12. fejezet: Képesség és csók

/Bella/

Nem bírtam pihenni. Azt már tudtam hogy Vicnek elmondom, de Jacobnak nem. Még nem. Nem bírok úgy elé állni hogy embert öltem. És nem is fogok tudni így élni. Aro is megfogja érteni. Remélem. Az a baj, hogy itt nem fogok tudni úgy élni hogy állatvérrel táplálkozom. És a Culleneken és a Daneli klánon kívül nem tudok több olyan családról aki ezt az élet módot folytatná. Aro csak tud egyet. A gondolat menetemben Aro zavart meg. Észre sem vettem hogy már reggel van.

-Szia!

-Szia! Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Elsőnek is Volterában maradsz?

-Egy ideig biztos.

-Azt megbeszéltük hogy a rokonom vagy.-erre csak bólintottam-És ezért te Volturi hercegnő vagy. Ezért szeretném ha itt maradnál.

-Uhh... Mi van akkor ha vállalom és elakarok menni?

-Akkor elmész, és mindig is Volturi leszel, ennyi.-nem tudtam mit mondhatnék.-Megértem ha nem akarod.

-Nem erről van szó. Csak... Hagyjuk.-majdnem elmondtam a Culleneket. Megőrültem? Mi lett volna ha megtudja? 

-Akkor?

-Jó benne vagyok!

-Tényleg?

-Ez sokat jelent neked. Úgy hogy igen.

-Akkor szólok a többieknek hogy készítsenek elő mindent. A héten még megtartjuk.-nagyon izgatott lett. Választ sem várva elment. És én megint egyedül maradtam.

********

Napok teltek el mióta beszéltem Aroval. Azóta mindenki a beavatásomon dolgozik. Egyedül Adam van vele. Nagyon jókat beszélgetünk. De már rég nem vadásztam. Megint el kéne mennem. Nagy nehezen megtaláltam Janet.

-Szia! Van kedved vadászni?-szaladtam oda barátnémhoz.

-Szia Bella! Hát persze! Ha gondolod máris indulhatunk! Senkinek sem fog feltűnni hogy elmegyek néhány órára.

-Rendben, akkor menjünk.

Előre szóltam neki, hogy nem fogok embert ölni, de nem figyelt rám. Csak megint eljátszottuk ugyan azt a beszélgetést mint múltkor. Megint ő nyert. Nem akartam embert ölni, de az agyamat megint ellepte a vörös köd. És már csak a vér számított. Mikor végeztem meghallottam Jane hangját.

-Nem sokára könnyebb lesz.

-Köszi. De te mióta csinálod?

-Azt hagyjuk. De mi van közted és Adam között? 

-Mi lenne, nincs semmi!

-Aha, persze.Madárnak nézel? Láttam ahogy egymásra néztek.Érzel valamit iránta.

-Tudod hogy Edwardot szeretem.

-De ő nem szeret.-vágta rá rögtön. Igaza van.-Akkor mi van köztetek?

-Nincs semmi, bár....-de nem fejeztem be. Helyette Voltera felé futottam.

-Mi az hogy bár..?-háborodott fel. És utánam rohant. Szerencsére nem ért utol. De mindenben igaza van. Edward nem szeret és én többet érzek Adam iránt mint barátság. De ezt nem tudhatja meg. Gyorsan vissza értem. Rögtön a nagyterembe mentem. Aroék bent ültek.

-Szia Bella! Merre voltál?-kezdett beszélgetésbe Marcus.

-Jannel vadászni. De ha keres nem tudjátok merre vagyok és hogy merre mentem!

-Miért?

-Hagyjuk.-már el is tűntem.
-Rendben.


A kertbe rohantam. Ahol Adambe botlottam.
-Oh, szia!
-Szia Bella! Hát te?
-Jane elől menekülök.
-Mit vétett?
-Nem akarod tudni.
-Rólam volt szó igaz?
-Miből gondolod?-de nem válaszolt.
-Meg van már a képességed?-terelte el a témát.
-Még nincs. Szerintem nekem nincs.-szomorodtam el.
-Hát ebbe nem lennék olyan biztos.
-Miért is?
-Ne legyél  ideges. Kipróbáltuk rajtad az összes képességet ami i Volterában van. És egyik sem hatott rád. Szerintünk van egy pajzsod ami megvéd téged. Csak fejleszteni kell.
-Ti használtátok rajtam az erőtöket? Ez szuper!-mondtam cinikusan.
-Hé, nyugi! Egyik sem tett kárt benned!
-Köszi. Most meg kellene nyugodnom?
-Mi lenne ha segítenék a pajzsodban?
-Nem is tudom.
-Na, gyere már!
-BELLA!! BESZÉDEM VAN VELED!! GYERE ELŐ!!!-hallottuk Jane dühös hangját. Jobb ha messziről kerülöm.
-Oké, benne vagyok.-a vigyor ami szétterült az arcán levakarhatatlan volt. De hisz látja  a jövőt, tudta hogy megengedem neki hogy segítsen.
-Hogy kezdjük?
-Próbáld meg kiterjeszteni a pajzsod!
-És még is hogy gondoltad?
-Csak csináld!-én megpróbáltam, de nem sikerült.
-Nem baj! Próbáld még egyszer!
-Okés.-megtettem amit kért, de megint kudarcot vallottam. Ez így ment órákon keresztül.

** 2 óra múlva **

-Mikor ismered be hogy nem tudom megcsinálni?-léptem mellé dühösen.
-Megfogod tudni csinálni! Csak gyakorolnod kell!-fogta meg a kezem. Nem rántottam el, jól esett a közelsége. De még mindig ideges voltam. Nagyon is.
-Már 2 óra ezt csináljuk és egyszer sem sikerült!-miért nem megy? Egyre mérgesebb lettem. Mire Adam messzire repült tőlem. Rögtön utána rohantam.
-Jól vagy? Én nem akartam-kezdtem el szabadkozni.
-Bella, sikerült! Megcsináltad!
-De jó vagy?
-Persze.-arca pedig egyre közelebb került az enyémhez. Ajkaival lassan közeledett az enyémhez. Hüvös leheletét éreztem az ajkamon. Megcsókolt. Nem tudtam mit csinálok, vissza csókoltam. Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki.