10.fejezet: Megint egy vámpír?

/Bella/
Órák óta repülök Párizs felé. Már nincs sok hátra. Csak 1 óra és ott vagyok. Elfelejthetek mindent. Végleg. Néha azt kívánom bárcsak lennék halott, mint hogy mindezt átkeljen élnem. Remélem több vámpírral nem lesz dolgom. Szerencsére mindent elfogok felejteni, legalábbis remélem. De Victoria ebben nem segített. Csak Ők jutnak róla eszembe. Ezért is jöttem el. Nem bírtam tovább. Új életet akarok kezdeni.
-Kérjük, kapcsolják be a az öveiket. A leszállást megkezdjük.-hallottam meg  a pilóta hangját. Engedelmeskedtem neki és pár percen belül megkezdtük a leszállást. Megérkeztem Párizsba. Gyorsan átvettem a csomagjaimat és kerestem egy taxit.
-A legközelebbi szállodába, kérem. 
-Rendben hölgyem.-fél óra alatt oda értünk. Kifizettem a taxist és bementem a szállodába.

-Jó estét! Egy szobát szeretnék.
-Hány napra?
-1 vagy 2 napra. Bella Swan névre.
-Rendben. A 38. szoba az első emeleten. Itt a kulcs.
-Köszönöm.
Oda mentem a lifthez és felmentem az első emeletre. Megkerestem a 38-as szobát. A szoba tökéletes. A fejem tele van gondolatokkal, emlékekkel. Nem tudom mit kéne tennem. Beálltam a zuhany alá. Ez egy kicsit megnyugtatott. Gyorsan végeztem. Felöltöztem és mentem is Vanessához. Már sötétedett. 9 óra is elmúlt de nem érdekelt. A parkon keresztül mentem. Éreztem hogy valami vagy inkább valaki figyel. A hátamon éreztem a pillantását.  Egyre gyorsabban mentem. De valahogyan elém került. Hirtelen megtorpantam. A szemem már hozzá szokott a sötéthez így könnyen ki tudtam venni a támadóm alakját. Hófehér bőr, vörös szem, gyorsaság. Vámpír. Menekülni akartam, de a lábam nem mozdult. Tudtam itt a vég. Hányszor néztem farkas szemet a halállal, de sosem vitt el. Most talán sikerülni fog neki.
-Ki vagy?-kérdeztem tőle. A félelem minden jele nélkül.
-Én? Luke. És ha jól tudom te pedig Isabella.-felelte nemes egyszerűséggel.
-Mit akarsz?
-Hát jártam a Culleneknél és ők úgy tudják meghaltál. Ez felettébb gyanús volt. Ezért megkerestem Victoriát. És ő is ugyanezt mondta.-közben körbe-körbe körülöttem.-De tudod van egy trükköm. Látom mások gondolatait. Így könnyű volt kideríteni merre vagy.
-Miért jöttél?
-Gyűlölöm a Culleneket. Már több barátomat megölték. De most te következel.
-Hisz már úgy tudják meghaltam.
-Az mindegy.-Nem volt időm gondolkozni. Rám támadt.Nem tudtam mit tenni, hisz ő vámpír. Már csak harapásokat éreztem. A karomon, a nyakamon és a lábamon. Éreztem ahogy a mérek szétterjed a testemben. Csak feküdtem a földön és sikítottam. Luke csak vigyorogva figyelt. Mit akar majd kezdeni velem? Hagy átváltozni, utána megöl? Egyre mélyebbre süllyedtem a sötétségben.

/Aro/
Éppen Párizs felé futunk. Nem hagyhatom meghalni. Meg kell hogy mentsük. Utána el is kell neki mondanom hogy mik vagyunk. Adam és én mentünk elől, mögöttünk Jane és Alec a végén pedig Demetri és Félix. Ők az egyetlenek akik ne tudnak semmit. Már nem lehettünk messze. Éreztük a vámpír szagot és sikítást hallottunk. Még gyorsabban futottunk. Már láttuk is őket. Bella a földön fekszik. Még nem halt meg. De..de.. megharapta.
-Demetri, Félix kapjátok el!-a menekülő vámpír után futottak. A többiek pedig oda mentek Bellához. Pár perc és vissza is tértek a vámpírral.
-Aro, itt van!
-Ki vagy? És mit akarsz?
-Luke. Megakartam ölni.
-Miért tennél ilyet?
-Magánügy.
-Bár ezt ne mondtad volna. Demetri.-intettem felé. Mire ő letépte a vámpír fejét. Én Bellához mentem.
-Hogy van?
-Megharapta. és a méreg már szétterjedt.-állapította meg Jane.
-Nincs mit tenni. Átfog változni. Sajnálom hogy ezt nem láttam előre.-sajnálkozott Adam.
-Semmi baj. Majd mindent megbeszélünk. Menjünk vissza Volterába.
-Várj Aro! Mi lesz a cuccaival? Nem hagyhatunk nyomokat!-szólt rám Jane.
-Igazad van. Hozzátok el őket Aleccel. Mi pedig induljunk.-adtam ki a parancsot. Adam pedig felvette Bellát és futottunk is Olaszország felé.

/Jane/
A szálloda felé vettük az irányt. Egészen a parktól a szobájáig követtük az illatát. Gyorsan össze szedtük a cuccait és le mentünk kijelentkezni.
-Jó napot! Kiszeretnék jelentkezni!
-Melyik szoba? És milyen néven?
-A 38-as. És Bella Swan.
-Igen itt is van. Itt írja alá.-gyors alá írtam mindent.
-Itt van mind.-oda adta Alec  a kulcsot és kifizettük a szállodát.
-Viszlát!
-Viszlát!-köszöntünk el gyorsan és Voltera felé vettük az irányt.