11.fejezet:

 /Bella/

 -Mikor fog felkelni?-hallottam kétségbe esett hangokat. Nem Luke hangja volt. Idegenek.
-Nyugalom Jane!-szólt rá egy férfi hang. Szóval a lány  neve Jane. Ennyivel előrébb vagyok.
-Te könnyen beszélsz, Adam! Látod a jövőt!-még mindig nem tudom hol vagyok. 
-Adam, most már mond meg mikor fog felkelni!- szólt rá erényesebben egy férfi hang.
-Nyugodj meg Aro! Biztos vagyok benne, hogy most  is hall minket!-várjunk csak! Aro. Hisz ő a Volturi vezére. Akkor én Volterában vagyok? De hogy kerültem ide? 
-Látod ő is aggódik!
-De neki van miért! Hisz rokonok! Természetes hogy nem akarja hogy meghaljon!-mi van? Én? Aro? ROKONA? Az lehetetlen.
-Bella, hallasz minket?
-És.. mi van ha meghalt?
-Nem halt meg. Láttam hogy fel fog ébredni. Mondj valamit, Bella!
Féltem. Féltem attól ha kinyitom a számat csak ordítani tudok. Percek teltek el. Végül kisikerült nyitnom a szemem. Többször kellett pislognom mire rendesen láttam. A szobában állt egy magas szőkés barna hajú srác. Olyan 20-21 éves, ő lehet Adam. Mellette egy szőke hajú lány állt. Nem nézet ki 15-nél többnek. Ő Jane. Távolabb egy egy fekete hajú férfi állt. Biztos ő Aro, akkor ő a rokonom. Ezt nehéz lesz megszokni. De miért kapar és éget a torkom? És miért vannak harapás nyomok a kezemen? Várjunk csak! Párizs. Luke. Cullenek. Támadás. Méreg. Emlékszem már, Luke megharapott. De akkor.. én... vámpír vagyok. 

-Szia Bella! Én Adam vagyok. 
-Tudom kik vagytok. Hallottam a beszélgetést. És egyébként is tudom. Azt is hogy Aro  a rokonom vagy.-itt elhallgattam, nem mondtak semmit ezért folytattam.-És azt is tudom, mik vagytok és mi lettem. Bocs hogy félbeszakítottalak.-ők csak lesokkolva álltak. Végül Adam törte meg a csendet.
-Honnan tudsz ennyi mindent a vámpírokról? 
-Ez hosszú történet-és nem is volt kedvem elmondani.
-Van időnk bőven!-ezen csak mosolyogtam. És belekezdetem a mesélésbe. Elmondtam mindent. Azt hogy Forksba költöztem apuhoz, bele szerettem egy vámpírba, hogy elhagyott, hogy vissza költöztem Párizsba, de pár dolgot nem mondtam el. Például azt hogy miért támadott meg Luke, és ki volt az a vámpír akibe beleszerettem. Ezeket nem kell tudniuk. 
-Ki volt az a vámpír?
-Nem akarom elmondani.
-Hű, elég mozgalmas életed volt.- Jane csak ennyit mondott. De Aro még mindig nem szólt semmit.
-Most hány éves vagy?-kíváncsiskodott tovább.
-21.
-És ennyiszer találkoztál vámpírral?-kerekedet ki Jane szeme. 
-Igen.
-És nem zavar hogy a rokonod vagyok?
-Nem , sőt örülök neki. Te vagy az egyetlen ''élő" rokonom. 
-Gyere, bemutatlak a többieknek.-húzott az ajtó felé Jane.
-Előbb menjetek el vadászni.-szólt ránk Aro.
-Igaza lehet!-mondta Adam.
-Nee már!
-Hagyd Jane! Gyors túlesünk rajta, és kész!-adtam igazat a többieknek.
-Oké.-csak ennyit mondott.


Át mentünk egész Volterán. Mindenki minket, vagyis engem bámult. Kicsit kínosan éreztem magam. Még új vagyok itt. Mikor már kellő messze értünk Volterától beszélgetni kezdtünk.
-Elárulod melyik család volt?
-Nem, fogom.
-De ha kibírták a véred illatát, akkor csakis vegetáriánus család lehetett.
-Így van.-de akkor még nem tudtam hogy ez is sokat mond.
-De csak 2 ilyen családról tudunk.  A Denali és a Cullenek. Nem a Denali klánnál volt, ugye?-csak bólintottam-De a Culleneknél mindenkinek van párja. Várjunk csak! Te Edwarddal voltál együtt!
-Így van! De most már Aro is tudni fog róla.
-Ezt miből gondolod?
-Mivel a képessége az hogy hallja mások gondolatait ha megérinti. 
-Honnan tudsz erről?
-Mindent elmondtak a Cullenek.
-Várj emberek vannak a közelben! Itt az ideje vadászni!
-Állj, emberre? Én ezt nem bírom! Hisz ártatlanok!
-Ne foglalkozz vele!


Ide értek. Nem bírtam magamon uralkodni. Az agyamat ellepte a vörös köd. Vért akartam. Vért. Vért. És még több vért. Nem tudtam tovább türtőztetni magam. Neki rontottam a gyanútlan embernek. Az ütőerébe mélyesztettem a fogam. És csak ittam. Mikor már nem volt benne vér, elengedtem az élettelen testet. Csak néztem magam elé.
-Jó voltál!
-Nem akartam megölni!
-Akkor mivel táplálkoznál?
-Állati vérrel. 
-Nem fogod kibírni. Körülötted mindenki embervérrel táplálkozik. Te lennél egyedül.
-Igazad lehet. De..
-Nincs de!
-Akkor sem fogok tudni így élni!
-Pedig muszáj lesz! Ezzel lezártnak tekintem a témát.
-Jó befejeztem!
A vita után vissza mentünk Volterába. Mindenki minket várt a nagyteremben.
-Sziasztok! Bella had mutassak  be mindenkit!

*********
A következő 2 óra nagyon unalmas volt. Körbe járni egész Volterát és mindenkinek ugyanazt elmondani. Már nagyon untam. Végül megmutatták a szobámat. Nem figyeltem rá hogy milyen csak ledőltem az ágyba. Nem gondoltam hogy egy vámpír is lehet fáradt. Én mégis az voltam. De nem tudtam nyugodtan pihenni. Állandóan Victoria és Jake járt az eszembe. Elmondjam-e nekik vagy ne? Nem tudom. Victoriának biztos. De Jakenek nem. Majd idővel.