9. fejezet : A Volterában

/Aro/
A trónteremben ültem mikor Jane rontott be hozzám.
-Aro, neked nincsenek élő rokonaid?-most teljesen lázban él mióta megtaláltuk Alec és Jane rokonait. Ők persze nem tudnak róla, mert nem állíthatnak be, hogy ők a rokonaik és vámpírok. Az teljesen lehetetlen. Azóta már az egész Volterát végig kérdezte. Csodálkoztam hogy engem még nem talált meg.
-Neked is szia.És nem tudom. Én nem szoktam ezen gondolkodni.-remélem nem akarja megkeresni a rokonaimat.
-Oh, bocs. Szia.És nem vagy kíváncsi?-most már nem menekülök.
-Nem igazán.-erre csak egy rosszalló pillantást kaptam.-Na jó, talán egy kicsit.
-Akkor keressük meg őket!
-Nem ronthatnánk csak úgy be.
-Nem kell elmenned hozzájuk csak keressük meg őket. Lécci!-kérlelt nagy boci szemekkel. Tudja hogy őt szeretem a legjobban és persze Alecet.
-Hát ha szeretnéd!-amint kimondtam már tapsikolva ugrált. Nem lehet rá ismerni.
-Még szép! Hol kezdjük? A könyvtárban?
-Kezdjük ott.-adtam meg magam. Látszott rajtam hogy nem igazán érdekel a dolog.
Janennel átmentünk a könyvtárban. Könyvekben kerestünk, családfákat néztünk át, még az interneten is megnéztük. Találtunk egy párat, de az vagy meghalt vagy nem teljes mértékben a rokonom. De Jane nem adta fel. Végül találtunk egy lányt. Most Párizsban él. A rokonai meghaltak. Tovább kerestünk, míg megtaláltuk róla fényképét is. Annyira belemerültünk hogy nem vettük észre hogy Adam bejött.
-Sziasztok! Mit csináltok?
-Oh, Szia! Mi csak..-de nem bírtam befejezni a mondatott, mert Jane a szavamba vágott.
-Megkeressük Aro rokonait. És találtunk egy lányt. Elfogunk menni hozzá.
-Egy szóval sem mondtam hogy elmegyünk.
-De légy szíves. Nem veszíthetsz semmit. Menjünk el hozzá. Már nem él senkije és biztos örülne egy rokonnak.
-De hát én vámpír vagyok!
-Aro, te is tudod hogy már eldöntötted. Azért is jöttem ide. Tudod én minenről tudok.-a francba a jövőbe látással.
-Ti most szövetkeztek ellenem?
-Igen.-vágták rá egyszerre.
-Legyen. Holnap elmegyünk.
-Csak holnap?-ezen csak mosolyognom kellett.
-Igen.-ez után Jane és Adam vidáman távoztak. Gondolom elmondják mindenkinek.
Én a trónterembe mentem ahol Marcus és Caius ült.
-Üdv Aro. Hallom találtál egy rokont. Aki ember.-mondta gúnyosan Caius.
-Igen. De mi közöd hozzá barátom?
-Elég sok. Tudod hogyha ki derül hogy egy emberhez mész és elmondod neki, hogy mik vagyunk akkor mindenki azt fogja mondani, hogy a nagy Volturi megszegi a szabályokat. Tisztában vagy ezzel?-kérdezte Marcus.
-Nincs hozzá közötök és nem szándékozom neki elmondani mik vagyunk. És ezzel lezártnak tekintem a témát.
-De elmész hozzá!
-Azt mondtam lezártnak tekintem a témát.
Nem hiszem el, mit gondolnak. Nem is ismernek ha azt hiszik elmondanám a titkot egy embernek. Lehet el sem kellene mennünk. A többieknek lehet hogy igaza van. De nem hagyhatom cserben Janet. Muszáj lesz elmennem. Amíg ezt átgondoltam kiértem a kertbe. Nem tudom hogy tényleg jó ötlet-e. Nem azért amit Marcus és Caius mondott ha nem lehet , hogy nem is akar látni. Jó nincs egyetlen rokona sem de akkor is. Észre sem vettem hogy Adam rohan felém. Mi van ma a vámpír érzékeimmel. Na mindegy.
-Aro!
-Mi a baj Adam?
-Volt egy látomásom amiben a lányt megtámadja egy vámpír és nem éli túl.
-Mííí? Az lehetetlen! Hol történt?
-Párizsban egy parkban. Nem tudom pontosan melyikben, de megtaláljuk.
-Rendben.
-Akkor induljunk! Szólj Janenek és Alecnek. Én szólók Felixnek és Demetrinek.
-Megyek!
A nagy terem felé tartottam. Amint beléptem megláttam őket.
-Demetri, Felix elmegyünk. Várjatok meg kint. Mindjárt itt vannak Janek is.-amint ki mondtam már itt is voltak-Akkor induljunk.
-De hova megyünk?-értetlenkedett Felix.
-Majd elmondom. Induljunk.-mondta Jane.
És már futottunk is Párizs felé.

/Luke/
Meghalt? Az nem lehet, de gondolatolvasó vagyok és a gondolatok is erről árulkodtak. Ezért jöttem és kerestem fel a Culleneket. Laurent nem fog neki örülni. És Victoria sem. Tényleg milyen rég láttam. El kéne mennem hozzá. Amint elhatároztam már futottam is. Nem sokára megéreztem az illatát a kanadai határnál. Innen már könnyű dolgom volt. Alig fél óra futás után egy háznál álltam. Be is csöngettem. Hamarosan Victria nyitott ajtót.
-Á, Victoria.
-Luke, mit keresel itt?
-Csak megszeretném kérdezni nem tudod-e merre van Laurent?
-Meghalt.-vele volt mikor meghalt. Még jó hogy hallom a gondolatokat.
-Mi? Az nem lehet. És azt tudtad hogy Bella meghalt?
-Ezt honnan halottad?
-A Culenektől.
-Igen tudok róla.˝Nem halt meg.˝-gondolta Victoria.
-Hát jó. Csak ennyit akartam.
-Akkor menj el. Viszlát.
-Viszlát.
Szóval nem halt meg? De a Cullenek úgy tudják meghalt. Akkor gondoskodok róla hogy így legyen.