21.fejezet: Csak egy pillantás

/Jasper/

„-Találtatok valamit?

-Igen, de van egy rossz hírem.-közölte velem Esme. Mert már Edward is tudta mit találtak, csak én nem.”

-Mi az? Mondjátok már! Mi van Aliccel?-a pánik lassan eluralkodott rajtam.

-Fiam, Alice a Volturinál van.

-Ezt honnan veszitek? Az nem lehet.

-Demetri volt itt. Valószínű, hogy ő vitte el.

-Akkor mire várunk? Menjünk már!

-Rendben, akkor menjünk haza és onnan majd elmegyünk a reptérre, addig is Esme foglal helyet. Jó lesz így?

-Persze, csak siessünk.-még hallottam Esmet ahogy lefoglalja a jegyeket. De én futni akartam, nem akartam ott maradni. Túl sok volt ott az érzelem. Ahogy mindenki értem és Alicért aggódik, nekem ez sok. Emiatt én értem haza elsőnek. Megkerestem a kocsi kulcsot, ami fent volt a szobánkba, mire leértem a többiek már menet készen álltak.

Nem telt el sok idő míg a reptérre értünk, Esme megvette a jegyeket de még így is volt fél óra az indulásig. Carlisle próbálta elérni, hogy a gép hamarabb induljon, de mind hiába. A percek iszonyat lassan teltek. A gép indulása előtt 10 perccel korábban felszálltunk, alig bírtam ki hogy a székben maradjak. Már Emmet is megpróbált a székben tartani, de mind hiába. A repülő végre fel szállt.

*** A repülő megérkezett Olaszországba***

Amikor a gép leszállt Voltera felé vettük az irányt, nem béreltünk kocsit, inkább futva tettük meg az utat. Már látszódtak Voltera falai.

/Alice/

„-Aro parancsára ide hoztunk.-és? Ennyi? Nehezére esne mindent elmondania! Én nem vagyok gondolatolvasó.

-És mit akar?

-Majd megtudod.-ezzel ki is ment és hangos csattanással csukódott be maga után az ajtó.”

Az órák nagyon lassan teltek. És a látomásaim sem változtak, még mindig látom magam ahogy arra kényszerítenek, hogy csatlakozzak hozzájuk, látom Bellát is és látom ahogy Jasper össze omlik teljesen. Én nem tudom mit tegyek.....

Hatalmas csattanással csapódott ki az ajtó. Ismét Demetri állt ott.

-Aro hívat, gyere!

Végig mentünk a hideg, sivár folyosón, amíg el nem értük a nagy fa ajtót. Mikor Felix kinyitotta az ajtót, minden szem pár rám szegeződött.

-Végre, hogy ide értetek.-mosolygott gúnyosan Aro.

-Nem térhetnénk a lényegre?-láttam rajta, hogy nem tetszik neki a hozzá állásom, de nem érdekel.

-De, miért is ne?! Gondolom sejted miért hozattalak ide.

-Igen, sejtem és akármit is akarsz tőlem, nem fogok csatlakozni.

-Biztos vagy ebben? És ha azt mondanám, hogy a családod fogja megbánni, akkor is nemmel válaszolsz?

-Nem tudsz nekik ártani és ezt te is tudod. Úgy hogy jobb lesz ha elengedsz.

-Óóó...arra ne is számíts. Ha akarsz ha nem akkor is csatlakozol.

/Bella/

A csomagtartóba alig fért be annyi cuccot vettünk. Most nem Adammal ültem egy kocsiban hanem a lányokkal. Gyorsan Volterába értünk ahol különös dolog történt.

Ismerős hangot hallottam. Nem bírtam tovább menni, hiszen ez Alice!

-Bella..hallod? Mi történt?-Jane rázogatott.

-Az egyik Cullen itt van!-csak Jane értette meg mi bajom van, a többiek inkább magunkra hagytak.

-Ööö...Figyelj, fogalmam sincs, hogy mit tegyünk. Előbb derítsük ki mi folyik itt, majd utána kigondolunk valamit. Jó?

-Jó, persze. Csak tudjam már meg miért van itt!

Nem beszéltünk többet, a nagy terem ajtajához rohantunk és onnan hallgatóztunk. Teljesen ledöbbentem.

„-De, miért is ne?! Gondolom sejted miért hozattalak ide.

-Igen, sejtem és akármit is akarsz tőlem, nem fogok csatlakozni.

-Biztos vagy ebben? És ha azt mondanám, hogy a családod fogja megbánni, akkor is nemmel válaszolsz?

-Nem tudsz nekik ártani és ezt te is tudod. Úgy hogy jobb lesz ha elengedsz.

-Óóó...arra ne is számíts. Ha akarsz ha nem akkor is csatlakozol. „

Irtó mérges lettem Arora. Hogy tehet ilyet? Jane is látta a pánikot az arcomon.

-Szólok Aronak, hogy beszélni akarunk vele, de a neved nem említem.- csak bólintottam rá.

-Aro, beszélnünk kell veled!-hallottam barátnőm hangját.

-Nem várhat?

-Nem, mert nagyon sürgős. Gyere!

-Jól van, megyek! Ha megbocsájt a kis vendégünk.-fúú, de utálom mikor így beszél.

Mikor az ajtó kinyitódott és Jane meg Aro jöttek ki, Alice hátra fordult és csak egy pillanatra, de a szemembe nézett. Biztos vagyok benne, hogy felismert.

20.fejezet: Mi történt? 2.rész

/Alice/

„Mikor elment Michel én csak ott álltam. Mi van ha Bella az? De ő nem lehet! Sosem inna ember vért. Ha csak nem tettük ennyire tönkre az életét. Lehet úgy érzi miattunk van ez az egész. Még nem akartam vissza menni. Sok mindent nem értek, de nem járhatok utána, mert a többiek rájönnek. Most mit tegyek? „

Ez a kérdés kavargott bennem állandóan. Ennyire nem tehettük tönkre az életét. Nem lehet hogy ő ember vért iszik. Sokáig gondolkoztam ezen. És annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy valaki közeledik. Nem értem hogy játszhatta ki a képességem. Hogy hogy nem láttam előre? De már késő volt. Hátulról elkapott. Nem bírtam védekezni sem. Már csak egy hangos sikoly tellett tőlem, mert valaki elkábított. Már csak a sötétséget láttam. Nem érzékeltem semmit. Nem hallottam. Így fogalmam sem volt róla, hogy hová visznek.

****Órák múlva***

Kábának éreztem magam. Nem tudtam hol vagyok. És hogy mi történhetett. De nem ezek aggasztottak a leginkább. Ha nem az hogy senki nem tudja hogy merre lehetek. A családom már biztosan keres, de nem tudják hol. Megpróbáltam összpontosítani és kutatni a jövőt. Elsőnek egy kép ugrott be ahol Jasper elakar menni a családjától. Pont úgy mint Edward. Ugyan olyan hangulatban volt mint Ed. A másik képen a Volturiban vagyok és én is csatlakoztam hozzájuk. És Bella mellett állok. Nem hittem el amit láttam. Ez teljességgel lehetetlen. Ez...ez nem történhet meg. Biztosan csak a képességem játszik velem. Lehet hogy az a baj, hogy régóta nem táplálkoztam. Vagy nem tudom, de az biztos hogy ez nem fog meg történni. Megpróbáltam kijutni innen, de ablak az nem volt, így nem is tudtam milyen napszak van. Már órák óta ébren vagyok és semmi. De ekkor egy új kép jelent meg. Pár perc múlva bejön egy férfi de az arcát nem láttam. Egyre idegesebb lettem. Fel alá járkáltam mikor az ajtó kicsapódott és bejött egy férfi. DEMETRI??!!! Nem ez nem lehet. Amit láttam az nem történhet meg! Soha!!

-Hát felébredtél?-gúnyos mosolyra szaladt a szája.

-Mint látod, igen! Mit keresek itt?

-Aro parancsára ide hoztunk.-és? Ennyi? Nehezére esne mindent elmondania! Én nem vagyok gondolatolvasó.

-És mit akar?

-Majd megtudod.-ezzel ki is ment és hangos csattanással csukódott be maga után az ajtó.

/Jasper/

„-Alice a Volturiról kérdezősködött és nem jött haza. De egyre zárkózottabb és félek hogy csatlakozni akar hozzájuk.-hadartam el gyorsan. Ekkor már mindenki a nappaliban volt és rám figyelt. Mindenki a gondolataiba merült. De ekkor egy hangos sikolyt hallottunk az erdőből. Felismertem a hangot. Alice. Teljesen ledermedtem, nem bírtam mozdulni sem. „

De így voltak ezzel a többiek is. Carlisle eszmélt fel elsőnek.

-Mennyünk!-jelentette ki, de én el sem fogtam mit mondott. Láttam ahogy kimennek az ajtón csak Edward maradt bent, nem értettem.

-Hallod? Jasper! Figyelj rám! Alicenek szüksége van rád! Gyere!-Alice..Alice...ez járt az eszembe. Bátyám rázogatni kezdett, mire nagy nehezen rá bírtam figyelni.

-Alice.- suttogtam.

-Jasper, figyelj rám! Gyere menjünk a többiek után és keressük meg Alicet!

-Rendben.-csak ennyit mondtam és futottunk is a többiek után. Az erdő közepe felé mentünk , a többiek már vártak ránk.

-Találtatok valamit?

-Igen, de van egy rossz hírem.-közölte velem Esme. Már Edward is tudta mit találtak, csak én nem.

/Jacob/

„Elakartam futni a gond elől. Még hallottam ahogy a többiek marasztalnak. Hogy ne menjek! Csak őrültséget csinálnék! De én nem hallgattam rájuk. Csak futottam az erdőben. Már elég messze jártam La Pushtól így lassítottam, de nem álltam meg. Még nem. Nem tudom mikor fogok vissza menni. Egyelőre biztosan nem. Még nem. „

Már több mint fél éve hogy elhagytam La Pusht. Azóta alig változok át farkassá. Azóta is a canadai erdőben egy kis városban élek. Itt senki nem zavar. Van munkám egy kis lakásom. De még ez sem feledteti velem el Bellát. Akit Victoria kezére adtam és hagytam meghalni.

Megint mint minden nap reggel 8-ra mentem dolgozni egy kis boltba, de ekkor még nem sejtettem hogy ez a nap megváltoztatja az életemet. Egy 20 év körüli lány lépet be a boltba. Teljesen úgy nézett ki mint Bella. Csak annyiban különböztek, hogy szőke melír volt a hajában. Mikor oda ért a kasszához nem bírtam ki hogy megkérdezzem ki ő.

-Szia! Ne haragudj hogy kíváncsiskodom de mi a családneved?-jó ez alég hülyén hangzott, de mindegy. Meg kell tudnom ki ő.

-Szia! És Swan vagyok. De miért kérdezed?

-Öö..semmi.-láttam az arcán hogy nem ért semmit, de nem magyarázhattam el neki. Még nem. Elsöbb meg kell tudnom mindent.

20. fejezet: mi történt? 1. rész

„Ők is berakták a lencséket és mentünk ki a kocsikhoz. Én Adammal mentem, Jane, Alec, Heidi meg Renata a másik kocsival. Mikor elindultunk kínos csönd lett a kocsiban.”

/Bella/

Nem tudtam mit mondhatnék. Én sem értem miért csókoltam meg múltkor, és nem tudok mit csinálni. Ez teljesen kiakaszt. Remélem ez a vásárlás egy kicsit lenyugtat. De van egy olyan érzésem hogy még idegesebb leszek, mert Alice is kitudott akasztani, és Jane teljesen hasonlít rá. Nem csak az idegesítő részében, hanem abban is, hogy segít mindenben és meghallgat. Bár Heide-vel és Renata-val is lehet beszélgetni, de ők valamiért nem értenek meg. Olyan mintha már ő is átélte volna amit én is. De erről még nem beszélt soha. És lehet hogy nem is fog. Adam még mindig nem szólt semmit és én sem tudok miről beszélni. Szerencsére már nincs messze a pláza, de óráknak tűnik. És én nem sokáig bírom már. Valamiről muszáj beszélnünk. -Beszélnünk kéne a csókról!-kezdtem bele.

-Én is erre gondoltam.-mondta csöndesen.- Figyelj, én szeretlek és mindent megtennék érted, de ne várd el tőlem hogy örökre várjak rád! Dönts el mi legyen! Ha vissza akarsz menni Edwardhoz akkor mond meg! Mert én így nem bírok élni!-nem tudtam mit mondhatnék. Mikor szólásra nyitottam volna a számat, közbe szólt.-Nem kell most döntened! Csak mond majd el hogy, hogy döntöttél! Ennyit kérek csak!

-Rendben.-csak ennyit mondtam.

Alig vártam már hogy oda érjünk. Legalább nem kell a szemébe néznem és megmondanom neki hogy még mindig szeretem Edwardot, de elakarom felejteni és hogy Adammal akarok lenni. Szerencsére már csak pár méter és ott vagyunk. Jane-nék már ott vannak és minket várnak. Amint be értünk a parkolóba én ugrottam is ki a kocsiból és szaladtam oda a többiekhez, ők nem értették mi a bajom, de nem hagytam hogy rákérdezzenek. Inkább húztam őket a plázába. Sosem gondoltam volna hogy ennyire örülök hogy bemehetek, így nem kell Adammal foglalkoznom és csak is a ruhákat kell nézegetnem Jannel. Elfogja terelni a gondolataimat. Remélem. Az első üzletbe rögtön be is mentünk, a fiúk persze kint maradtak.

-Jane, beszélnünk kell! De nem akarom hogy a fiúk hallják.

-Hát, akkor csak otthon bírunk beszélni.

-Jól van.- egyeztem bele, bár jobban örülnék neki ha már eltudnám neki mondani hogy mi bánt. Nem tudom hogy lesz tovább.

-Bella, Bella!! Hahó! Figyelsz??

-Mi? Bocs, kicsit elbambúltam.

-Kicsit? Na mindegy, inkább vásároljunk!-pattogott Jane.

****************

Már órák óta vásároltunk és kb. 50 szatyort cipelnek a srácok amit ők egyáltalán nem díjaznak. De minket nem igazán érdekel. Mi csak jót mosolygunk rajtuk. Boltról boltra mentünk. Minden hol jelentős összeget hagytunk ott, amit az eladók nagy örömmel fogadtak. A nap végére elindulhattunk haza felé. A csomagtartóba alig fért be annyi cuccot vettünk. Most nem Adammal ültem egy kocsiban hanem a lányokkal. Gyorsan Volterába értünk ahol különös dolog történt.

19. fejezet: Bella Volturi

"Teljesen belemerültem a csodálásába, egészen annyira hogy nem vettem észre hogy valaki közeledik. Már csak akkor amikor vállamra tette a kezét. Nem tudtam ki lehet  az. De amikor a szemébe néztem, elvesztem a tekintetében és már nem voltam dühös. "

/Bella/
-Te mit keresel itt?-hangom erőtlennek tűnk. 
-Bocsánatot akarok kérni! Tudom szemétség volt tőlem, ezt tenni veled! Sajnálom! Kérlek!-könyörgőre fogta, de én még mindig a vörös szemében gyönyörködtem, nem volt olyan szép mint Edwardé, de mégis volt benne valami ami megfogott.  Kisebb fázis késéssel válaszoltam.
-Figyelj én nem haragszom, annyira! De nem értem mire volt ez jó! Én tényleg szeretlek! És Alecet is lerendeztem, de még nem bírok megbízni benned. Legyünk csak barátok, te is tudod hogy ez nem fog menni! Sajnálom!
-Bella, én is szeretlek! És igen is sikerülni fog! El kell felejtened őt! Tudod hogy úgy sem jön vissza! Vagy ha akarod akkor megkereshetjük a beavatás után!-hangja egyre szomorúbb lett, de én sem tudtam mit akarok. Jó lenne újra látni, de nem szeret. 
-Tényleg, megtennéd értem?
-Bármit, hisz szeretlek!-én sem tudtam mit csinálok, már csak azt vettem észre hogy megcsókolom. Jól eset az érintése, de azt éreztem ezzel megcsalom Edwardot. A csókunkat ő szakította meg.
-Most már tudsz bízni bennem?
-Azt hiszem!-mondtam sejtelmesen, és újra megcsókoltam. Minden elveszett körülütünk, csak mi voltunk. De csókunkat valaki megszakította. 
-Örülök hogy ennyire egymásra találtatok, de Aro hívat!
-Szerencséd van Alec, hogy Bella megbocsájtott nekem! Különben darabokra tépnélek!
-Igen? Nem én kezdtem ki másik lánnyal!-vágott vissza Alec.
-Srácok, ezt most hagyjátok abba!-álltam közéjük.
-Rendben.-mondták egyszerre. Adam pedig elkezdett Voltera felé húzni. Most jól eset a száguldás, de túl rövid ideig tartott. Rögtön Arohoz mentem.
-Látom Alec megtalált!
-Igen, szóval mit szeretnél?
-Menj készülődni! 2 óra múlva lesz a beavatásod!
-Rendben.


A szobámba mentem ahol már Jane, Heide és Renata várt. 
-Hát ti?
-Jöttünk segíteni!
-Aha, és minek?
-Ne hülyéskedj már! Megcsináljuk a sminked, és a hajad!-sorolta Heide.
-Hát jó!-nem igazán szeretem ha megcsinálják helyettem ezeket a dolgokat, de nem akartam elrontani az örömüket. Hagytam magamat leültetni a székbe, és elkezdte Renata megcsinálni a sminkem. A szokásos füstös fekete sminket varázsolta szemeimre. Amint kész lett, Heide átvette a terepet, és kiegyenesítette a hajam majd lófarokba kötötte. Mikor kész lett Jane hozta is a fekete köpenyt, ami személy szerint nekem nagyon nem tetszett. Még jó hogy csak akkor kell hordani ha valahova el kell menni az újszülött vámpírok miatt, vagy olyan valakik jönnek hozzánk. Még szerencse. Pont végeztünk mikor Alec jött be a szobámba.
-Kopogni nem szokás?
-De, de tudtam hogy kész vagytok és így bejöttem. Egyébként azért jöttem, mert Aro tudni akarta hogy álltok, mert akkor kezdenék.
-Hmm, kész vagyunk, Bella nagyon jól néz ki, úgy hogy teljesen.-Jane olyan mint egy gumilabda, nem lehet lelőni. Nagyon hasonlít Alicre. Csak most kezdek rájönni hogy mennyire hiányoznak a Cullenek. De nem volt sok időm ezen gondolkozni mert oda értünk a nagyteremhez.
-Áááá...Isabella. Hát kész lettél? Mesésen nézel ki!-ölelt át Aro. 
-Köszönöm.
-Hát akkor kezdjük. 

Nem tartott sokáig, csak el kellett mondanom az esküt. Ami vámpír memóriámnak köszönhetően könnyen ment. Mikor végeztünk Jane kezdett kifelé húzni, láttam  Aron hogy valamit akart de nem volt ideje elmondani. Mikor a szobámba értünk Jane szembe fordított magával. Nem tudom mi ütött belé. 
-Tudom hogy gyűlölöd ezt a fekete göncöt és egyébként is ezt csak akkor kell viselnünk ha el kell mennünk valamerre az újszülöttek miatt. És mivel alig van pár ruhád, úgy döntöttem elmegyünk vásárolni.-már nyitni akartam a számat, hogy ellenkezni kezdjek, de megelőzött- És mielőtt nemet mondanál, nincs választásod! Aro is tudja hogy elmegyünk, ja és jön Renata és Heide is. Ja meg Alec és Adam hogy cipeljék a szatyrokat. 
-Biztos nem tehetek semmit ez ellen?-kezdtem reménykedni.
-Nem.-vágta rá rögtön. Innen már nem szabadulhatok. Ha ő is úgy vásárol mint Alice akkor nekem végem.  
-Akkor most indulunk, Heide adott kölcsön pár ruhát, oda raktam az ágyadra. Hagylak átöltözni, utána gyere át hozzám.
-Rendben.-oda mentem az ágyamhoz és megnéztem a ruháimat. Egy kockás ing, egy fehér póló, egy kopott farmer és egy tornacsuka volt ott. Pontosan eltalálta az ízlésemet. Gyorsan felvettem a ruhákat és lemostam a sminkem, helyette csak kihúztam a szemem és egy kevés szájfényt raktam fel.  A hajamat ugyan úgy hagytam. És már mentem is Jane szobájába. Már készen várt rám. Rajta is egy ing, egy farmer és egy tornacsuka volt. Ugyan úgy felkötötte a haját mint ahogy nekem van. Alec is a szobában volt  Adammal együtt. Rajtuk egy farmer póló összeállítás volt egy tornacsukával. Már csak Heide is Renata hiányzott. 
-Végre hogy itt vagy. Azt hittem sosem készülsz el. 
-Alig volt 15 perc.
-Tudom, de már menni akarok. Addig is itt vannak a kontaktlencsék, hogy ne legyen feltűnő a vörös szemetek.
-Oké.-mondtuk egyszerre és beraktuk a lencséket. Addigra ide ért Heide és Renata is. Rajtuk egy miniruha volt magassarkúval. Ők is berakták a lencséket és mentünk ki a kocsikhoz. Én Adammal mentem, Jane, Alec, Heidi meg Renata a másik kocsival. Mikor elindultunk kínos csönd lett a kocsiban. 


/Alice/
Mikor elment MichelMichel én csak ott álltam. Mi van ha Bella az? De ő nem lehet! Sosem inna ember vért. Ha csak nem tettük ennyire tönkre az életét. Lehet úgy érzi miattunk van ez az egész. Még nem akartam vissza menni. Sok mindent nem értek, de nem járhatok utána, mert a többiek rájönnek. Most mit tegyek?


/Jasper/
Mi ütött Alicbe? Nem értem! Mikkor Bellát ott hagytuk, mindenki rosszul viselte, de leginkább Alice és Edward. Eddig is voltak látomásai, de akkor mindent elmondott.  És nem titkolózott. Egyre zárkózottabb és nem értem az egészet. Már kérdeztem Edwardot is de ő sem tud semmit. Alice elrejti a gondolatait. És mit akart Micheltől ami miatt ki kellett menniük az erdőbe hogy mi ne halljuk. Mi ennyire fontos? Ez így nem mehet tovább. Beszélnem kell vele. Már hallom is hogy jönnek, nem is. Csak Michel jön. 

-Alice merre van?-kezdtem aggódni.
-Még ott maradt, szerintem mindjárt jön.
-Oké, és miről beszéltetek? 
-Csak kérdezett pár dolgot a Volturiról.
-Mi? Miért? Ugye nem akar elmenni oda?
-Nem hiszem.-már Edward is lejött a nappaliba a beszélgetést hallva. 
-Mi történt?-lett ijedt a hangja.
-Alice a Volturiról kérdezősködött és nem jött haza. De egyre zárkózottabb és félek hogy csatlakozni akar hozzájuk.-hadartam el gyorsan. Ekkor már mindenki a nappaliban volt és rám figyelt.  Mindenki a gondolataiba merült. De ekkor egy hangos sikolyt hallottunk az erdőből. Felismertem a hangot. Alice. Teljesen ledermedtem, nem bírtam mozdulni sem.

18.fejezet: Az új családtag

"-Honnan tudsz rólunk? Egyáltalán honnan tudsz mindent velünk kapcsolatban?-szólalt meg Edward.
-Én..én...
-Ki vagy te egyáltalán? "


/Alice/
-Michel Volturi.-felelte magabiztosan.
-Volturi?-kerekedett ki  nővérem szeme.
-Igen, de már eljöttem tőlük. Nem bírtam azt az életet. És volt egy lány akivel nagyon szerettük egymást, de ő nem volt hajlandó lemondani az ember vérről. Ezért is döntöttem úgy hogy ide jövök. Hát  ha ti befogadtok.
-Nos, ezt meg kell beszélnem a családommal. Tudod nálunk mindent szavazással döntünk el.-Carlislenek igaza van. Tudom hogy Edward nem akarja hogy maradjon, és Rosalie sem szeretné, de nem látok semmi olyan dolgot ami veszélyezné a családom biztosságát. Miért ne érdemelhetne második esélyt? Gondolat menetemből Jasper szakított ki.

-Kicsim jól vagy?-nem értettem miért kérdezi, és hogy miért néz rám mindenki, és hogy hova lett Michel.
-Ühüm, persze. De miért?
-Mert percek óta szólongatunk, de te nem reagálsz. A látomásoddal kapcsolatos?
-Nem.-vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan is. És ez mindenkinek feltűnt.
-Alice, tényleg mi baj van? Mit rejtegetsz a gondolataidban? Kérlek, mond el.-nem tudhatja meg Edward. Túl kockázatos.
-Hagyjuk.-csak ennyit mondtam.
-Jól van gyerekek. Ezt máskor megbeszéljük. De most el kell döntenünk hogy Michel maradhat-e? Szóval szavazzunk!  Én igennel szavazok.Esme?
-Természetesen igen.-legalább anya mellettem áll.
-Edward?
-Nem.-miből gondoltam hogy így lesz.
-Rosalie?
-Nem.-tudtam hogy így lesz.
-Emmet?-ő nem tudom mit fog mondani.Vagy mellénk áll, vagy össze veszik Rosalieval.
-Nem.-a francba.
-Alice?
-Mivel semmi fenyegetést nem láttok, ezért igen.-3 igen és 3 nem. Jasperen múlik minden.
-Jasper?
-Tényleg nem látsz semmi különöset vele kapcsolatban?-nézett mélyen a szemembe.
-Nem.
-Akkor igennel szavazok.
-Papucs.-Emmet nem bírta ki hogy ne szóljon be.
- Még hogy én? Te válaszoltál nemmel, Rose kedvéért.-na megint kezdik, teljesen kikészítenek. Mindig megszívja valaki. És most csak egy baj van Nem elég nekem ezek a látomások, még ők is csinálják., Jasper nem fog bírni magával és neki fog esni Emmetnek és Jasper lesz aki súlyosan megsérül, de én csak itt állok és nem teszek semmit. Mi van velem?
-Fiúk, hagyjátok abba!-szólt rájuk a bátyám. Szerencsére ő hallja a gondolataimat.-Jasper, hagyd abba, te is tudod mi lesz ennek a vége! Gondolj Alicere.
"Köszönöm"-üzentem gondolatban Edwardnak. ő csak bólintott.
-Gyerekek, most már itt az ideje hogy beszéljünk Michelel.-szólalt meg Esme, aki eddig csak távolról figyelte az eseményeket.
-Rendben.-mondtuk egyszerre.
-Úgy volt hogy 15 perc múlva vissza jön.-kezdett aggodalmaskodni apa. Én megpróbáltam kutatni a jövőben, hátha felbukkan valami. És így is lett, Michel ahogy 2 perc múlva megjön, és fél pillanatra Bella vérvörös szemekkel. Szerencsére Ed nem vett észre semmit.
-2 perc és itt lesz.

Pontosan 2 perc múlva vissza jött Michel.
-Hogy döntöttetek?
-Maradhatsz, de csak egy feltétellel!
-És mi lenne az?
-Csak is állati vért iszol. Ha rajta kapunk hogy megszegted az ígéreted, akkor el kell menned. Megérteted?
-Igen.
-Rendben, akkor gyere és ülj le, mesélj magadról.

Mindenki helyett foglat a kanapékon.
-Mit szeretnétek tudni?
-Mesélj az emberi életedről. Hogy mikor változtál át, meg ilyenek.-kérte meg anya.
-Rendes nevem Michel Darwin. 1896-ban születtem Los Angelesben, a családomat megölték 8 éves koromban. Utána az utcán éltem. 1911-ben mikor 15 éves lettem, megtámadtak, később kiderült vámpírok voltak. Nagyon súlyosak voltak a sérüléseim amikor Aro rám talált. Rögtön átváltoztatott. Akkor még újszülött voltam rátudtak szoktatni az ember vérre, de nekem én sosem bírtam ember vért inni, de muszáj volt. Nem sokkal rá meg lett a képességem is. Át tudok menni szilárd tárgyakon.
-Wow, ez zsír. Mutasd meg.-könyörgött Emmet.
-Majd később, ha nem bánjátok!
-Persze, folytasd.
-Na, szóval. Volterában bele szerettem egy lányba. Imádtam őt, de nem volt hajlandó lemondani az ember vérről. Emiatt sokszor veszekedtünk és eltávolodtunk egymástól. Emiatt is jöttem el onnan.
-Most már megmutatod?
-Persze.-felállt és oda sétál a falhoz. Pár másodperc múlva már a fal túloldalán volt. Mindenkivel beszélt egy kicsit. Én is megakartam tőle tudni pár dolgot. Hát ha ott volt még akkor amikor új vámpír ment Volterába. Meg kell tudnom ki volt az.

-Michel beszélhetnénk?-kérdetem tőle.
-Persze.-kimentünk az erdőbe, ahol már senki sem hall minket.
-Meddig maradtál Volterában, már mint mikor jöttél el?
-1 vagy 2 hete.
-Miért?
-Nem tudsz róla hogy ment-e oda egy új vámpír?
-De egy vámpír jött, ő Aro rokona. A nevére sajnos nem emlékszem.
-Már mint valódi rokona Aronak?
-Igen.
-Értem és köszi.
-Nincs mit.-ezzel el is indult haza. Valami itt nem stimmel, csak tudnám mi az.

17. fejezet: Egy új családtag?

/Victoria/
Fogalmam sem volt róla ki lehet az, de egy baj volt, ő tudta kik  vagyunk.
-Ki vagy te?-tette fel szerelmem a kérdést.
-Michel Volturi.-alig néz ki 15 évesnek. Mit kereshetett ő a Volturinál.
-Volturi? És mit akarsz?-hangom egyáltalán nem volt kedves, remélem ezt ő is észre vette.
-A Culleneket keresem.-mit akarhat tőlük? 
-Minek?-mondja már meg mit akar, vagy páros lábbal rúgom ki. Szerelmem észre vette mennyire dühös lettem, így jobbnak látta ha ő beszél. 
-Miért keresed őket?
-Szeretnék csatlakozni hozzájuk. Volterában már nem bírtam maradni. Kérlek, megtudjátok mondani merre vannak?
-Persze, most éppen Londonban vannak. Azon belül nem tudom. Onnan már megtalálod őket.-már  cseppet sem voltam dühös, de ebben szerelmem is segített. Bár nem tartom jó ötletnek hogy egy Volturi lakjon náluk, de az ő döntésük lesz hogy megengedik-e neki vagy nem. Én nem szólok bele. 
-Köszönöm. Sziasztok!
-Nincs mit! Szia.-köszöntünk el szerelmemmel. Remélem megtalálja őket. Még jó hogy Bella Párizsban van és nem Angliában. De mi lehet vele? Nem hív fel, de még el sem jön. Tudom még nincs sok ideje hogy elment, de akkor is! Ne történjen vele semmi csak ennyit kérek!


/Michel/
Amint megtudtam merre találom a Cullen családod már futottam is, minél hamarabb oda akartam érni, hogy új életet kezdjek. Elfelejtsem régi szerelmemet, és az ember ölő énemet. Órákon át futottam, míg el nem értem a tengert, azt az utat úszva tettem meg. Nem kellett sok idő, már partot is értem. Közeledtem London felé és egyre idegesebb lettem. Mi van ha nem fogadnak be? Hova fogok menni ez után? Nem lesz baj abból hogy én Volturi voltam? Ezek a kérdések kavarogtak bennem. Észre sem vettem hogy beértem Londonba. Nem mentem be a belvárosba, hanem rögtön az erdő felé vettem az irányt. Elég nehéz volt megtalálni őket, de végre sikerült. Egy óriási fehér ház állt itt. Izgultam, nagyon is. És félek mi van ha nem engedik meg hogy itt lakjak? Nem Michel, nem gondolsz hülyeségekre, oda mész szépen és be kopogsz! Te jó isten mostanában egyre többször beszélek magamban. Ez kezd bizar lenni. Mikor össze szedtem minden bátorságomat be kopogtam. Nem tudtam mire számítsak.


/Alice/
Napok óta ugyan az a látomás. Egy 15 éves vámpír srácról, aki ide jön de nem tudom miért! Idegesít, mi van ha veszély hoz a családra. Beszéltem erről Carlislevel, de ő nem hallgat rám. Szerinte csak egy átlagos vámpír. De szerintem nem. Mint minden nap, ülünk a nappaliban és nem csinálunk semmit. Szerelmem karjaiban fekszek mint mindig. Ő megnyugtat. És szerintem hisz is nekem. És mint minden nap, újabb látomásom volt. Percekig néztem a semmibe. Hallottam hogy szerelmem szólongat, de nem figyeltem. Ismét egy 15 éves vámpírt láttam, de most tisztábban. Még ma ideér. De utána egy másik kép is becsúszott. Bella vérvörös szemekkel. Nem tudom mire utalnak ezek a látomások. Bella jól van, és nem lehet vámpír. A látomásban szereplő lány biztos nagyon hasonlít rá. Nem tudom.


-Kicsim, mit látsz? Szólalj meg!-kérlelt Jasper. Már a többiek is körénk gyűltek. Nagy meglepetésemre Edward is lejött. 
-Jasper, mi baja?-szólalt meg hetek óta Edward.
-Nem tudom, látomása volt, és ennyi. Nem tudsz valamit kiolvasni a gondolataiból?-meg kell szólalnom, Edward nem láthatja amit én. 
-Nem, semmit.
-Nincs semmi bajom! De jön egy új vámpír, nem tudom mit akar, de nem sokára itt van! Készüljetek fel! Én...én.. mindjárt jövök!-mindenki döbbenten nézett rám. Nem tudták mire vélni a viselkedésemet. Jasper utánam jött.


-Alice, mit láttál?
-Már elmondtam. 
-Nem hiszek neked. Túl rég óta ismerlek.
-Hagyjuk ezt jó? Majd elmondom. De most menjünk le mert mindjárt itt lesz!-szerelmem nem értett semmit. De amikor leértem mindenki arcáról ezt tudtam leolvasni.
-Már itt is van!-végszóra be kopogott. Esme nyitott ajtót. 
-Szia! Gyere be! 
-Jó napot! Köszönöm!
-A nevem Esme Cullen. És ő a férjem Carlisle Cullen.
-Tudom kik maguk! És...
-Honnan tudsz rólunk? Egyáltalán honnan tudsz mindent velünk kapcsolatban?-szólalt meg Edward.
-Én..én...
-Ki vagy te egyáltalán?

16.fejezet

/Bella/

Nem hiszem el. Hogy tehette? Esélyem volt új életet kezdeni! De így!  Miért kavart be? És miért kellett Adamnak rögtön más csajjal kavarnia? Ez így nem fog menni! Nem bírok így élni, bár a vadászatok egyre könnyebben mennek. Mindig Janel megyek aki állandóan csak bátorít, és lassan hozzá szokok hogy embert vért iszok. De erre nagyon nem vagyok büszke! Victroiának sikerült jó útra térni annyi idő után. De nekem nem fog menni. Így könnyebb. De mit szólna ehhez a Cullen család? Carlisle lenne a legcsalódottabb, mit szólna Esme, Alice vagy Edward? Alecnek nincs igaza, már nem érzek semmit Edward iránt. Hiába mondja mindenki azt. Nem tudom megtudok-e bocsájtani Alecnek? De sosem voltam harag tartó, főleg ha utána a dolgok megoldottak. Ezek után még itt van a beavatásom is. Amit nem is tudok mikor lesz. Aro még nem is tud a képességemről. Ezek után még nem is beszéltem Victoriával, sem Jakkel. Ennek is eljön az ideje. De jobb minél előbb mint soha. Mert még ki tudom magyarázni a vörös szememet. Rá fogom arra hogy még újszülött vagyok, ez igaz is,de...akkor is ártatlan emberek életét veszem el. Ezen mér nem tudok változtatni. Nincs hozzá elég akarat erőm. Nem fogok erről szólni Aronak. Ha már itt tartunk megkeresem és beszélek vele. Jobb mint céltalanul bolyongani a folyosókon vagy össze veszni Jannel is, mivel elég feldúlt vagyok még mindig. Jobb ha egy ideig nem kerülnek a szemem elé. Amíg ezen gondolkoztam oda értem a nagyteremhez. Mikor beléptem Aro és Marcus valamin vitáztak de amint észre vettek abba hagyták. Min veszhettek össze? Mindegy majd megkérdezem Arotól. Ezen kívül csak az tűnt fel hogy eggyel több szék van bent. De nem bírtam tovább gondolkodni mert Aro megszólalt végre. 

-Áá.. Isabella!-Bella akartam mondani, de mindegy, nem fontos-Mi járatban?

-Csak beszélni akartam veled.

-Miről?

-A beavatásról és a képességemről.

-Mond mit szeretnél! 

-Mikor lesz a beavatás?

-Holnap.De mi van az erőddel?-nem hiszem el hogy csak ez érdekli.

-Van egy pajzsom, ami mentális és fizikai is.-mondtam büszkén.

-Az nagy erő. Főleg ha tudod már irányítani.-hangja elismerő volt. Ha még tudná hogy az össze vámpír ereje az enyém. Akkor mi lenne?

-Már gyakorolom.

-Akkor folytasd. De nekem még sok elintézni valóm van.

-Jó rendben, menj csak.

Nekem nem volt kedvem a szobámban dekkolni, ezért kimentem az erdőbe. Nem kellett sok idő míg egy vízeséshez nem értem. Gyönyörű volt. Leültem a partra és a víz csobogását hallgattam. Megnyugtatott. Mindent kizárhattam az elmémből egy kis időre. Nem gondoltam semmire. Nem voltam izgatott a holnapi nap miatt. Mindent elfelejthetek de nem sokáig. Mert az a baj hogy vámpíroknak gyorsabban telik az idő, amit valljuk be, nehéz megszoknom. 

Gyorsan teltek az órák. Már napfelkelte van. Mesébe illő a táj. Teljesen belemerültem a csodálásába, egészen annyira hogy nem vettem észre hogy valaki közeledik. Már csak akkor amikor vállamra tette a kezét. Nem tudtam ki lehet  az. De amikor a szemébe elvesztem a tekintetében és már nem voltam dühös. 

/Victoria/

Napok óta elment és nem hívott ahogy megígérte! Aggódom érte! Mi van ha történ valami vele? Azt nem bocsájtanám meg magamnak. 5 percenként próbálom hívni de ki van kapcsolva vagy én nem tudom. Ezzel az idegeskedéssel kikészítem Jhonnyt is. Szerelmem tudja hogy Bella menyire fontos nekem. Hisz ő segített nekem abban hogy jobb ember legyek. Hogy állati vért igyak, amit azóta is betartok. És ezért öröké hálás leszek neki. Éppen ezért nem élném túl ha valami baja esne. De ekkor valaki betoppant az ajtón? Szerelmemmel egyszerre ugrottunk fel! És álltunk támadó állásba. De az idegen nem tett így, ő jól tudta kik vagyunk. De mi nem tudtuk ki lehet. És mit akarhat.

/Alice/ 

A családunk még rosszabb hangulatban van mint eddig. Sosem gondoltam volna hogy ilyen hamar elveszítsük Bellát. És hogy Victoria öli meg. Azok a hülye kutyák nem tudták megvédeni. A mai napig nem mondta el Edward hogy  mit mutatott neki az a kutya. De nem is beszél senkivel sem. Még jó hogy vadászni elmegy. De mind attól félünk hogy valami hülyeséget csinál. Vagy elmegy és nem látjuk többet. Szerencsére ilyen látomásom csak egy volt azt is hamar megakadályoztuk, így nem ment el. De mostanában van egy másik látomásom is ami elégé aggaszt mert nem tudom ki lehet az a vámpír. Még újszülöttnek néz ki, de egy biztos minket keres. Csak egy baj van. Nem tudom mi okból. És hogy mikor fog bekövetkezni a látomásom. Már szóltam a családomnak, de senkit sem zavart igazán. Egyedül engem érdekelt. De pár napja volt egy látomásom Belláról, legalábbis szerintem ő volt. De ő nem lehetett mert vörös volt a szeme és a Voltrinál volt. Ő biztos nem lehet a mi Bellánk. Ezért nem is szóltam a családomnak. Jobb ha erről nem tudnak. Ilyen hangulatban telnek a napjaink. Nekem mindig van valami látomásom. De fele nem is tudom mikor fog bekövetkezni és az a fura hogy már az új vámpírral kapcsolatban is vannak látomásaim. De ezekről nem beszéltem senkinek sem.

15.fejezet: Miért tetted ezt?

/Alec/

*Adam és Bella veszekedése előtt*

Nem hiszem el hogy Adam rástartolt Bellára. Ismerem már jól, eddig minden nő csak egy éjszakára kellett neki. Ha ezt csinálja Bellával is, megölöm. Jobb ha még az elején beszélek Adammal. Bella alig 2 hete van itt és máris rátalált a szerelem. Ezt kétlem! Előtte mást szeretett, aki elhagyta, de van egy olyan érzésem hogy még mindig szereti. Csak nem mutatja ki. De lehet hogy mindenki jobban járna vele ha vissza menne Edwardhoz. Elmondaná neki hogy még mindig szereti, Adam meg szórakozhatna tovább a csajokkal. Bella itt nem lesz boldog. Soha. Hisz Volturi tönkre teszi az egész életét. Embert vért kell innia. Ő nem ilyen. Nem fogja bírni. Erősnek mutatja magát, de nem az. Ő nem fogja bírni ezt az életet. Majd beszélek erről Aronak. Mi lenne ha felkeresném Edwardot  hogy jöjjön ide mert a szerelme vámpír és most épp csatlakozni akar a Volturihoz mint negyedik tag. Tuti kiröhögne és nem is jönne el, azt hinné hogy csapda. Sosem jönnének ide a Cullenek. De amint lesz rá alkalmam ide hívom őket vagy ha önszántukból jönnek elmondom nekik az egész történetet Belláról. Mivel ő nem akar velük találkozni. Akármibe is kerül én megfogom tenni. Bella már olyan nekem mint a nővérem, oly annyira  szeretem őt mint Janet. Imádom mindkettőjüket! Amikor megláttam a gépet amin Adammal csókolózik, nem is tudom mit éreztem. Egy pillanat alatt az összes érzelem leolvasható volt az arcomról. Nem tudom Bella ebből mit vett észre. Remélem semmit. Még a végén félre érti. Épp Bella szobájánál megyek el. Mi a francot keres itt Adam.

-Mit keresel itt?-nem vette észre hogy jövök, ezért a hangom hallatára összerezzent.
-Nem mindegy ez neked?
-Képzeld nem! Szóval?
-Csak beszélni akarok Bellával a ma történtekről. De nem tudom hogy ez-e a legmegfelelőbb pillanat-e?
-Szerintem nem! Gyere beszélni akarok veled!
-Oké.-elindultam a szobám felé. Adam követett. A szobám elég messze volt Belláétól így biztos lehetek benn hogy nem hall minket.

-Miről akarsz beszélni?
-Belláról.
-Mi van vele?
-Csak annyi hogy nem akarom hogy úgy végezze mint a többi barátnőd.
-Mi van?
-Ismerlek már Adam!
-Aha persze!
-És egyébként is ő mást szeret, csak ő elhagyta Bellát, de biztos vagyok benne hogy még mindig szeretik egymást!
-És ki ez az állítólagos szerelme?
-Az egyik Cullen.
-És mi közöd van neked ehhez?
-Az hogy Bellát úgy szeretem mintha a nővérem lenne. Nem hagyom hogy szórakozz vele. Eleget szenvedett már az életében, új életet akar kezdeni, de ezt nem tedd tönkre. Úgy hogy keress másik lány akivel szórakozhatsz. Bellát pedig hagyd békén!
-Bells ezt el is mondta neked már mint azt hogy mást szeret.
-Nem nekem ha nem Janenek.
-Értem. Ha úgy akarod akkor békén hagyom. Most örülsz?
-Igen.
-Most már elmehetek?
-Persze.-kiviharzott a szobámból.

Nem bírok már bent ülni, ki kell szellőztetnem a fejem, elmegyek vadászni. Pár perc múlva az erdőben futottam. Ilyenkor nem szoktunk vadászni, mindig közösen a nagyteremben tartjuk a "vacsoránkat". Heide azokat gyanútlan turistákat vezeti be hozzánk akik Volterát jöttek megnézni mint látványosság. Ha tudnák hogy itt igazi vámpírok laknak sosem jönnének ide. De én jobban szeretek egyedül vadászni, így van ez most is. Egy túrázót fogtam el. Az ütő erébe mélyesztettem a fogam és kiszívtam az összes vérét. Nem maradt élet a testben ezért elégettem. Nem szabad nyomokat hagyni. Már este van, ma nem megyek haza, inkább itt töltöm az éjszakát. Egyébként is szeretek itt lenni. A közelben van egy kis patak, amit imádok, most is oda megyek. Még egyszer át kell gondolnom mindent.

****Más nap****

Már fel kelt a nap, de nekem még  mindig nincs kedvem menni. Ha haza megyek abból óriási vita lesz! Mit tettem? Lehet hogy Adamnak tényleg komolyak voltak a szándékai? De akkor nem mondott volna le róla ilyen könnyen. Ha haza megyek bocsánatot kell kérnem mindkettőjüktől.

***3 óra múlva***

Most már ideje mennem. Voltera felé futottam. Amikor oda értem, nem beszéltem senkivel. Egyenesen a szobám felé mentem. Ahol várt rám valaki, ismerős volt az illat, még sem tudtam ki lehet az.
-Bella, te mit keresel itt?
-Hát, tudod volt egy kis vitám Adammal és te is szóba kerültél.
-Igen? És min vesztetek össze?-tettem a hülyét, bár tudtam át lát rajtam.
-Beszéltél Adammal tegnap este?-dühösnek látszott. Nem mondhatom el neki az igazat.
-Nem.
-Én nem így hallottam. Add ide a kezed!
-Minek?
-Csak csináld!-megtettem a mit kért, pár percig a távolba meredt. Majd megszólalt.
-Honnan tudsz róla? Miért mondtad el neki? Miért kellett ezt csinálnod?-a sírás határán volt.
-Bella, hagy magyarázzam el!
-Nem!-kiáltotta dühösen. Majd kirohant a szobámból. Nem tudom merre mehetett. Ha ezt Aro megtudja nekem végem. Megbántottam Bellát. Aki a legfontosabb neki.

14. fejezet: Na, nee!!

/Bella/
Minek kellet ide jönnöm? A fenébe is. Adam az a kétszínű alak. Hogy tehette? Ezért még megkapja a magáét! Megcsókol utána meg egy másik nővel kavar! Na ezt azért nem. Hogy hihettem hogy lehet köztünk valami! Gondolhattam volna hogy ő is ilyen. Miből gondoltam hogy ő más? Olyan mint Edward. Bár nem szép dolog Edwardhoz hasonlítani, ő teljesen más. Ő elhagyott. Megmondta hogy nem szeret. Azóta lehet hogy már mással van együtt. De akkor is! Admnak hogy volt képe megcsókolni és elhitetni velem hogy több van köztünk mint barátság. Jane is ezzel jött, hogy össze illünk meg minden. Már látom hogy ez nincs így.

Két perce állok itt és még nem vettek észre. Nekem meg nincs erőm oda menni hozzájuk. Engem nem érdekel. Most azonnal el kérem Janetől a fotót vagy fotókat. Még nem tudom mit kezdek velük. Futva mentem a szobájába. Kopogás nélkül mentem be.
-Kopogni nem szokás? Na mind egy! Kinyomtattam a fotókat! Nézd!-fecsegte Jane. Neki bezzeg jó kedve van.
-Kérem ide őket!-most cseppet sem érdekel hogy megbántom-e vagy nem!
-Miért?
-Gyere megmutatom!-most jól jön a tegnap begyűjtött képességek közül a gondolat kivetítő. Megtudom vele másoknak mutatni az emlékeimet vagy a gondolataimat. Most is így tettem. Levetítettem Janenek a kertben történteket. Megértette miért kellenek a képek. Ki is találta mit kezdjünk velük.

Ki mentünk a kertbe, ahol még mindig ott voltak Adamék. Gondosan elkerültük őket, bár ha mellettük mentünk volna el akkor sem vettek volna észre minket. Ahhoz túlságosan elvoltak foglalva egymással. Mi a kert másik végébe mentünk. Barátnőm egy nagy hordóba gallyakat hordott és meglocsolta benzinnel. Meggyújtottam egy gyufát és  a hordóba dobtam. Hatalmas lángok csaptak fel. Kisebb füst felhő szállt fel. Elkezdtem a tűzbe dobni a fényképeket. Nem telt el sok
idő Adam is megjelent a tűznél.

-Mi a fenét csináltok?-vont kérdőre minket.
-Tűzet gyújtottunk.-titokzatoskodott Jane.
-Azt látom, de minek?
-Hogy elégessük a hazug vámpírokat.-mosolygott Jane.
-Na jó, most komolyan!
-Fényképeket égetünk.-néztem a szemébe.
-Azokat amin mi vagyunk, ketten?-komorodott el. Én csak bólintottam.-De miért?-Hát tényleg nem érti? Mekkora egy tuskó! Jane is észre vette hogy kezdek baromi dühüs lenni.
-Mekkora egy barom vagy!-barátnőm csak ennyit mondott.
-Tényleg nem érted?-kérdeztem dühüsen.
-Kéne?
-Megcsókolsz, elhitetted velem hogy köztünk lehet valami. Másnap pedig a szemem láttára smárolsz egy másik csajjal! Na azt már nem!-keltem ki magamból. A maradék képet meg a tűzbe vágtam. Elindultam a szobámba, de nem bírta befogni!

-Várj, Bella! Had magyarázzam el!
-Nem.
-Adj, egy percet,, kérlek!
-Jó. Egy percet kapsz!
-Tegnap a szobád előtt mentem el, és azon gondolkodtam hogy bemenjek-e megbeszélni a csókot vagy nem? Végül úgy döntöttem hogy nem. Utána találkoztam Aleccel aki üvöltözni kezdett velem, beszélt valami Cullenekről, meg hogy olyan mintha a testvére lennél. És hogy hagyjalak békén.

Nem akartam elhinni amit mond. De kénytelen voltam. Nem érdekel akkor sem lehet köztünk semmi Adammal.
-Ha nem hiszel nekem nézd meg Alec emlékeiben!
-Miért csak az övében? Ha már itt tartunk, annak ellenére hogy csak Alec mondta hogy hagyj békén, rögtön keresned kell mást?
-Először is, Én mindent elmondtam és ő nem fog. Azért gondoltam az emlékeire. Másodszor pedig, hallanod kellett volna miket mondott! Bella, hinned kell nekem.
-Nem mondom azt hogy hiszek, de azt sem hogy nem! Megkérdezem Alecet is!-Adam szemében reménység csillant meg.
-Jane, hol a  tesód?
-Vagy a szobájában, vagy elment vadászni!
-Rendben.

Először a szobájába mentem, ahogy gondoltam nincs itt. Azt viszont nem tudom merre ment el. Kérdezősködni nem akarok, mert akkor mindenki kíváncsi lesz mi történt. Majd itt megvárom.

Már vagy három óra telt el. Végre megjelent Alec.
-Bella, te mit keresel itt?

13.fejezet: Képességek!?

/Bella/
Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki.
 Jane. Kezében egy fényképezőgéppel. És a gép már kattant is. Adamal gyorsan szétrebbentünk.
-Ezért megöllek!-kezdtem fenyegetni. De őt ne érdekelte. Inkább elfutott. Mit hitt, hogy nem megyek utána? Nagyot tévedett! De hova mehetett? Lehet hogy Alec szobájába, azt hiszi majd a testvére megvédi. Alec szobája felé vettem az irányt. Igazam volt, itt járt. Nagyon mérges vagyok rá! Ezt nem ússza meg szárazon! Kopogás nélkül nyitottam be a szobába!

-Ááá, Bella! M járatban?
-Hol a nővéred?
-Nem tudom!
-Ja, persze! Szóval hol van?
-Nincs itt!
-Tényleg? Jane, gyere elő!
-Jól van! A szekrénybe bújt!
-Köszönöm.-megindultam a szekrény felé, de Jane megelőzött. Kirontott a szekrényből és testvére felé vette az irányt.
-Áruló.-ért oda barátném. Láttam mire készül, és ezt Alec is tudta. Arcáról lelehetett olvasni a félelmet.

Mindketten ismertük Jane erejét. Ha azt valaki ellen  használja, az nem mindig éli túl. Nem mertem közéjük állni, de várjunk csak.... nekem van egy pajzsom. Én hülye! Megpróbáltam kiterjeszteni a pajzsom, és sikerült. Bevontam Alecet a pajzsommal. Remélem így már nem tud neki ártani. Így is lett. Mindketten értetlenül néztek. Semmit nem értettek. Végül Alec szólalt meg.

-Van egy pajzsod?-kerekedett ki a szeme.
-Igen.
-Minden képességgel szemben működik?-kíváncsiskodott tovább.
-Nem tudom, akkor gyakoroltuk Adammal, mikor megzavartak minket.
-Én nem így láttam.-nem hiszem el Jane. Neked véged.
-Ezt hogy érted?-hangjában féltékenységet véltem felfedezni.
-Úgy hogy...-kezdett volna bele Jane, de belé fojtottam a szót.
-Meg ne szólalj!-figyelmeztettem.
-Mondjátok már el!-szólt ránk Alec.
-Inkább megmutatom!-és már vette is elő a gépet.
-Ohh, értem. Hagyjuk. Akkor mi van a pajzsoddal?-hangja szomorúan csengett.
-Mi lenne? Nem tudom, nem próbáltam.

-Akkor itt az ideje!-Alec helyet pedig Janet vontam be a pajzsom alá. Sikerült. Akár hogy próbálkozott, nem sikerült rést találnia a pajzson.
-Szóval igen!-hagyta abba a pajzsom ostromozását Alec.
-Ez nagyszerű! El kell mondani Aronak!
-Állj! Előbb add ide a képet!
-Nem!
-Pedig ide fogod adni!-mondtam határozottan, mire Jane a földre eset és sikítani kezdett.
-Bella, hagy abba!-szólt rám Alec, mire elfordítottam a tekintetem róla. Jane dühösen pattant fel.
-Mi volt ez?-vont kérdőre.
-Én... nem értem. Ez a te képességed.
-Hát ez az!
-Lányok, mi van akkor hogy ha valakit a pajzsa alá vesz annak másolja az erejét.-vetette fel.
-Az nem lehet!-hitetlenkedtem.
-Mi van ha még is.
-Irány kipróbálni.-én nem lelkesedtem az ötletért, nem úgy mint az ötlet kitalálója, Jane.
-Szerintem ez ne jó ötlet!
-Gyere, csak bizonyosodjunk meg róla hogy tényleg így van.-kérleltek mindketten.
-Jól van! Hol kezdjük?
-Szerezd meg Adam erejét! Utána mindenkiét Volterából.
-Nem kéne Aronak is szólni?
-Majd szólunk neki később.

-Rossz elő érzetem van.-tűnődtem. Mi van akkor ha ezt Aro megtudja? Én leszek a leghatalmasabb vámpír az egész Volterában! Mit Volterában, az egész világon! Akkor tuti nem enged el soha. Itt élhetem le egész hátra lévő életemet, amit valljunk be elég hosszú idő! Gondolataimból Jane rázott ki!
-Akkor megyünk?
-Hova?-értetlenkedtem.
-Begyűjteni a képességeket.
-Megyünk, de egyszerre csak egy erőt!-adtam meg magam.

Tényleg úgy volt ahogy gondolták. Másolni tudom más vámpírok erejét. Órák óta mászkálunk és képességeket gyűjtök. Már meg sem tudom számolni, annyi erőt másoltam át. Felét még használni sem tudom. Van közte gondolatolvasás, jövőbe látás, emberré változás, és még sorolhatnám. De a kedvencem a tárgyak mozgatása. Kár hogy Jasperé nincs meg.  Néha hasznomra válna. Főleg mikor Janet kell lenyugtatni.

Ebbe a pár órába teljesen kimerültem. Csak holnap fogok Aroval beszélni és Adammal is meg kell beszélnem a ma történteket. És vár rám még egy dolog meg kell szereznem a képet Janetől. Az este megint iszonyat gyorsan telt. De elhatároztam, amint meg van a beavatás elmegyek Vichez és Jakehez is. Remélem Jake semmi hülyeséget nem csinált. Mert ha igen kitekerem a nyakát. Egész este ezen kattogott az agyam. De az éjszaka gyorsan telt, és így hamar reggel lett. Még nem akartam beszélni Aroval. Úgy döntöttem kimegyek  a kertbe, de bár ne így tettem volna.

12. fejezet: Képesség és csók

/Bella/

Nem bírtam pihenni. Azt már tudtam hogy Vicnek elmondom, de Jacobnak nem. Még nem. Nem bírok úgy elé állni hogy embert öltem. És nem is fogok tudni így élni. Aro is megfogja érteni. Remélem. Az a baj, hogy itt nem fogok tudni úgy élni hogy állatvérrel táplálkozom. És a Culleneken és a Daneli klánon kívül nem tudok több olyan családról aki ezt az élet módot folytatná. Aro csak tud egyet. A gondolat menetemben Aro zavart meg. Észre sem vettem hogy már reggel van.

-Szia!

-Szia! Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Elsőnek is Volterában maradsz?

-Egy ideig biztos.

-Azt megbeszéltük hogy a rokonom vagy.-erre csak bólintottam-És ezért te Volturi hercegnő vagy. Ezért szeretném ha itt maradnál.

-Uhh... Mi van akkor ha vállalom és elakarok menni?

-Akkor elmész, és mindig is Volturi leszel, ennyi.-nem tudtam mit mondhatnék.-Megértem ha nem akarod.

-Nem erről van szó. Csak... Hagyjuk.-majdnem elmondtam a Culleneket. Megőrültem? Mi lett volna ha megtudja? 

-Akkor?

-Jó benne vagyok!

-Tényleg?

-Ez sokat jelent neked. Úgy hogy igen.

-Akkor szólok a többieknek hogy készítsenek elő mindent. A héten még megtartjuk.-nagyon izgatott lett. Választ sem várva elment. És én megint egyedül maradtam.

********

Napok teltek el mióta beszéltem Aroval. Azóta mindenki a beavatásomon dolgozik. Egyedül Adam van vele. Nagyon jókat beszélgetünk. De már rég nem vadásztam. Megint el kéne mennem. Nagy nehezen megtaláltam Janet.

-Szia! Van kedved vadászni?-szaladtam oda barátnémhoz.

-Szia Bella! Hát persze! Ha gondolod máris indulhatunk! Senkinek sem fog feltűnni hogy elmegyek néhány órára.

-Rendben, akkor menjünk.

Előre szóltam neki, hogy nem fogok embert ölni, de nem figyelt rám. Csak megint eljátszottuk ugyan azt a beszélgetést mint múltkor. Megint ő nyert. Nem akartam embert ölni, de az agyamat megint ellepte a vörös köd. És már csak a vér számított. Mikor végeztem meghallottam Jane hangját.

-Nem sokára könnyebb lesz.

-Köszi. De te mióta csinálod?

-Azt hagyjuk. De mi van közted és Adam között? 

-Mi lenne, nincs semmi!

-Aha, persze.Madárnak nézel? Láttam ahogy egymásra néztek.Érzel valamit iránta.

-Tudod hogy Edwardot szeretem.

-De ő nem szeret.-vágta rá rögtön. Igaza van.-Akkor mi van köztetek?

-Nincs semmi, bár....-de nem fejeztem be. Helyette Voltera felé futottam.

-Mi az hogy bár..?-háborodott fel. És utánam rohant. Szerencsére nem ért utol. De mindenben igaza van. Edward nem szeret és én többet érzek Adam iránt mint barátság. De ezt nem tudhatja meg. Gyorsan vissza értem. Rögtön a nagyterembe mentem. Aroék bent ültek.

-Szia Bella! Merre voltál?-kezdett beszélgetésbe Marcus.

-Jannel vadászni. De ha keres nem tudjátok merre vagyok és hogy merre mentem!

-Miért?

-Hagyjuk.-már el is tűntem.
-Rendben.


A kertbe rohantam. Ahol Adambe botlottam.
-Oh, szia!
-Szia Bella! Hát te?
-Jane elől menekülök.
-Mit vétett?
-Nem akarod tudni.
-Rólam volt szó igaz?
-Miből gondolod?-de nem válaszolt.
-Meg van már a képességed?-terelte el a témát.
-Még nincs. Szerintem nekem nincs.-szomorodtam el.
-Hát ebbe nem lennék olyan biztos.
-Miért is?
-Ne legyél  ideges. Kipróbáltuk rajtad az összes képességet ami i Volterában van. És egyik sem hatott rád. Szerintünk van egy pajzsod ami megvéd téged. Csak fejleszteni kell.
-Ti használtátok rajtam az erőtöket? Ez szuper!-mondtam cinikusan.
-Hé, nyugi! Egyik sem tett kárt benned!
-Köszi. Most meg kellene nyugodnom?
-Mi lenne ha segítenék a pajzsodban?
-Nem is tudom.
-Na, gyere már!
-BELLA!! BESZÉDEM VAN VELED!! GYERE ELŐ!!!-hallottuk Jane dühös hangját. Jobb ha messziről kerülöm.
-Oké, benne vagyok.-a vigyor ami szétterült az arcán levakarhatatlan volt. De hisz látja  a jövőt, tudta hogy megengedem neki hogy segítsen.
-Hogy kezdjük?
-Próbáld meg kiterjeszteni a pajzsod!
-És még is hogy gondoltad?
-Csak csináld!-én megpróbáltam, de nem sikerült.
-Nem baj! Próbáld még egyszer!
-Okés.-megtettem amit kért, de megint kudarcot vallottam. Ez így ment órákon keresztül.

** 2 óra múlva **

-Mikor ismered be hogy nem tudom megcsinálni?-léptem mellé dühösen.
-Megfogod tudni csinálni! Csak gyakorolnod kell!-fogta meg a kezem. Nem rántottam el, jól esett a közelsége. De még mindig ideges voltam. Nagyon is.
-Már 2 óra ezt csináljuk és egyszer sem sikerült!-miért nem megy? Egyre mérgesebb lettem. Mire Adam messzire repült tőlem. Rögtön utána rohantam.
-Jól vagy? Én nem akartam-kezdtem el szabadkozni.
-Bella, sikerült! Megcsináltad!
-De jó vagy?
-Persze.-arca pedig egyre közelebb került az enyémhez. Ajkaival lassan közeledett az enyémhez. Hüvös leheletét éreztem az ajkamon. Megcsókolt. Nem tudtam mit csinálok, vissza csókoltam. Szenvedélyesen csókolóztunk percekig. Egészen addig amíg meg nem jelent valaki.

11.fejezet:

 /Bella/

 -Mikor fog felkelni?-hallottam kétségbe esett hangokat. Nem Luke hangja volt. Idegenek.
-Nyugalom Jane!-szólt rá egy férfi hang. Szóval a lány  neve Jane. Ennyivel előrébb vagyok.
-Te könnyen beszélsz, Adam! Látod a jövőt!-még mindig nem tudom hol vagyok. 
-Adam, most már mond meg mikor fog felkelni!- szólt rá erényesebben egy férfi hang.
-Nyugodj meg Aro! Biztos vagyok benne, hogy most  is hall minket!-várjunk csak! Aro. Hisz ő a Volturi vezére. Akkor én Volterában vagyok? De hogy kerültem ide? 
-Látod ő is aggódik!
-De neki van miért! Hisz rokonok! Természetes hogy nem akarja hogy meghaljon!-mi van? Én? Aro? ROKONA? Az lehetetlen.
-Bella, hallasz minket?
-És.. mi van ha meghalt?
-Nem halt meg. Láttam hogy fel fog ébredni. Mondj valamit, Bella!
Féltem. Féltem attól ha kinyitom a számat csak ordítani tudok. Percek teltek el. Végül kisikerült nyitnom a szemem. Többször kellett pislognom mire rendesen láttam. A szobában állt egy magas szőkés barna hajú srác. Olyan 20-21 éves, ő lehet Adam. Mellette egy szőke hajú lány állt. Nem nézet ki 15-nél többnek. Ő Jane. Távolabb egy egy fekete hajú férfi állt. Biztos ő Aro, akkor ő a rokonom. Ezt nehéz lesz megszokni. De miért kapar és éget a torkom? És miért vannak harapás nyomok a kezemen? Várjunk csak! Párizs. Luke. Cullenek. Támadás. Méreg. Emlékszem már, Luke megharapott. De akkor.. én... vámpír vagyok. 

-Szia Bella! Én Adam vagyok. 
-Tudom kik vagytok. Hallottam a beszélgetést. És egyébként is tudom. Azt is hogy Aro  a rokonom vagy.-itt elhallgattam, nem mondtak semmit ezért folytattam.-És azt is tudom, mik vagytok és mi lettem. Bocs hogy félbeszakítottalak.-ők csak lesokkolva álltak. Végül Adam törte meg a csendet.
-Honnan tudsz ennyi mindent a vámpírokról? 
-Ez hosszú történet-és nem is volt kedvem elmondani.
-Van időnk bőven!-ezen csak mosolyogtam. És belekezdetem a mesélésbe. Elmondtam mindent. Azt hogy Forksba költöztem apuhoz, bele szerettem egy vámpírba, hogy elhagyott, hogy vissza költöztem Párizsba, de pár dolgot nem mondtam el. Például azt hogy miért támadott meg Luke, és ki volt az a vámpír akibe beleszerettem. Ezeket nem kell tudniuk. 
-Ki volt az a vámpír?
-Nem akarom elmondani.
-Hű, elég mozgalmas életed volt.- Jane csak ennyit mondott. De Aro még mindig nem szólt semmit.
-Most hány éves vagy?-kíváncsiskodott tovább.
-21.
-És ennyiszer találkoztál vámpírral?-kerekedet ki Jane szeme. 
-Igen.
-És nem zavar hogy a rokonod vagyok?
-Nem , sőt örülök neki. Te vagy az egyetlen ''élő" rokonom. 
-Gyere, bemutatlak a többieknek.-húzott az ajtó felé Jane.
-Előbb menjetek el vadászni.-szólt ránk Aro.
-Igaza lehet!-mondta Adam.
-Nee már!
-Hagyd Jane! Gyors túlesünk rajta, és kész!-adtam igazat a többieknek.
-Oké.-csak ennyit mondott.


Át mentünk egész Volterán. Mindenki minket, vagyis engem bámult. Kicsit kínosan éreztem magam. Még új vagyok itt. Mikor már kellő messze értünk Volterától beszélgetni kezdtünk.
-Elárulod melyik család volt?
-Nem, fogom.
-De ha kibírták a véred illatát, akkor csakis vegetáriánus család lehetett.
-Így van.-de akkor még nem tudtam hogy ez is sokat mond.
-De csak 2 ilyen családról tudunk.  A Denali és a Cullenek. Nem a Denali klánnál volt, ugye?-csak bólintottam-De a Culleneknél mindenkinek van párja. Várjunk csak! Te Edwarddal voltál együtt!
-Így van! De most már Aro is tudni fog róla.
-Ezt miből gondolod?
-Mivel a képessége az hogy hallja mások gondolatait ha megérinti. 
-Honnan tudsz erről?
-Mindent elmondtak a Cullenek.
-Várj emberek vannak a közelben! Itt az ideje vadászni!
-Állj, emberre? Én ezt nem bírom! Hisz ártatlanok!
-Ne foglalkozz vele!


Ide értek. Nem bírtam magamon uralkodni. Az agyamat ellepte a vörös köd. Vért akartam. Vért. Vért. És még több vért. Nem tudtam tovább türtőztetni magam. Neki rontottam a gyanútlan embernek. Az ütőerébe mélyesztettem a fogam. És csak ittam. Mikor már nem volt benne vér, elengedtem az élettelen testet. Csak néztem magam elé.
-Jó voltál!
-Nem akartam megölni!
-Akkor mivel táplálkoznál?
-Állati vérrel. 
-Nem fogod kibírni. Körülötted mindenki embervérrel táplálkozik. Te lennél egyedül.
-Igazad lehet. De..
-Nincs de!
-Akkor sem fogok tudni így élni!
-Pedig muszáj lesz! Ezzel lezártnak tekintem a témát.
-Jó befejeztem!
A vita után vissza mentünk Volterába. Mindenki minket várt a nagyteremben.
-Sziasztok! Bella had mutassak  be mindenkit!

*********
A következő 2 óra nagyon unalmas volt. Körbe járni egész Volterát és mindenkinek ugyanazt elmondani. Már nagyon untam. Végül megmutatták a szobámat. Nem figyeltem rá hogy milyen csak ledőltem az ágyba. Nem gondoltam hogy egy vámpír is lehet fáradt. Én mégis az voltam. De nem tudtam nyugodtan pihenni. Állandóan Victoria és Jake járt az eszembe. Elmondjam-e nekik vagy ne? Nem tudom. Victoriának biztos. De Jakenek nem. Majd idővel.

10.fejezet: Megint egy vámpír?

/Bella/
Órák óta repülök Párizs felé. Már nincs sok hátra. Csak 1 óra és ott vagyok. Elfelejthetek mindent. Végleg. Néha azt kívánom bárcsak lennék halott, mint hogy mindezt átkeljen élnem. Remélem több vámpírral nem lesz dolgom. Szerencsére mindent elfogok felejteni, legalábbis remélem. De Victoria ebben nem segített. Csak Ők jutnak róla eszembe. Ezért is jöttem el. Nem bírtam tovább. Új életet akarok kezdeni.
-Kérjük, kapcsolják be a az öveiket. A leszállást megkezdjük.-hallottam meg  a pilóta hangját. Engedelmeskedtem neki és pár percen belül megkezdtük a leszállást. Megérkeztem Párizsba. Gyorsan átvettem a csomagjaimat és kerestem egy taxit.
-A legközelebbi szállodába, kérem. 
-Rendben hölgyem.-fél óra alatt oda értünk. Kifizettem a taxist és bementem a szállodába.

-Jó estét! Egy szobát szeretnék.
-Hány napra?
-1 vagy 2 napra. Bella Swan névre.
-Rendben. A 38. szoba az első emeleten. Itt a kulcs.
-Köszönöm.
Oda mentem a lifthez és felmentem az első emeletre. Megkerestem a 38-as szobát. A szoba tökéletes. A fejem tele van gondolatokkal, emlékekkel. Nem tudom mit kéne tennem. Beálltam a zuhany alá. Ez egy kicsit megnyugtatott. Gyorsan végeztem. Felöltöztem és mentem is Vanessához. Már sötétedett. 9 óra is elmúlt de nem érdekelt. A parkon keresztül mentem. Éreztem hogy valami vagy inkább valaki figyel. A hátamon éreztem a pillantását.  Egyre gyorsabban mentem. De valahogyan elém került. Hirtelen megtorpantam. A szemem már hozzá szokott a sötéthez így könnyen ki tudtam venni a támadóm alakját. Hófehér bőr, vörös szem, gyorsaság. Vámpír. Menekülni akartam, de a lábam nem mozdult. Tudtam itt a vég. Hányszor néztem farkas szemet a halállal, de sosem vitt el. Most talán sikerülni fog neki.
-Ki vagy?-kérdeztem tőle. A félelem minden jele nélkül.
-Én? Luke. És ha jól tudom te pedig Isabella.-felelte nemes egyszerűséggel.
-Mit akarsz?
-Hát jártam a Culleneknél és ők úgy tudják meghaltál. Ez felettébb gyanús volt. Ezért megkerestem Victoriát. És ő is ugyanezt mondta.-közben körbe-körbe körülöttem.-De tudod van egy trükköm. Látom mások gondolatait. Így könnyű volt kideríteni merre vagy.
-Miért jöttél?
-Gyűlölöm a Culleneket. Már több barátomat megölték. De most te következel.
-Hisz már úgy tudják meghaltam.
-Az mindegy.-Nem volt időm gondolkozni. Rám támadt.Nem tudtam mit tenni, hisz ő vámpír. Már csak harapásokat éreztem. A karomon, a nyakamon és a lábamon. Éreztem ahogy a mérek szétterjed a testemben. Csak feküdtem a földön és sikítottam. Luke csak vigyorogva figyelt. Mit akar majd kezdeni velem? Hagy átváltozni, utána megöl? Egyre mélyebbre süllyedtem a sötétségben.

/Aro/
Éppen Párizs felé futunk. Nem hagyhatom meghalni. Meg kell hogy mentsük. Utána el is kell neki mondanom hogy mik vagyunk. Adam és én mentünk elől, mögöttünk Jane és Alec a végén pedig Demetri és Félix. Ők az egyetlenek akik ne tudnak semmit. Már nem lehettünk messze. Éreztük a vámpír szagot és sikítást hallottunk. Még gyorsabban futottunk. Már láttuk is őket. Bella a földön fekszik. Még nem halt meg. De..de.. megharapta.
-Demetri, Félix kapjátok el!-a menekülő vámpír után futottak. A többiek pedig oda mentek Bellához. Pár perc és vissza is tértek a vámpírral.
-Aro, itt van!
-Ki vagy? És mit akarsz?
-Luke. Megakartam ölni.
-Miért tennél ilyet?
-Magánügy.
-Bár ezt ne mondtad volna. Demetri.-intettem felé. Mire ő letépte a vámpír fejét. Én Bellához mentem.
-Hogy van?
-Megharapta. és a méreg már szétterjedt.-állapította meg Jane.
-Nincs mit tenni. Átfog változni. Sajnálom hogy ezt nem láttam előre.-sajnálkozott Adam.
-Semmi baj. Majd mindent megbeszélünk. Menjünk vissza Volterába.
-Várj Aro! Mi lesz a cuccaival? Nem hagyhatunk nyomokat!-szólt rám Jane.
-Igazad van. Hozzátok el őket Aleccel. Mi pedig induljunk.-adtam ki a parancsot. Adam pedig felvette Bellát és futottunk is Olaszország felé.

/Jane/
A szálloda felé vettük az irányt. Egészen a parktól a szobájáig követtük az illatát. Gyorsan össze szedtük a cuccait és le mentünk kijelentkezni.
-Jó napot! Kiszeretnék jelentkezni!
-Melyik szoba? És milyen néven?
-A 38-as. És Bella Swan.
-Igen itt is van. Itt írja alá.-gyors alá írtam mindent.
-Itt van mind.-oda adta Alec  a kulcsot és kifizettük a szállodát.
-Viszlát!
-Viszlát!-köszöntünk el gyorsan és Voltera felé vettük az irányt.

9. fejezet : A Volterában

/Aro/
A trónteremben ültem mikor Jane rontott be hozzám.
-Aro, neked nincsenek élő rokonaid?-most teljesen lázban él mióta megtaláltuk Alec és Jane rokonait. Ők persze nem tudnak róla, mert nem állíthatnak be, hogy ők a rokonaik és vámpírok. Az teljesen lehetetlen. Azóta már az egész Volterát végig kérdezte. Csodálkoztam hogy engem még nem talált meg.
-Neked is szia.És nem tudom. Én nem szoktam ezen gondolkodni.-remélem nem akarja megkeresni a rokonaimat.
-Oh, bocs. Szia.És nem vagy kíváncsi?-most már nem menekülök.
-Nem igazán.-erre csak egy rosszalló pillantást kaptam.-Na jó, talán egy kicsit.
-Akkor keressük meg őket!
-Nem ronthatnánk csak úgy be.
-Nem kell elmenned hozzájuk csak keressük meg őket. Lécci!-kérlelt nagy boci szemekkel. Tudja hogy őt szeretem a legjobban és persze Alecet.
-Hát ha szeretnéd!-amint kimondtam már tapsikolva ugrált. Nem lehet rá ismerni.
-Még szép! Hol kezdjük? A könyvtárban?
-Kezdjük ott.-adtam meg magam. Látszott rajtam hogy nem igazán érdekel a dolog.
Janennel átmentünk a könyvtárban. Könyvekben kerestünk, családfákat néztünk át, még az interneten is megnéztük. Találtunk egy párat, de az vagy meghalt vagy nem teljes mértékben a rokonom. De Jane nem adta fel. Végül találtunk egy lányt. Most Párizsban él. A rokonai meghaltak. Tovább kerestünk, míg megtaláltuk róla fényképét is. Annyira belemerültünk hogy nem vettük észre hogy Adam bejött.
-Sziasztok! Mit csináltok?
-Oh, Szia! Mi csak..-de nem bírtam befejezni a mondatott, mert Jane a szavamba vágott.
-Megkeressük Aro rokonait. És találtunk egy lányt. Elfogunk menni hozzá.
-Egy szóval sem mondtam hogy elmegyünk.
-De légy szíves. Nem veszíthetsz semmit. Menjünk el hozzá. Már nem él senkije és biztos örülne egy rokonnak.
-De hát én vámpír vagyok!
-Aro, te is tudod hogy már eldöntötted. Azért is jöttem ide. Tudod én minenről tudok.-a francba a jövőbe látással.
-Ti most szövetkeztek ellenem?
-Igen.-vágták rá egyszerre.
-Legyen. Holnap elmegyünk.
-Csak holnap?-ezen csak mosolyognom kellett.
-Igen.-ez után Jane és Adam vidáman távoztak. Gondolom elmondják mindenkinek.
Én a trónterembe mentem ahol Marcus és Caius ült.
-Üdv Aro. Hallom találtál egy rokont. Aki ember.-mondta gúnyosan Caius.
-Igen. De mi közöd hozzá barátom?
-Elég sok. Tudod hogyha ki derül hogy egy emberhez mész és elmondod neki, hogy mik vagyunk akkor mindenki azt fogja mondani, hogy a nagy Volturi megszegi a szabályokat. Tisztában vagy ezzel?-kérdezte Marcus.
-Nincs hozzá közötök és nem szándékozom neki elmondani mik vagyunk. És ezzel lezártnak tekintem a témát.
-De elmész hozzá!
-Azt mondtam lezártnak tekintem a témát.
Nem hiszem el, mit gondolnak. Nem is ismernek ha azt hiszik elmondanám a titkot egy embernek. Lehet el sem kellene mennünk. A többieknek lehet hogy igaza van. De nem hagyhatom cserben Janet. Muszáj lesz elmennem. Amíg ezt átgondoltam kiértem a kertbe. Nem tudom hogy tényleg jó ötlet-e. Nem azért amit Marcus és Caius mondott ha nem lehet , hogy nem is akar látni. Jó nincs egyetlen rokona sem de akkor is. Észre sem vettem hogy Adam rohan felém. Mi van ma a vámpír érzékeimmel. Na mindegy.
-Aro!
-Mi a baj Adam?
-Volt egy látomásom amiben a lányt megtámadja egy vámpír és nem éli túl.
-Mííí? Az lehetetlen! Hol történt?
-Párizsban egy parkban. Nem tudom pontosan melyikben, de megtaláljuk.
-Rendben.
-Akkor induljunk! Szólj Janenek és Alecnek. Én szólók Felixnek és Demetrinek.
-Megyek!
A nagy terem felé tartottam. Amint beléptem megláttam őket.
-Demetri, Felix elmegyünk. Várjatok meg kint. Mindjárt itt vannak Janek is.-amint ki mondtam már itt is voltak-Akkor induljunk.
-De hova megyünk?-értetlenkedett Felix.
-Majd elmondom. Induljunk.-mondta Jane.
És már futottunk is Párizs felé.

/Luke/
Meghalt? Az nem lehet, de gondolatolvasó vagyok és a gondolatok is erről árulkodtak. Ezért jöttem és kerestem fel a Culleneket. Laurent nem fog neki örülni. És Victoria sem. Tényleg milyen rég láttam. El kéne mennem hozzá. Amint elhatároztam már futottam is. Nem sokára megéreztem az illatát a kanadai határnál. Innen már könnyű dolgom volt. Alig fél óra futás után egy háznál álltam. Be is csöngettem. Hamarosan Victria nyitott ajtót.
-Á, Victoria.
-Luke, mit keresel itt?
-Csak megszeretném kérdezni nem tudod-e merre van Laurent?
-Meghalt.-vele volt mikor meghalt. Még jó hogy hallom a gondolatokat.
-Mi? Az nem lehet. És azt tudtad hogy Bella meghalt?
-Ezt honnan halottad?
-A Culenektől.
-Igen tudok róla.˝Nem halt meg.˝-gondolta Victoria.
-Hát jó. Csak ennyit akartam.
-Akkor menj el. Viszlát.
-Viszlát.
Szóval nem halt meg? De a Cullenek úgy tudják meghalt. Akkor gondoskodok róla hogy így legyen.