják védeni!-mondtam.
-Mi történt Edward?-kérdezte Rosalie.
-Semmi! Menjünk!-mondtam.
-Csak megmutattam neki milyen volt Bella miután elmentetek. És ő ezt nem hiszi el.-mondta Jacob. Nem hiszem el, hogy nem tudja befogni a száját. Ha a többiek nem lennének itt tuti, hogy most neki esnék és széttépném. De ezzel fájdalmat okoznák Bellának és háborút indítanék el a két fél között.
-Mindegy! Menjünk!-mondtam egyre mérgesebben.
A többiek szerencsére vették a lapot és már indultunk is vissza a házba.

Mikor haza értünk Carlisle elmondta mit fogunk tenni.
-Mivel a farkasok elküldtek minket így nincs más választásunk. Elmegyünk Londonba még ma. Alice foglald le a jegyet és már indulunk is.
Ekkor Alice eltűnt és pár perc múlva már mentünk is a reptérre. A gép indulásáig még 2 óra volt. Addig a többiek megpróbálták kiszedni belőlem mit mutatott az a korcs. De én nem mondtam el. Mikor elindultunk a gép felé nem hittünk a szemünknek. Ő volt de mégsem. Teljesen megváltozott, olyan ruhákat hord amit eddig fel sem vett. Alice persze ennek örül, ezt lelehetett látni rajta. De amit az ő szemében láttam az csak a harag, a gyűlölet és a csalódottság volt. És ezt Jasper is érezte. De én nem bírtam tovább itt maradni és elindultam a gép felé.