19. fejezet: Bella Volturi

"Teljesen belemerültem a csodálásába, egészen annyira hogy nem vettem észre hogy valaki közeledik. Már csak akkor amikor vállamra tette a kezét. Nem tudtam ki lehet  az. De amikor a szemébe néztem, elvesztem a tekintetében és már nem voltam dühös. "

/Bella/
-Te mit keresel itt?-hangom erőtlennek tűnk. 
-Bocsánatot akarok kérni! Tudom szemétség volt tőlem, ezt tenni veled! Sajnálom! Kérlek!-könyörgőre fogta, de én még mindig a vörös szemében gyönyörködtem, nem volt olyan szép mint Edwardé, de mégis volt benne valami ami megfogott.  Kisebb fázis késéssel válaszoltam.
-Figyelj én nem haragszom, annyira! De nem értem mire volt ez jó! Én tényleg szeretlek! És Alecet is lerendeztem, de még nem bírok megbízni benned. Legyünk csak barátok, te is tudod hogy ez nem fog menni! Sajnálom!
-Bella, én is szeretlek! És igen is sikerülni fog! El kell felejtened őt! Tudod hogy úgy sem jön vissza! Vagy ha akarod akkor megkereshetjük a beavatás után!-hangja egyre szomorúbb lett, de én sem tudtam mit akarok. Jó lenne újra látni, de nem szeret. 
-Tényleg, megtennéd értem?
-Bármit, hisz szeretlek!-én sem tudtam mit csinálok, már csak azt vettem észre hogy megcsókolom. Jól eset az érintése, de azt éreztem ezzel megcsalom Edwardot. A csókunkat ő szakította meg.
-Most már tudsz bízni bennem?
-Azt hiszem!-mondtam sejtelmesen, és újra megcsókoltam. Minden elveszett körülütünk, csak mi voltunk. De csókunkat valaki megszakította. 
-Örülök hogy ennyire egymásra találtatok, de Aro hívat!
-Szerencséd van Alec, hogy Bella megbocsájtott nekem! Különben darabokra tépnélek!
-Igen? Nem én kezdtem ki másik lánnyal!-vágott vissza Alec.
-Srácok, ezt most hagyjátok abba!-álltam közéjük.
-Rendben.-mondták egyszerre. Adam pedig elkezdett Voltera felé húzni. Most jól eset a száguldás, de túl rövid ideig tartott. Rögtön Arohoz mentem.
-Látom Alec megtalált!
-Igen, szóval mit szeretnél?
-Menj készülődni! 2 óra múlva lesz a beavatásod!
-Rendben.


A szobámba mentem ahol már Jane, Heide és Renata várt. 
-Hát ti?
-Jöttünk segíteni!
-Aha, és minek?
-Ne hülyéskedj már! Megcsináljuk a sminked, és a hajad!-sorolta Heide.
-Hát jó!-nem igazán szeretem ha megcsinálják helyettem ezeket a dolgokat, de nem akartam elrontani az örömüket. Hagytam magamat leültetni a székbe, és elkezdte Renata megcsinálni a sminkem. A szokásos füstös fekete sminket varázsolta szemeimre. Amint kész lett, Heide átvette a terepet, és kiegyenesítette a hajam majd lófarokba kötötte. Mikor kész lett Jane hozta is a fekete köpenyt, ami személy szerint nekem nagyon nem tetszett. Még jó hogy csak akkor kell hordani ha valahova el kell menni az újszülött vámpírok miatt, vagy olyan valakik jönnek hozzánk. Még szerencse. Pont végeztünk mikor Alec jött be a szobámba.
-Kopogni nem szokás?
-De, de tudtam hogy kész vagytok és így bejöttem. Egyébként azért jöttem, mert Aro tudni akarta hogy álltok, mert akkor kezdenék.
-Hmm, kész vagyunk, Bella nagyon jól néz ki, úgy hogy teljesen.-Jane olyan mint egy gumilabda, nem lehet lelőni. Nagyon hasonlít Alicre. Csak most kezdek rájönni hogy mennyire hiányoznak a Cullenek. De nem volt sok időm ezen gondolkozni mert oda értünk a nagyteremhez.
-Áááá...Isabella. Hát kész lettél? Mesésen nézel ki!-ölelt át Aro. 
-Köszönöm.
-Hát akkor kezdjük. 

Nem tartott sokáig, csak el kellett mondanom az esküt. Ami vámpír memóriámnak köszönhetően könnyen ment. Mikor végeztünk Jane kezdett kifelé húzni, láttam  Aron hogy valamit akart de nem volt ideje elmondani. Mikor a szobámba értünk Jane szembe fordított magával. Nem tudom mi ütött belé. 
-Tudom hogy gyűlölöd ezt a fekete göncöt és egyébként is ezt csak akkor kell viselnünk ha el kell mennünk valamerre az újszülöttek miatt. És mivel alig van pár ruhád, úgy döntöttem elmegyünk vásárolni.-már nyitni akartam a számat, hogy ellenkezni kezdjek, de megelőzött- És mielőtt nemet mondanál, nincs választásod! Aro is tudja hogy elmegyünk, ja és jön Renata és Heide is. Ja meg Alec és Adam hogy cipeljék a szatyrokat. 
-Biztos nem tehetek semmit ez ellen?-kezdtem reménykedni.
-Nem.-vágta rá rögtön. Innen már nem szabadulhatok. Ha ő is úgy vásárol mint Alice akkor nekem végem.  
-Akkor most indulunk, Heide adott kölcsön pár ruhát, oda raktam az ágyadra. Hagylak átöltözni, utána gyere át hozzám.
-Rendben.-oda mentem az ágyamhoz és megnéztem a ruháimat. Egy kockás ing, egy fehér póló, egy kopott farmer és egy tornacsuka volt ott. Pontosan eltalálta az ízlésemet. Gyorsan felvettem a ruhákat és lemostam a sminkem, helyette csak kihúztam a szemem és egy kevés szájfényt raktam fel.  A hajamat ugyan úgy hagytam. És már mentem is Jane szobájába. Már készen várt rám. Rajta is egy ing, egy farmer és egy tornacsuka volt. Ugyan úgy felkötötte a haját mint ahogy nekem van. Alec is a szobában volt  Adammal együtt. Rajtuk egy farmer póló összeállítás volt egy tornacsukával. Már csak Heide is Renata hiányzott. 
-Végre hogy itt vagy. Azt hittem sosem készülsz el. 
-Alig volt 15 perc.
-Tudom, de már menni akarok. Addig is itt vannak a kontaktlencsék, hogy ne legyen feltűnő a vörös szemetek.
-Oké.-mondtuk egyszerre és beraktuk a lencséket. Addigra ide ért Heide és Renata is. Rajtuk egy miniruha volt magassarkúval. Ők is berakták a lencséket és mentünk ki a kocsikhoz. Én Adammal mentem, Jane, Alec, Heidi meg Renata a másik kocsival. Mikor elindultunk kínos csönd lett a kocsiban. 


/Alice/
Mikor elment MichelMichel én csak ott álltam. Mi van ha Bella az? De ő nem lehet! Sosem inna ember vért. Ha csak nem tettük ennyire tönkre az életét. Lehet úgy érzi miattunk van ez az egész. Még nem akartam vissza menni. Sok mindent nem értek, de nem járhatok utána, mert a többiek rájönnek. Most mit tegyek?


/Jasper/
Mi ütött Alicbe? Nem értem! Mikkor Bellát ott hagytuk, mindenki rosszul viselte, de leginkább Alice és Edward. Eddig is voltak látomásai, de akkor mindent elmondott.  És nem titkolózott. Egyre zárkózottabb és nem értem az egészet. Már kérdeztem Edwardot is de ő sem tud semmit. Alice elrejti a gondolatait. És mit akart Micheltől ami miatt ki kellett menniük az erdőbe hogy mi ne halljuk. Mi ennyire fontos? Ez így nem mehet tovább. Beszélnem kell vele. Már hallom is hogy jönnek, nem is. Csak Michel jön. 

-Alice merre van?-kezdtem aggódni.
-Még ott maradt, szerintem mindjárt jön.
-Oké, és miről beszéltetek? 
-Csak kérdezett pár dolgot a Volturiról.
-Mi? Miért? Ugye nem akar elmenni oda?
-Nem hiszem.-már Edward is lejött a nappaliba a beszélgetést hallva. 
-Mi történt?-lett ijedt a hangja.
-Alice a Volturiról kérdezősködött és nem jött haza. De egyre zárkózottabb és félek hogy csatlakozni akar hozzájuk.-hadartam el gyorsan. Ekkor már mindenki a nappaliban volt és rám figyelt.  Mindenki a gondolataiba merült. De ekkor egy hangos sikolyt hallottunk az erdőből. Felismertem a hangot. Alice. Teljesen ledermedtem, nem bírtam mozdulni sem.