Bella
„Mikor az ajtó kinyitódott Jane és Aro jött ki, Alice hátra fordult és csak egy pillanatra, de a szemembe nézett. Biztos vagyok benne, hogy felismert.”
Az a pár másodperc amíg a szemembe nézett óráknak tűnt. Egészen biztos vagyok benne, hogy felismert. De ezt nem tudhatom biztosra. A francba! Hogy is gondolhattam hogy titokban marad hogy itt vagyok!
-Alice, mit keres itt??-támadtam rá Arora.
-Várj csak, honnan ismered?
-Tudtam, hogy egyszer el kell, hogy mondjam, de arra nem számítottam, hogy ez ilyen hamar lesz.-sóhajtottam nagyot. Fogalmam sincs, hogy hogyan mondjam el, szerencsére Jane észnél van és elkezdett mesélni. Mindent elmondott a Cullenekről, még Edwardot is elmesélte.
-Miért nem mondtad el?
-Idővel elmondtam volna.
-Jó, és most mit szeretnél mit tegyek?-nem hittem volna, hogy ilyen jól fogja viselni, lehet hogy félre ismertem Arot?
-Enged el és rólam ne szólj egy szót sem. Kérlek!
-De ezt nem tehetem! A képességére szüksége van a Volturinak!
-Nem nincs szüksége! Enged őt vissza a Cullenekhez.
-Jó rendben, megteszem. De soha, soha többet ne kérj ilyet!-óó, persze legközelebb hagyjam, hogy itt tartson egy Cullent.
-Menjetek vissza én itt maradok.-amint kimondtam már a teremben is voltak.
-Nos, Alice kedvesem úgy döntöttünk, hogy elmehetsz és a családodnak sem lesz semmi baja.-mikor Aro ezt kimondta hangosan sóhajtottam, most már csak el kell mennie Alicenek és minden rendben lesz.
-Aro, ezt te sem gondolhatod komolyan?-miből is gondoltam, hogy Marcus és Caius nem fog beleszólni.
-Nyomos okom volt rá!-nézett Aro mélyen Marcus szemébe.
-De nem hagyhatod elmenni!
-Majd elmondom miért tettem.-felelte nyugodtan.-De mégis, is mi ez a zaj?
Tényleg ez már nekem is feltűnt, de túl kíváncsi voltam mi fog történni Aliccel így nem mentem el megnézni. De nem kellett sokat várnom arra, hogy megtudjam mi ez, mert hat vámpír rontott be. Ezt. Nem. Hiszem. El. Mégis miért jöttek ide? Jó persze, rájöttek, hogy itt van Alice és jöttek megmenteni. A fenébe is! Tudhattam volna, hogy ez lesz! Szerencsére engem nem láttak meg, mert még mindig az ajtó mögött álltam és onnan hallgatóztam.
-Ááá, Carlisle barátom. Rég találkoztunk.
-Kár, hogy ilyen körülmények között találkozunk újra.
-Nem kell aggódnotok, Alicenak éppen azt mondtam, hogy elmehet és senkinek nem lesz semmi baja.
-És mégis miért tennél ilyet?-tapintott rá a lényegre Edward. Mikor meghallottam a hangját a térdem megbicsaklott, ha nem áll ott mellettem Adam, akiről fogalmam sincs, hogy hogyan került mellém, biztosan a földre estem volna.
-Mint azt már Alicnek is mondtam, nyomos okom volt rá.
-Mégis mi?
-Azt, nem árulhatom el.
Nagyon remélem, hogy nem gondolt rám, mert Edward akkor mindent megtudhat.
-Hát persze.-mondtam úgy, hogy csak Adam hallja.
-Mi az?
-Szerinted kitudom terjeszteni a pajzsom, hogy Edward ne hallja Aroék gondolatait?
-Szerintem igen, de nagyon nehéz, bajod is eshet!
-Nem érdekel. A lényeg az, hogy ne tudják meg, hogy itt vagyok.
-Rendben, csináld. Végig itt leszek melletted.
Nem kellett sokáig próbálkoznom, ahhoz, hogy sikerüljön. Pár másodperc múlva az össze Volturis a pajzsom alatt volt, így nem tudhatják meg, hogy itt vagyok.
-Miért nem tudok egyikőtök gondolataiba sem olvasni?
-Nem tudom.
-Nekem van egy tippem.-szólalt meg Jasper. Mi? Ugye nem jött rá, hogy én csinálom?
-Mire gondolsz?-most már Carlisle is figyelt.
-Edward csak egyvalakinek nem tudott olvasni a gondolataiban, méghozzá Belláéban. És azt többször feltételeztük, hogy Bellának valamiféle pajzsa van, ha átváltoztattuk volna ez csak felerősödött volna. De neki nem szabadna vámpírnak lennie. Szóval vagy Aro titkol valamit vagy én tévedek.-nem hittem volna, hogy össze tudja rakni a részleteket.
-Nem nem tévedsz. Voltak olyan látomásaim amiben szerepelt vámpírként és itt volt. De nem szóltam róla, mert nem hittem el és nem akartalak felzaklatni titeket.
-Szóval igazam van.-motyogta maga elé Jasper.
-De hisz az lehetetlen.-suttogták egyszerre.
-Aro, nem akarsz nekünk mondani valamit?-a hosszú kínos csend után Carlisre szólalt meg.
-Nincs semmi mondandóm. És most menjetek.
-Nem gondoltam volna, hogy hazudni fogsz nekem.
Nem bírtam tovább tartani a pajzsot. Eltűnt. Most már Edward mindent kitud olvasni Aro gondolataiból. A fejem zúg. A lábaim felmondták a szolgálatot és arccal a föld felé zuhantam, de Adam időben kapott el. Még láttam, ahogy mindenki rám néz. Alice, Esme, Carlisle, Rosalie, Emmet és Jasper szemében meglepetést és bűnbánást láttam. De Edward szemében ott volt a szerelem is. Hosszú óráknak tűnő percekig néztem őket. De nem bírtam tovább, a sötétség lesből támadt rám és nehezedett a szemhéjamra.
