13.fejezet: Képességek!?

/Bella/
Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki.
 Jane. Kezében egy fényképezőgéppel. És a gép már kattant is. Adamal gyorsan szétrebbentünk.
-Ezért megöllek!-kezdtem fenyegetni. De őt ne érdekelte. Inkább elfutott. Mit hitt, hogy nem megyek utána? Nagyot tévedett! De hova mehetett? Lehet hogy Alec szobájába, azt hiszi majd a testvére megvédi. Alec szobája felé vettem az irányt. Igazam volt, itt járt. Nagyon mérges vagyok rá! Ezt nem ússza meg szárazon! Kopogás nélkül nyitottam be a szobába!

-Ááá, Bella! M járatban?
-Hol a nővéred?
-Nem tudom!
-Ja, persze! Szóval hol van?
-Nincs itt!
-Tényleg? Jane, gyere elő!
-Jól van! A szekrénybe bújt!
-Köszönöm.-megindultam a szekrény felé, de Jane megelőzött. Kirontott a szekrényből és testvére felé vette az irányt.
-Áruló.-ért oda barátném. Láttam mire készül, és ezt Alec is tudta. Arcáról lelehetett olvasni a félelmet.

Mindketten ismertük Jane erejét. Ha azt valaki ellen  használja, az nem mindig éli túl. Nem mertem közéjük állni, de várjunk csak.... nekem van egy pajzsom. Én hülye! Megpróbáltam kiterjeszteni a pajzsom, és sikerült. Bevontam Alecet a pajzsommal. Remélem így már nem tud neki ártani. Így is lett. Mindketten értetlenül néztek. Semmit nem értettek. Végül Alec szólalt meg.

-Van egy pajzsod?-kerekedett ki a szeme.
-Igen.
-Minden képességgel szemben működik?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem tudom, akkor gyakoroltuk Adammal, mikor megzavartak minket.
-Én nem így láttam.-nem hiszem el Jane. Neked véged.
-Ezt hogy érted?-hangjában féltékenységet véltem felfedezni.
-Úgy hogy...-kezdett volna bele Jane, de belé fojtottam a szót.
-Meg ne szólalj!-figyelmeztettem.
-Mondjátok már el!-szólt ránk Alec.
-Inkább megmutatom!-és már vette is elő a gépet.
-Ohh, értem. Hagyjuk. Akkor mi van a pajzsoddal?-hangja szomorúan csengett.
-Mi lenne? Nem tudom, nem próbáltam.

-Akkor itt az ideje!-Alec helyet pedig Janet vontam be a pajzsom alá. Sikerült. Akár hogy próbálkozott, nem sikerült rést találnia a pajzson.
-Szóval igen!-hagyta abba a pajzsom ostromozását Alec.
-Ez nagyszerű! El kell mondani Aronak!
-Állj! Előbb add ide a képet!
-Nem!
-Pedig ide fogod adni!-mondtam határozottan, mire Jane a földre eset és sikítani kezdett.
-Bella, hagy abba!-szólt rám Alec, mire elfordítottam a tekintetem róla. Jane dühösen pattant fel.
-Mi volt ez?-vont kérdőre.
-Én... nem értem. Ez a te képességed.
-Hát ez az!
-Lányok, mi van akkor hogy ha valakit a pajzsa alá vesz annak másolja az erejét.-vetette fel.
-Az nem lehet!-hitetlenkedtem.
-Mi van ha még is.
-Irány kipróbálni.-én nem lelkesedtem az ötletért, nem úgy mint az ötlet kitalálója, Jane.
-Szerintem ez ne jó ötlet!
-Gyere, csak bizonyosodjunk meg róla hogy tényleg így van.-kérleltek mindketten.
-Jól van! Hol kezdjük?
-Szerezd meg Adam erejét! Utána mindenkiét Volterából.
-Nem kéne Aronak is szólni?
-Majd szólunk neki később.

-Rossz elő érzetem van.-tűnődtem. Mi van akkor ha ezt Aro megtudja? Én leszek a leghatalmasabb vámpír az egész Volterában! Mit Volterában, az egész világon! Akkor tuti nem enged el soha. Itt élhetem le egész hátra lévő életemet, amit valljunk be elég hosszú idő! Gondolataimból Jane rázott ki!
-Akkor megyünk?
-Hova?-értetlenkedtem.
-Begyűjteni a képességeket.
-Megyünk, de egyszerre csak egy erőt!-adtam meg magam.

Tényleg úgy volt ahogy gondolták. Másolni tudom más vámpírok erejét. Órák óta mászkálunk és képességeket gyűjtök. Már meg sem tudom számolni, annyi erőt másoltam át. Felét még használni sem tudom. Van közte gondolatolvasás, jövőbe látás, emberré változás, és még sorolhatnám. De a kedvencem a tárgyak mozgatása. Kár hogy Jasperé nincs meg.  Néha hasznomra válna. Főleg mikor Janet kell lenyugtatni.

Ebbe a pár órába teljesen kimerültem. Csak holnap fogok Aroval beszélni és Adammal is meg kell beszélnem a ma történteket. És vár rám még egy dolog meg kell szereznem a képet Janetől. Az este megint iszonyat gyorsan telt. De elhatároztam, amint meg van a beavatás elmegyek Vichez és Jakehez is. Remélem Jake semmi hülyeséget nem csinált. Mert ha igen kitekerem a nyakát. Egész este ezen kattogott az agyam. De az éjszaka gyorsan telt, és így hamar reggel lett. Még nem akartam beszélni Aroval. Úgy döntöttem kimegyek  a kertbe, de bár ne így tettem volna.